Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-24 / 4. szám
értékeket: a gazdasági életben és a jogalkotásban, a környezetvédelemben, az egészségügyben és sorolhatnánk tovább. Eddig majdnem lehetetlen, olykor igen veszélyes volt a hit nyílt megvallása. Ma azt kell kérdeznünk magunktól: melyikünk ^^MMságot hitéről a társadalmi-közéleti nyilvánosság előtt, miképp hangzik a hiteles keresztény válasz egy-egy szakmai-társadalmi vitában. 2. Az alakuló pluralisztikus demokráciában, a pártok szerveződése idején természetszerűen vetődik fel a kérdés: hogyan vélekedik a politikáról az egyház? Alapelvként vallhatjuk, hogy az egyháznak prófétai, kritikus funkciót kell betöltenie a társadalomban, fel kell szólalnia az emberi jogok, a lelkiismereti szabadság, az igazságosság, a béke, egyáltalán: az értékek és a személyek védelmében. A pártpolitikától azonban távol kell maradnia, nem kötelezheti el magát kizárólagosan egyik párt mellett sem. A keresztények viszont a katolikus szellemben kiformált egyéni meggyőződésük alapján vegyenek részt a közéletben, vállaljanak akár politikai közszereplést is. 3. Nagyon sokat vár a társadalom az egyházaktól az ifjúság nevelésében. Igen sok szülő szeretné katolikus iskolába járatni gyermekét, hogy így biztosítson számára jó nevelést. Sem az egyház, sem az újonnan űjraalakuló szerzetesrendek nem rendelkeznek olyan anyagi és személyi erőforrásokkal, hogy egyik napról a másikra új iskolákat nyithatnának. Reméljük azonban, hogy ez a szükséglet olyan öszszefogásra és önálló kezdeményezésekre indítja a keresztényeket, amelyekre különben — egy jól működő iskolahálózat birtokában - nem volnának rákényszerítve. 4. A súlyosbodó gazdasági válság aggasztó mértékben növeli a szegények számát és nyomorúságát hazánkban. A kormányzat ma már nyíltan megvallja, hogy hiva volt annak idején kisajátítani, kizárólagosan állami feladattá tenni a szociális gondoskodást. A keresztényekre ma egyénileg és közösségben - e vonatkozásban is - igen vontos feladat hárul. Intézményhálózat, anyagi források nem állnak az egyház rendelkezésére. Ez a hiány azonban megint csak értékek forrása lehet: rákényszeríthet bennünket arra, hogy saját erőnkből, áldozatunkból, odaadásunkból szervezzük meg egyházközségenként a szegények, betegek, iősek gondozását, s evvel erősítsük egyházközösségünk életét is. (Részlet Lukács László az Új Emberben megjelent „Változó ország egy megváltozott országban” című tanulmányából) 8 HARANG t Tamaska Gyula felvétele
