Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-12-01 / 25. szám
Jeruzsálemben ekkor nem volt tanácsos tartózkodniuk. Aki Herodes Agrippa király kezére került, az életével fizetett. Jakab apostol esett először áldozatul az önkénynek, de a király rávetette szemét Péterre is. Pál és Baranabás most maga mellé vette Márkot és hárman indultak el az ún. első missziói útra. Egyes történészek az élessé vált júdeai üldöztetésekre magyarázzák a „világmisszió” eredetét. Úgy vélem, ez tévedés. Ugyanis az új hit igéi mindenütt ugyanazt az ellenszenvet váltották ki a szórványban élő zsidók, a császárkultuszt erősen gyakorló rómaiak részéről, nemkülönben a görög többisten-hívők nehezen adták meg magukat krisztusi hitnek. Ezzel a súlyos valósággal kellett szembenéznie a három misszionáriusnak. Útvonalukat csak nagyjából rajzoljuk meg. Ciprus, Aphrodite istennő szigetére hajóztak először, innen Kisázsia partjaira. Pergeben kötöttek ki, ahonnan már gyalogosan kellett az utat tovább folytatni a kontinens belseje felé. A fríg Antiochia, Likaonia, Ikonium, Listra és Derbe útján haladtak. Fáradhatatlanul. Egyik városból a másikba. Pál hittérítő módszere ezen az úton alakult ki. Először a zsinagógákat kereste fel, majd szélesítette a kört a pogányok felé. És ugyanezen az úton jutott döntésre abban is, hogy a pogány oknak nem szükséges a „nagy kitérőt” megtenniük, először zsidóvá lenni, aztán kereszténnyé. E meglátás a későbbiek során még sok fergeteges vihar előidézője lesz a gyülekezetekben, de az apostolok között is. Emeljük ki a sorból Listra városát, ahol az apostolt megkövezték. Ennek ellenére valami megmagyarázhatatlan eufória vett erőt rajtuk, hiszen egyremásra születtek a gyülekezetek, néhol már presbiterekre kellett bízni a kicsiny nyájat. A „támaszpontra” visszatérés már lelohasztotta a kedélyeket. A jeruzsálemi zsinaton, hosszas viták után megszületett az egyház első dogmája: a pogány keresztényekre nem rakható újabb teher, különösképpen az Ószövetség törvényrendszere. Ezután került sor a második missziói útra. Ekkor Silas a kísérője, és csatlakozott hozzá megkövezésének városából Timotheus is. Ismét röviden az útról: először meglátogatták az előző úton alapított gyülekezeteket, aztán egyre Északabbra, majd Nyugatabbra vették útjukat. Ázsia partján, Európával szemben Troasban Pál álmot látott. Egy macedón férfi könyörgött: „jöjj át Macedóniába és segíts rajtunk!” A század derekán vagyunk, s Pál engedelmeskedik a hívásnak és áthajóznak Európába. Sorsdöntő pillanat ez. Európa találkozik Krisztussal. Egy különös hittel, vallással, kultusszal, amelynek bölcsőjét ugyan Keleten ringatták, de amelynek univerzális üzenete a megváltás és a szeretet elérte Európát is. A görög kultúra elvékonyodott máza alatt óriási a vágyakozás egy emberibb élet után. A barbár népek vad erkölcse, a természet által szabályozott kegyetlen sors valami szelídebb, megértőbb élet után sóvárgott. A szeretetre. Lépésről lépésre kapitulál az antik világ a kereszt előtt. Filippi az első állomás, majd Berea, Szaloniki, Athen, Korinthosz következik. Világvárosok magas tudását, mélyen romlott erkölcsét alázza meg a Feltámadott kereszttel jelzett fehér zászlója. Különösen Korinthoszban sikeres a misszió, ahol Pálék másfél évet időznek. Pál apostol levele a Rómabeliekhez (Részletek) A belső és külső ember harcza Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve. Mert a mit cselekszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem. Ha pedig azt cselekeszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekszem, ä mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok. A törvényszék előtt való perelésről Merészel valaki ti közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok előtt törvénykezni, és nem a szentek előtt? Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre? Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat? Azért ha életszükségre való dolgok felől van törvénykezésiek, a kik a gyülekezetben legalábbvalók, azokat ültessétek le. Megszégyenítéstekre mondom: Hát nincs közietek egy bölcs ember sem, a ki Intés felebaráti szeretetre Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígéretben foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint emagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. ítéletet tehetne az ő atyjafiai között? Hanem atyafi atyafival törvénykezik, még pedig hitetlenek előtt? Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tűritek inkább a kárt? Sőt ti okoztok bántalmazást és kárt, még pedig atyátokfiainak. Óvás hamisságtól és tisztátalanságtól Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők. Pál apostol I. levele a Korinthusbeliekhez (Részlet) 50 HARANG
