Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-24 / 4. szám
M ostanában egyre gyakrabban olvashatunk olyan kijelentéseket a magyar sajtóban, hogy a gazdasági és politikai megújhodásunknak a magyar társadalom erkölcsi újjászületése a feltétele és alapja. Nem azért, mintha nem értene velük egyet. Csak aki figyelmesen és gondolkodva olvassa a történelemkönyveket, tudja, hogy egy társadalom ki- és átalakulása erkölcsi téren sokkal lassabban meg végbe, mint a benne lezajló gazdasági és politikai folyamatok sora. Évszázad kell, amíg csak egy-egy felületes balvélemény is kikopik az agyakból. A második körülmény pedig, ami miatt nem egyszerű feladat az a társadalmi-erkölcsi újjászületés, az erkölcsi alapfogalmak terén tapasztalható tudatlanság. Tessék ellenőrizni, amit mondok: ha egy-egy társaságban feltesszük a kérdést, tudják-e a kedves jelenlevők, mi az erkölcs, mi az erény és a bűn, elszomorító válaszokat kapunk. Jó esetben felsorolják, ha még emlékeznek, az erények kategóriáit. Sajnos, a zavartalan hitoktatás korában is az általános iskolával együtt még a serdülés ideje előtt véget ért az erkölcsi ismeretek szakasza. Éppen abban az életkorban, amikor a fiatal ember életfelfogása véglegesen kialakul. A nagy tömegnek nemcsak a transzcendens fogalmai maradnak meg gyermeki szinten, azt ne mondjam, hogy infantilis fokon, hanem az erkölcsi fogalmai is. Nemcsak azért, mert az elmúlt évtizedekben tilos terület volt a papok számára a fiatalság nevelése, hanem azért is, mert a szülői házban jóval régebbi hiányosságok és ellentmondások miatt igen sok családban semmiféle erkölcsi nevelésben nem részesült egy sor korosztály. Az itt tapasztalható hiányokat kell pótolni, minél előbb és minél több embernél, a jószándékúaknál, a nyitottaknál, az erkölcsi érzékkel megáldottaknál, azoknál, akik a társadalom szellemi és erkölcsi tőkéjét őrzik, gyarapítják és aktivizálják. Kisebbség ez, de kihatása felülmúlja arányait. Az amerikai szociológia három részre osztja a társadalmat: az átlagemberekre, az átlagon felüliekre és a morálisan silányakra, mondhatni érzéketlenekre. Az átlag számaránya: ötven százalék, az utóbbi két kategóriáé huszonöt-huszonöt. Ez a két kategória viaskodik egymással az átlag feletti hatalomért. Az átlag felettiek annál szilárdabban vezethetik az átlagot, minél tudatosabbak, minél műveltebbek erkölcsileg. Mert csak ekkor tudják felvenni a harcot eredményesen az emberiség legnagyobb ellenségével - a butasággal. Fiatal újságíró koromban éveken át a nagyszerű ember, Pfeiffer Miklós kanonok házában éltem. Szavajárása volt:- Ha tőlem valaki azt kérdezi, mit utálok jobban, a butaságot-e vagy a bűnt, habozás nélkül válaszolom, hogy a butaságot, mert abból származik minden bűn. * Egyébként az erkölcstan alapjaiban véve nem olyan bonyolult tudomány, ahogy a szegény laikus a Noldin vaskos kötetei láttán gondolja. Való igaz, kimeríthetetlen téma az erkölcstan, az egyes erények azonban életünk leghétköznapibb tartozékai, hatótényezői, amelyeket senki nem kerülhet meg és nem nélkülözhet, aki e sártekén becsületesen és szépen akarja eltölteni a neki kiszabott időt. Van egy kedves könyvem, amelyet mindig haszonnal forgatok és minél többet gondolkozom róla, annál több tanulságot találok benne. Latin könyv, címe magyarul: Nagy Albert Arany Kézikönyvecskéje a valódi és tökéletes erényekről. Negyvenkét erényt sorol fel benne. Magyarországi kiadása annak az irodalmi munkásságnak egyik gyöngyszeme, amelyet szerzeteseink, nemkülönben a protestáns kollégiumok professzorai végeztek nagy részben még a múlt századi irodalomtörténészeink által „nemzetietlen komák” bélyegzett tizennyolcadik században, hogy a török hódoltság okozta sivatagból erkölcsileg arra a magaslatra emeljék a magyarságot, amelyen el tudta indítani a reformnemzedék alkotó munkáját és meg tudta vívni az 1948-49-es szabadságharcot. A stílus, amelyben Nagy Szent Albert bemutatja az erényeket tanítványainak, természetesen vallásos. Mondanivalójának lényege és magva azonban még ebben a mai anyagiakba és hedonizmusba merült világban is időszerű. Nélkülözheti-e korunk embere például a prudentiát. a bölcsességet, okosságot szavaiban és cselekedeteiben? Hát még a justitiát, az igazságszeretet, a compassiót és áinisericordiát - a szenvedőkkel való együttérzést és az irgalmasságot? Hétköznapjainkban és országépítésünkben, a szabadságért vívott küzdelmünkben a fortitudót, a constantiát és a concordiát: az erősséget, az állhatatosságot és az egyetértést? A veritasnál, az igazságszeretetnél és igazmondásnál van-e fontosabb parancsa korunknak? És a libertás - szabadságszeretet? A legfontosabb keresztény erények egyike. Ha Nagy Szent Albert és Aquinói Tamás egyebet nem is tanított volna ennél, akkor is elévülhetetlen az érdeme Európa arculatának meghatározásában, mert végső fokon erre az erényre épülnek rá földrészünk összes szabadságmozgalmai. Gondolunk-e arra, hogy a laetitia és a tristitia - az örvendező vidámság és a szomorkodás keresztény erények? Nem az amerikai öncélú keep smiling értelmében, hanem azért, mert a keresztény embernek örülnie kell, a világért, az életért, a szépségért. És szomorkodnia kell, ha a bűn, a gonoszság, az ostobaság hárpiái lerondítják váladékukkal a lét szépségeit. És milyen fontos a maturitás, valamint a tacitumitás. az érett magatartás és a kevésbeszédűség. Mennyit kell szenvednünk a megfontolatlan, éretlen és véget nem érő fecsegések miatt. A szószátyárság miatt, amellyel a diktátorok propagandistái és maguk a diktátorok gyötörték és gyötrik a hatalomnak kiszolgáltatott népet. Nagy Szent Albert Kézikönyvecskéje negyvenkét erényt ismertet. Aquinói Tamás Summájában tekintélyes részt tesznek ki a szociális erényekről szóló tanításai és elemzései. A keresztény erények tárházát azonban nem merítették ki. A tanítás folyama, amelyet elindítottak ma se ért véget. Egyebet ne mondjunk: vaskos kötetet tesznek ki a modem pápák szociális körlevelei. * Az elvek, amelyek az európai gondolkodás és életszemlélet mindennapi tartalmát alkotják, az erények, különösen pedig a szociális erények, nem hagyhatók ki az újonnan épülő magyar társadalomból se. A jobb gazdasági rendet és politikai berendezkedést minél hamarabb fel kell építeni. Ezek zavartalan működését azonban valóban az biztosítja majd, ha a jószándékúak kisebbségben levő, de mindenütt jelenlevő és ható rétege teljes tudatossággal vállalja, fenntartja az erényeket, és tiszteletben tartásukat mindenütt és mindenben megköveteli. SINKÓ FERENC Tudja ön, hogy mi az erény ? 12 HARANG
