Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-12-01 / 25. szám
Sor került azután a harmadik útra is. A támaszpont ismét Jeruzsálem. Innen Kisázsia partvidékének városait érintve került a nevezetes városba, Efezusba. Jól ismerték itt már őt. S nem véletlen idejövetele sem. Eddigre már tudatosult benne, hogy a nagy városokban kell az evangélium alapjait lerakni, a környék, mint mágnesre a vasreszelék úgyis rátapad. Háromévi efezusi tartózkodásának nemcsak örömei, de keservei is voltak. A bálványimádó városban súlyos konfliktusba keveredett az amuletteket gyártó kézművesekkel. Elhagyván a várost, felkereste az európai gyülekezeteket, mindenekelőtt Korinthoszt. Ismét Jeruzsálembe tért vissza. Balsejtelmei beigazolódtak. Utoljára lehetett abban a városban, melynek köveit egykor Ura koptatta. Fanatikus kisázsiai zsidók felismerték a templomban: szerencséjére a római őrség megmentette a lincseléstől. Cezareába vitték, ahol két évet raboskodott, majd a császárra apellálva Rómába vitték. Mint fogoly került abba a városba, ahová évek óta sóvárgott. Se lopok, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazok, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát. Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által. Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatok valakinek hatalma alá. Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. A test azonban nem a paráznaságnak rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek. Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az ő hatalma által. Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak a tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele. Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és telketekben, a melyek az Istenéi. Szent Pál megtérése. 9. századi miniatúra egy kéziratos kódexből, mely a Vatikáni Pápai Könyvtár egyik féltett kincse Ettől kezdve pontatlanokká válnak az adatok róla. Egyesek szerint ez a fogsága szerencsésen végződött és eljutott Hispániába, majd újra visszatért a Balkánra. Itt eshetett újra fogságba, hogy Rómába hurcolják. Ez lett volna a hetedik, végső fogsága. A szent hagyományok szerint, mint római polgárt végezték ki, karddal vágták le fejét az ostiai úton. Feje hármat döccent a földön s mindegyik helyen egy-egy forrás fakadt. Csak vázlatát tudtuk nyújtani e nagyszerű életnek. Ő ugyan ezt írja önmagáról: „én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem”. Mi azonban tudjuk, hogy Páltól senki sem ragadhatja el a megtisztelő címet: a pogányok apostola. A kegyelem erejével tudta elhordozni a csapásokat. Álljon itt a Krisztus rabszolgájának vallomása: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján, háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek. Háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélyben töltöttem. Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között... városokban és pusztá-Szent Pál arcképe. Mozaikrészlet a 11. századból. A sztiriszi Hosziosz Lukasz bazilikában található ban, tengeren és hamis atyafiak között”. Börtönről, fogságról itt nem is szól. Ráadásul beteg ember volt. Egyesek váltólázra, mások epilepsziára gyanakszanak. Alacsony, törékeny, vénségére megkopaszodott ember lehetett. Mondják, hogy Kelet súlyos szembetegsége, a trachoma is gyötörte. Mint szónokot sem sorolhatjuk Démoszthenesz társaságába. De lángoló hite, Krisztusszeretete utolérhetetlenné és legnagyobbá tették őt kortársai között. Aztán ebből a krisztushitből fakadt egy páratlan etikai rendszer, amely a nyomorúságos földi életet elviselhetővé tette. A hézagos leírást ragyogóan kiegészíti az Apostolok cselekedeteiről írott könyv és Pál tizenhárom levele. RÉDEYPÁL HARANG 51
