Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-11-01 / 24. szám
A leépítés A 70-es, 80-as évek fordulóján az 1998 településből már csak 460-ban működött helyben tanács; 461-ben volt mezőgazdasági nagyüzemnek valamilyen üzemegysége; 7-ben volt áfész-központ; 520 településen volt helyben körzeti orvos; 100-ban működött gyógyszertár; 36-ban volt bölcsőde; 946-ban óvoda, 912-ben felső tagozatos iskola; 2-ben középiskola; 625-ben volt közüzemi vízhálózat (ez többnyire törpevízművet jelentett), 72- ben volt csatornázás; 1442-ben művelődési otthon jellegű intézmény, 1925-ben tanácsi könyvtár (a néhány száz kötetes lerakat azonban ne legyen megtévesztő). Ahol helyben volt tanács, valamint mezőgazdasági nagyüzem és felső tagozatos iskola, az 35 község a kétezerből; ahol helyben volt tanács, körzeti orvos és felső tagozatos iskola is, az 124 község a kétezerből; ahol helyben volt nagyüzem és orvos és általános iskola, az 191 község a kétezerből. Majdnem mindegy, hogy orvos nincs vagy gyógyszertár, iskola vagy áfész-átvevőhely, a tizenöthúsz alapvető intézményből ha van helyben kettő-három, a többiért úgyis utazni kell, valahol a közeli nagyközségben vagy városban megkeresni, megtalálni, lebonyolítani, amire szükség van... Csigó László felvétele A posta állítólag minden településen megmaradt, természetesen az összevont, közös községi tanács székhelyén fejlesztették a telefont, ott gépesítettek, korszerűsítettek. Az aprófalvak piciny postái hitvány irodákká degradálódtak, felszerelés, működőképesség nélkül. Ezekről nem készült statisztika. Arról sincs adat, csak tudjuk, hogy a legtöbb csökkentett értékű helységben egyetlen vegyesbolt maradt, és egy italbolt, jobb esetben. A tüzelő- és építőanyag-telepek ugyancsak a terebélyesedő székhelyközségben működtek, elvétve létesült helyben gázcseretelep. Magam több olyan településen jártam, ahol a tanácselnök és a párttitkár együttesen a szocializmus büszkeségeként mutatta: helyben lehet szenet vásárolni és gázpalackot cserélni. Mielőtt továbbmennénk, senki ne higgye, hogy száz-kétszáz lelkes aprófalvakról van szó! Egy részük valóban ötszáz lakos alatti volt, de jó részük lélekszáma csak a hatvanas évek tendenciája után csökkent; az ezer lakosúak hat-hétszázra, az ötszáz lakosúak három-négyszázra, de még ez a szám sem mond sokat, hozzá kell tennünk, hogy a fogyás - az elvándorlás - a derékhadat, a fiatal, életerős korosztályokat érintette. Vagyis a maradék korösszetétele az elöregedést, a magányos özvegyek, a tehetetlenek növekedését jelentette. Az 1978-as, 80-as adatok után nem találtam hasonló összegzést. Azt viszont tudjuk, hogy attól kezdve a fenti mutatók csak tovább romlottak. 1978-ban a kétezer településen egy lakos naponta húsz és fél «liter vizet használt - legalábbis a nyilvántartott vízművekből, csapból ennyihez jutott. Saját két kezével persze, a jobbára fertőzött ásott kutakból még annyi vödörrel húzott, amennyit csak akart. Az idősebbje: amennyit tudott... Az ötszáz lakosnál kisebb falvak lakói 1978-ban hétszáznegyvennyolc kilowatt áramot használtak, vagyis havonta körülbelül hatvanhárom kilowattot. Nem csupán azért, mert spóroltak vele, nem is volt mire. Az automata mosógéphez folyóvíz, vezeték szükséges, a fridzsiderhez folyamatos áramellátás, a porszívóhoz igényesen berendezett lakás és főképp, ezeken túl szerelő! Lehetőleg a lakóhelyen. Hát ez aztán végképp hiányzott és hiányzik. Ahol csak két héttel a bejelentés után jön ki a városból, a szolgáltatóházból a szerelő, kiszállási díjjal kezdve működését, és azt mondja: ezt bizony be kell szállítani az Ön költségére, ami ennyi-száz forint..., ott meggondolják, érdemes-e vásárolni ilyen gépeket. (Azóta persze a színes televíziót, a videót sokan megvásárolták. Nos, ezeknek a javítása semmivel sem ’egyszerűbb és olcsóbb.) Miből építkeznek? Azt mondják és írják, nyilatkozzák nagy tekintélyű írók, szociológusok, s ugyanezt a pártok vezetői is: az értelmiség előtt szabad az út, mert ez a változás, ez a forradalom az övéké, ők lesznek a jövő meghatározói, a demokratikus átalakulás kovásza. Ezek igen szép, deklarált megnyilatkozások. Csakhogy az itt tárgyalt kétezer település java részében nincs, nem lakik értelmiségi! Talán maradt egy-kettő, mutatóba, ám azok már nem lesznek forradalmárok, nem mernek demokraták lenni, annyira megnyomorították az elmúlt negyven évben. Miért nincs? Mert megszüntették intézményét: az iskolát, az orvosi körzetet, az állatorvos, a pap kiöregedett, új nem jött a helyébe, a tanult községi vezetőket „funkcik” váltották fel, akikből nem vált értelmiségi. Az iskolák körzetesítése után összevonták a tanácsokat, majd a hetvenes évekre a kis téeszeket szétzilálták, illetve kialakították a mamutgazdaságokat. Az agronómusok, a főiskolát végzett mezőgazdasági szakemberek, vezetők, lehetőleg készen kapott kulturált közegben telepedtek le, ott építettek házat, s onnan jártak ki a telepekre, hasonló módszert követett a tanácselnök, a vb-titkár. Maradtak azok, akik nem tudtak vagy nem akartak elszakadni eredeti lakóhelyüktől, a nyugdíjasok, s azok a fiatalabbak, akiket valamilyen szálon, például szüleik családi háza, kertje, állatai ott tartottak, ök persze politikai okokból elszigetelődtek, a hivatalos vezetés erre mindent megtett. Ha mégsem szigetelték el őket természetes közegüktől, akkor viszont a szocialista látszatkultúrát közvetítették, munkáversenyeket, hivatalos kommunista ünnepeket szerveztek, s ezáltal vesztették el lassan tekintélyüket.. . „Felforgatok”, ellenzéki politizálok falun alig maradtak, őket a politikai rendőrség első (akár titokban tartott városi) akciójuk után azonnal felgöngyölítette. Amire választ várnak a helyben lakók: hol az az értelmiségi réteg, amely érdekeikért harcba száll? Netán odaköltözik? Nos, a helyi önkormányzatoknak ebből a lerombolt múltból kell elkezdeni az építkezést. Az intézményekét, az utakét, a lelkekét. A hit mellé rengeteg munka és anyagi eszköz szükségeltetik. Értelmes, az adott településre szabott programok. Amik nem távvezérléssel készülnek. Önállóságát szeptember harmincadikán mindegyik község visszakapta. A jogi státus azonban csak az első lépés. Visszaállítani a működőképességet, talán évtizedes küzdelem lesz. (- siló -) HARANG 17
