Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-11-01 / 24. szám
NÉPEK ÉS VALLÁSOK szimbolikusan a Zen valamelyik tanítására utalnak. A szertartás egyes mozzanatait Zen-mesterek dolgozták ki a császári udvar és az arisztokrácia számára - maguk természetesen nem gyakorolták, hisz elleneztek mindenféle szertartást. Később a teaszertartás elterjedt minden népréteg körében, ugyanakkor el is vesztette eredeti vallásos szerepét. A teaszertartás helye a házat körülvevő kert egy előírások szerint berendezett, elkülönített része volt, ahol egy kis kunyhó állt a teafőzésre. Mind a kunyhó és berendezése, mind a kert egyes elemei szimbolikus jelentéssel bírtak, ami általában is jellemző a japán építészetre és kertművészetre. Téves azonban az a vélemény, mely szerint e művészeti ágak a Zen hatására jöttek létre: esztétikai normái már jóval a buddhizmus megjelenése előtt kialakultak, összefüggésben a japánok hagyományos természetkultuszával és ősi vallásával, mely szerint minden természeti tárgynak, még a köveknek is lelke van. A mesterségesen kialakított kert, benne a hagyományos építészeti normák szerint megépített ház, szentély, kolostor majdhogynem szakrális jelentőséggel bírt, és egyfajta lehetőséget biztosított a természetben való feloldódásra. A Zen e hagyományokhoz idomult a teaszertartás külsőségeinek kidolgozásakor. Míg a kertművészet régebbi mint maga a teaszertartás, addig e szertartással egy időben született meg a virágrendezés, vagyis az ikebana, mely aztán szintén eltávolodott a Zentől, önállósodott. Ám eredetileg a művészien, bizonyos szabályok szerint elrendezett pár szál virág a teaszertartás nélkülözhetetlen kelléke volt. E valóban létező kapcsolatokon túl a Zeni még számtalan kulturális területtel összefüggésbe hozzák, többnyire indok nélkül. Hatása az erőszakolt belemagyarázások nélkül is éppen elég jelentős volt. Ezért is sajnálatos, hogy Magyarországon szinte alig ismert e különös vallási irányzat. VÉGH CSAN-PÉLDÁZATOK (Részletek Hszüe-tou és Jüan-vu Nefrit szírt című példázatgyűjteményéből.) Vu császár megkérdezi Bodhidharmát A Liang-dinasztia Vu nevű császára megkérdezte Bodhidharma nagymestert:- Mi a végső értelme a szent igazságnak? Bodhidharma így felelt:- A nyitott üresség - nincs benne semmiféle szent. A császár tovább kérdezett:- Ki vagy te, aki előttünk állsz?- Nem tudom - felelte Bodhidharma. A császár teljesen tanácstalan lett. Később a császár fölkereste Pao-cse mestert s magyarázatot kért tőle. Pao-cse visszakérdezett:- Felséged valóban nem tudja, kicsoda ő?- Nem tudom - felelte a császár. Erre a mester elmagyarázta:- Nem más ő, mint a nagy Avalókitésvara Bódhiszattva, aki Buddha szellemének pecsétjét hordozza. Ez nagyon megdöbbentette a császárt. Végül is követet hívott elő, hogy az menjen Bodhidharmáért. Pao-cse mester azonban azt mondotta:- Nehogy felséged megpróbáljon követet küldeni utána! Az egész birodalom futhat utána - mindhiába! Sohasem fog visszatérni! Ting csak áll Ting, a szerzetesek csarnoki elöljárója azt kérdezi Lin-csitől:- Mi Buddha Tanának lényege? Lin-csi leszállt elmélkedő ülőkéjéről, galléron ragadta Tinget, pofon verte, és ellökte magától. Ting csak állt ott, mintha még ma várna valamire. Egy szerzetes, aki a közelben állt, rászólt:- Ting hosang. miért nem köszönsz mély meghajlással? Ting ekkor, köszöneté jeléül, mélyen meghajolt. Abban a pillanatban megvilágosodott. Nan-csüan kettévágja a macskát Nan-csüan egy napon azt látta, hogy a Keleti Csarnok és a Nyugati Csarnok szerzetesei egy macskán veszekednek. Fölemelte a macskát, és így szólt:- Ha valaki jó választ ad, nem ölöm meg a macskát. Senki sem tudott szólni. Nan-csün kettévágta a macskát. Csao-csou fejére teszi a saruját Nan-csüan elmondotta a fenti történetet Csao-csounak, és megkérdezte őt, mit szól hozzá. Csao-csou ekkor levette a saruját és a fejére téve azt, kiment. Nan-csüan utána szólt:- Ha itt lettél volna, a macska megmenekült volna. A más hitű bölcs és Buddha Egy más hitű bölcs így szólt Buddhához:- Nem szavakért jöttem én. nem szó nélküli válaszért jöttem én. A Magasztos csak ült mozdulatlanul, hallgatagon. A más hitű ekkor áhítattal megszólalt:- Mérhetetlen Buddha könyörülete, káprázatom felhőit elfújta, megnyitotta számomra az Utat. Miután a más hitű bölcs eltávozott, Ánanda megkérdezte Buddhát:- Mit tudott meg ez itt, hogy azt mondhatta, megtalálta az Utat?- A telivér nyomban felszökken, ha a korbácsnak csak az árnyéka esik rá - felelte a Magasztos. Cse-men és a bölcsesség lényege Egy szerzetes megkérdezte Cse-mentől:- Mi a bölcsesség lényege?- A kagyló lenyeli a teliholdat - felelte Cse-meng.- Mi a bölcsesség cselekvése? - kérdezte tovább a szerzetes.- A nyúl teherbe esik a teliholdtól - mondta Cse-men. (Az idézetek a Helikon Kiadó gondozásában megjelent, Kapujanincs átjáró című antológiából valók.) HARANG 49 Cintányeron játszó szerzetesjelölt, szárított j faleveire festve Kínából, a 19.1 századból
