Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-24 / 4. szám
Két okunk is van arra, hogy megnézzük közelebbről, hogyan állnak az egyházak és felekezetek e fontos kérdés dolgában. Ma amikor az olvasott, hallott vagy látott információ mindennél fontosabb lett világunkban, ezen a területen az egyházak és felekezetek sem maradhatnak el a világszínvonaltól. A kérdés csupán az, hogy hol állunk hazánkban a világszínvonallal? Erről volt alkalma meggyőződni egy januári napon az egyházak vezető püspökeinek és sajtosainak, akik meghívást kaptak a Magyar Távirati Iroda (MTI) székházába, hogy ismerkedjenek az MTI munkájával, szolgáltatásaival. Pálos Tamás vezérigazgató adott tájékoztatást arról az információ-kincsről, a világ minden tájáról naponként összegyűjtött híranyagról, melyet a székházban tárolnak, adatbankba gyűjtenek és mivel az MTI teljesen nyitottá lett, így rendelkezésére áll minden szervezetnek, így az egyházaknak is. Az egyház autonómiájával együtt jár az is, hogy információs igényei legyenek. Ezeket az igényeket elégíti ki az MTI. A vezérigazgató elismerte azt is, hogy „az egyháznak lényeges szerepe van abban, hogy az erkölcs, etika, humánum, család és a szellemi élet visszakapja eredeti méltóságát. Az MTI ebben úgy segít, hogy hitelesen akar tudósítani.” Külföldön is egyre nagyobb az érdeklődés az itthoni egyházak és felekezetek iránt, őket is ki kell elégíteni. A találkozó egyik nagy tanulsága volt, hogy ezentúl az egyház jobban használhatja azt a kincset, híranyagot, mely az MTI birtokában van és mindnyájunké. Az egyházi sajtó ezzel az egész világra kiterjedő hírforráshoz jut. Ugyanakkor magától értetődően serkenti az egyházakat és felekezeteket az MTI nyitottsága arra, hogy önmagukról, eseményeikről pontos gyors és hiteles tájékoztatást adjanak. Ne legyen titok, hogy az elmúlt évtizedekben az MTI- hez az egyházi híreket az ÁEH szállította csupán, így az egyházakról, eseményeikről azt közölték és úgy, ahogyan ők jónak látták. Most az egyházak sajtóosztályai „közvetlen csatornán” tartanak kapcsolatot az MTI-vel. A modem kommunikációnak ez felel meg: kétoldalú, gyors és hiteles híráramlás! Két okot ígértem, - a másik a közvetlen karácsony előtt tartott Vallásügyi Tanács ülésén megvitatott törvénytervezet a sajtószabadságról. Ennek megbeszélése során a médiákkal kapcsolatosan szóba került, hogy a jövőben rádióvagy televízió stúdiót alapíthat és tarthat fenn bármely jogi személy is. Tehát valamelyik egyház, vagy pl. ökumenikus alapon összefogva több egyház vagy felekezet is. Igaz, ma még az egyházakban az írott sajtón kívül nem nagyon terjedt el a médiák más válfaja. Azért mégsem vágyálom az, hogy legyen egyszer pl. egyházi műsorokat szóró rádióadó vagy tv stúdió. Ma még csak arról folynak időnként tárgyalások, hogy a nemzeti médiákban (Magyar Rádió, Magyar Televízió) milyen adásokat és adásidőket kapjanak az egyházak, felekezetek. A szándék jó és helyes, de sajnos igen lassan érik a gyümölcs. Arról folyik a beszélgatés, hogy milyen természetű műsorok legyenek. Csak istentiszteletek közvetítése, vagy más - az egyház életével, tevékenységével foglalkozó - műsorok. Sajnos nincsenek olyan képzett rádiósaink és tévéseink, akik a szakmát és az egyházi jelleget önmaguk művészetében tudnák egyeztetni. Itt még sokáig szükség lesz egyes műsoroknál szakértő egyházi tanácsadókra! Van azonban ezeknek a tárgyalásoknak egy része, melyet egyházi részről minduntalan hangoztatnak, ez pedig a műsorok etikai igénytelensége. Talán ennél többet kellene mondani: az erkölcsi nívótlanság, a gusztustalan mezítelenség mind gyakrabban tűnik fel a képernyőn. Ha ehhez hozzávesszük a szinte estéről estére ismétlődő erőszakosságokat - ebben a mozifilmek is jeleskednek (!) — akkor meg kell kérdőjelezni azt az igényt, melyet cikkem elején idézetként írtam: „az egyháznak lényeges szerepe van abban, hogy az erkölcs, etika, humánum család és a szellemi élet visszakapja eredeti méltóságát.” Az egyház védje, tanítsa az erkölcsöt, a médiák adják elénk a nívótlan erkölcstelenséget és a féktelen erőszakot, - azután lehet választani!? Jó lesz ez így? Amikor az egyházak és médiák kapcsolatát, összefüggéseit joggal keressük, mindezek a kérdések megoldásra szorulnak és jövőnk tisztasága, erkölcsössége, humánuma érdekében közös cselekvésre kell összefogniuk egyházaknak és médiáknak. TÓTH-SZÖLLŐS MIHÁLY Rokonokért, barátokért, ismerősökért, németekért, románokért aggódtunk, s tettünk sokan karácsony napjaiban. Egy sokat szenvedett ország jövőjéért. A magunk jövőjéért. Vajon sikerülhet-e az, ami addig szinte elképzelhetetlen volt? Győzhet-e a forradalom? S utána végre megszűnhet-e a román és a magyar nép hetven éve tartó ellenségeskedése? Kitörölhető-e a lelket mételyező értelmetlen gyűlölködés; melyet a közös határba kényszerített nemzetiségek között csak tovább szított a Ceausescu-rezsim? FOHÁSZ Mára már világossá vált, mit nem akar a román nép. De a jövő még kérdéses. A történések iránya kiszámíthatatlan. Láthatóan mindkét népben megvan a jószándék, a megbékélés igénye, de még munkálnak a régi beidegződések is. Mégis van esély arra, hogy a nemzetiségi jogok védelmét ezután nem csak hangzatos, ám be nem tartott törvények deklarálják. S mi, magyarok? Nem elég élelmiszert, ruhát, gyógyszert, könyveket, újságokat juttatni Romániába. Türelmet is kell tanúsítani. Tartózkodni a kéretlen tanácsoktól. Hogy pártérdekek miatt, hangzatos programok kedvéért ne áldozzuk föl a romániai magyarság jövőjét. Ezek a kérdések és aggodalmak már karácsonykor is felvetődtek, amikor a Hősök terén közösen imádkoztak katolikusok, reformátusok, zsidók. Akkor még nem tudtuk, mi lesz a forradalom sorsa. A fohász meghallgattatott... WEININGER ANDREA (Képriportunkat a 10-11. oldalon közöljük) HARAhO 9 Vallások és médiák
