Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-24 / 4. szám

Andrea: - A templomban felújítottunk egy helyiséget, az lett a cserkészotthon. Min­den szombaton összejövünk úgy 35-en. A foglalkozások 9-től a déli harangszóig tartanak. Cserkészimával kezdjük és fejez­zük is be. A délelőtt programja változatos, belefér a templomtakarítás, az alaki kikép­zés, az énektanulás és cserkésztörténetek olvasása mellé a helyesírás gyakorlása is.- Melyik voll a: eddigi programok közű! a legemlékezetesebb? Péter: - A számháború az úttörőkkel. Orsolya: - Eörs atya beszélt az iskola igazgatónőjével, és annyi úttörő, ahány cserkész volt, kiásta a csatabárdot. A zász­ló megszerzése volt a cél. A mi zászlónk a templomkertben volt, ezért a templom­parkban védelmi vonalat építettünk ki, de voltak más „szűrőhelyek” is. Telefonháló­zatot hoztunk létre, külön jelrendszert is bevetettünk, és elhelyeztünk megfigyelő­ket házaknál, beszerveztünk „kémeket”.- Hogyan fogadta a környék a számhábo­rút? Ákos: - A felnőttek nagyon készségesek voltak, mindenki benne volt a játékban.- És ki nyert? Péter: - Döntetlen lett, mert elkövettünk egy súlyos hibát. A zászlónkat néhány kis cserkészre hagytuk, és amikor jöttek a nagy úttörők, megijedtek és bemenekültek a templomba. így a zászlónk néhány pil­lanatra őrizetlenül maradt, s ezt a cser­készfelügyelők olyan súlyos gondatlan­ságnak ítélték meg, hogy nem engedték meg kimondani a győzelmünket. Ákos: - De jó volt ám meghalni is! Aki meghalt, az ment a „temetőbe”, azaz a plébániára, és kapott banánt.- Milyen volt a számháború visszhangja az úttörők körében? Orsolya: - Hallottuk, hogy az úttörők kö­zül sokan akartak átjönni cserkésznek. De mi nemcsak cserkészek vagyunk, hanem hiltanosok is. Vasárnaponként mindenki ministrál a diákmisén, ruhánkon ott fény­lik a cserkész aranyliliom. Bennünket nem pusztán a jó programok kötnek össze, ha­nem az Isten-hitünk.- Mit gondoltok, Eörs atya és a parancs­nokok miért áldoznak ennyi munkát, ener­giát, pénzt a mozgalomra, rátok? Péter: - Mert szeretik csinálni. Orsolya: - Azt akarják, hogy a cserkészet újjáéledjen. Ákos: - Mert jó jót cselekedni, és Isten is azt akarja, hogy tegyék a jót. KISSNÉ HAJLING KATALIN HARANG 31 Napiparancsra várva Önfeledt tábori pillanatok

Next

/
Thumbnails
Contents