Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-24 / 4. szám
‘Értiin^szóf... Harangjáték- Töprengő javaslat -Néhány héttel ezelőtt szívbéli örömmel ragadtam tollat, hogy hírt adjak a müncheni Harangról, a Bajorországi Magyar Református Egyházközség gyülekezeti magánvállalkozásban, azaz szellemi szeretetszolgálatként megjelenő havi folyóiratáról. Amely korántsem új keletű a külföldi magyar lapok sorában. Körülbelül, ugyanekkor hallottam először a másik Harangról, a hazai egyházak azóta már „megszületett” képes hetilapjáról. Amelynek híre Münchenbe is eljutott, valamivel az első szám megjelenése előtt. Jogos megütközést, a kifosztottság érzetét keltve. Az ős-Harang önkéntes szerkesztője, Lázár J. Csaba lelkipásztor 1989. november 22-én, egy ökumenikus istentiszteleten a megbékélés igéjét hirdette, a Máté 5:38-39 alapján. Prédikációjának egy gondolatát idézem: „...meg kell békülnöd, de megbékélésed nem semmittevés, hanem a szeretet cselekvése.” Ennek jegyében nagyon remélem, hogy a két, azonos nevű és hasonló hátterű lap képes lesz az összmagyarság harangjátéké lenni. Tintinnabulum, Glockenspiel, carillon... orosz templomok liturgikus tartalmú harangjátékai: egytől egyig a harangok együtt-muzsikálásán alapulnak. Ha csak egy is elnémul — hallgatásra ítéli társait. Nemrégen az OTP-ben jártam személyi kölcsönért. Megszeppenve járultam kérelmemmel a hivatalnok elé, aki tetézve szükséghelyzetem, azzal utasított el, hogy GMK alkalmazott lévén, esetleges mulasztásom esetén — melyet fel sem tételeznek, a jelenlevő tisztelt ügyfél természetesen kivétel, félő, hogy az összeget nem tudnák letiltani a fizetésemből. Ott álltam megfürödve, porig alázva. És akkor jött - a Deus ex machina - a katartikus megkönnyebülés: ám itt van a Garancia Biztosító Rt. egyszeri kezességi biztosítása, csupán 400 Ft-ért, amit nem kell kp.-ben lefizetni. Nem. Levonják a kölcsönből. Ez meggyőzött. Boldogan mentem bele a já-Kétségtelen (és fájdalmas): ez az együtt zengeni tudás napjainkban még nem igazán magyar műfaj. Mentségünk persze van, nekünk, hazaiaknak, legalábbis ami a cím-átfedéseket illeti. Az, hogy a legutóbbi időkig végletesen és végzetesen elszakítottak voltunk a külföldön élő magyarság intellektuális életétől. „Kinti” magyar újságokhoz-könyvekhez csak csempészéssel, kalózkodással juthattunk. Az egymásról nem tudás egyébként már két másik lapot is érintett a közelmúltban: a Vígh házaspár Cleveland mellett nagy áldozatok árán fenntarott (s - híreim szerint — sajnos, megszűnt!) Új Idő-jét és az itthoni, hasoncímű újságot. Nemzeti tragikomédiába illő fordulat volna, ha az ilyen és ehhez hasonló, szerencsétlen átfedések elvágnák az egymáshoz vezető utat. A kiválóan szerkesztett müncheni lapelőd sem érdemel schilleri véget - „Die Glocke, die Glocke tönt nicht mehr.” Megoldás számtalan kínálkozik. Például az, hogy a Harangnak legyen egy állandó rovata, amely a külföldi magyar lapokból - elsősorban az egyháziakból - időről időre átvesz anyagokat. Emlékeztetőül, s hangsúlyozva, hogy e szép találmány hangjai nem egymás ellen, de egymásért szólnak, e rovat címe akár Harangjáték is lehetne. PETRŐCZI ÉVA tékba, mert a telefonkötvény befizetés — amiért szükséges a pénz - nem várhat. Elég volt a húsz év (szülői folytonossággal együtt). Ha már méltattak annyira, és felkínálták a lehetőséget; kölcsönözhetek saját telefonomért, nem hagyhatom ki. Hálás voltam. Hogy korunkban valaki ennyi pénzért átvállalja a kezességet! Meghatódtam. Hogy ennyibe kerül a bizalom! Jut eszembe; bizalom! Az állambácsi csökkentette a valuta zsebpénzt. Hogy váratlanul? Biztos tudja mit csinál! Vajon a fent említett biztosító merne-e garanciát vállalni az állambácsi ígéreteiért, szavaiért? És ha igen, vajon mennyiért? STRBIK LÁSZLÓ PÉLDABESZÉD Fizet Ön az étteremben (nem önkiszolgálóban), mielőtt a levest megkóstolta volna? Fizet a húsboltban, mielőtt látná, milyen az a hús? Fizet egy télikabátért, mielőtt felpróbálta volna? És kötelezhető-e a vevő, hogy előre fizessen? Nos, a Főfotónál furcsa az üzleti erkölcs: előre kötelezik az embert a fizetésre. A vállalat 5. számú üzletébe beadtam 21 diák hogy erről készítsenek papírképet. Harmadik napra elkészült, az alkalmazott elém tette. Már nyúltam a tasakért, hogy megnézzem, amikor az ott lévő szemfüles vezető lecsapott a tasakra és elkapta előlem. „Csak akkor nézheti meg, ha fizetett!” mondta erélyesen. „De kérem... hátha nem is az enyémek! Annyiszor elcserélik, esetleg többet másoltak, mint amenynyit kértem. Éppen itt, a pultnál egy ilyen esetet vizsgál ki az eladó.” „Micsoda bizalmatlanság” - csattan fel a vezető. „Én lennék bizalmatlan? Talán önök. Ha látatlanban fizetek, én kerülök joghátrányba.” „Már mért kerülne? Utána reklamálhat.” Választanom kellett, vagy kifordulok a képek nélkül és elkezdem a hónapokig tartó utánajárást, vagy tudomásul veszem kiszolgáltatottságomat és fizetek. Fizettem és eljöttem. A képek az enyémek voltak, aránylag az eredetit megközelítő színekkel, de ez nem vigasztalt. Mert én a változást, a nagy társadalmi átalakulást szerettem volna tetten érni e kis hétköznapi esetben. Az zavar végül is, hogy nem tudom: ez még a szocializmus vagy már kapitalizmus? Vége valaminek vagy az eleje? Hány méter a kígyó a fejétől a farkáig? Na és visszafelé? És az alapkérdés: a plusz-métereket mennyi idő alatt fogjuk ledolgozni? (SIKLÓS) IGERETEK 6 HARANG
