Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-11-01 / 24. szám
GETTYSBURG Amerikai utam még csak terv formájában élt bennem, de már ott kísértett emlékeimben Észak és Dél háborújának legvéresebb csatája, amely Amerika nagy polgárháborújának döntő ütközete volt és 1863. július 1-jén kezdődött. Újra meg újra elővettem az útikönyvet és ide lapoztam. Mintha valami megfejthetetlen erő vonzana ehhez a városkához, melynek még a fekvését sem ismertem pontosan. A pennsylvaniai Yorkban már javában tárgyaljuk Kelet- és Nyugat-Európa helyzetképének új fordulatát, amikor egyre jobban nyugtalanít a gondolat: Gettysburg itt van a közelben, és én nem láthatom. Az a „közel” igazából 55 mérföld (ők még mindig így mérik), több mint 80 kilométer... Washingtonban tanító amerikai kollégámmal beszélgetek, aki párszor már segített ebben, abban. „De szerettem volna látni a gettysburgi temetőt” - mondom neki. Aztán már legszívesebben visszaszívnám, amit mondtam, mert úgyis lehetetlen. „Messze van” - válaszolja. Másnap reggel odaszól: „Ebéd után megyünk Gettysburgba”. Korábbra kérjük az ebédet s beülünk az autójába. Menet közben előjönnek a tévében látott képek, amelyek a véres ütközetről számoltak be, mintha rendelésre jöttek volna. Különös véletlen... Amikor a csatamezőre eljutunk, valami fojtogatja a torkomat. A hatás leírhatatlan. Először mozdulatlanná válók, aztán sietve minden fontosabb pontot szeretnék bejárni. Nagyszabású, amerikai rendezésben állítottak itt helyre mindent. Még a kukoricás is ott van, ahol akkor. Az északiak oldalán vagyunk. Velünk szemben Lee tábornok déli hadserege (mert a szuggesztív erejű élmény megeleveníti a csatateret). Itt rohamozó katona szobra, hátrább a lovasdandár-parancsnoké. Ágyúk szegeződnek a támadó déliek felé. Pontos adatok az első összecsapás eredményéről: 6 halott, 4 eltűnt, 55 sebesült (egy csapatrésznél). És mindez - szinte jelképesen - a temetődomb térségében (eredetileg is). Hát volt temetnivaló! Az északiak nagyobb számú hadseregéből több mint 23 ezren estek el. A déliek vesztesége fölülmúlta a húszezret. És a sebesültek? A rokkant túlélők? A nagy gyászszertartás egykori eseményét fényképek őrzik. Egyiken kinagyítva Lincoln elnök arca. Mindez eszembe juttatja a megrázó fényképek sorozatát, mely a polgárháború eseményeiről beszámol. Égyiken a déliek fogságába esett északi katona. Még él, de már csak a csontjait látni, szemei besüppedve (vajon mit kaphatott a vízen kívül?) Csak a testvérek képesek ennyire gyűlölni egymást... 1990. szeptember 26. (naplótöredék) Warren tábornok szobra a Gettysburgi Nemzeti Parkban. Támolyogva megyek a katonai temetőbe kollégám kíséretében. Amerika nemzeti kegyeletének stációja ez. De nemcsak Amerikáé, hiszen az emberi jogok két legalapvetőbb pontjáért folyt el itt (és még sok más helyütt) annyi vér: 1. pont: „Minden ember szabadnak születik”... 4. pont: „Senki sem tartható szolgaságban vagy rabszolgaságban”... Ebben van a gettysburgi temetőnek és a vele szomszédos csatatérnek világvisszhangot keltő jelentősége... Félkörívekben, szorosan egymás mellett sorakoznak az elesett katonák sírfeliratai. Keresem a magyar neveket, hisz a 48-as szabadságharc után tisztek és kíséretükben katonák jöttek Magyarországról Amerika földjére s harcoltak az emberi szabadságjogok oldalán, minden bizonnyal Gettysburgban is. Keresem őket elhomályosodó szemmel, kilátástalanul. Mert minden harmadik sírkőre ez van írva: „Ismeretlen”. Akiket a családjuk nem azonosított, azok ismeretlen katonák maradtak. Köztük a magyarok is... Kollégám érti hallgatásomat a visszaúton. Amerikai látogatásom csúcsélménye ez. Az már csak a különös véletlen ráadása, hogy egész este a nagy polgárháború a tv egyik csatornájának témája, azon belül Gettysburg, filmre vett, élethű csatajeleneteivel, fotókkal. Előveszem a színes levelezőlapokat. A csatamezőn még a mohalepte, hosszú fekvő kövek is olyanok, mint az elesett katonák... Halottak napján pedig már nemcsak elhunyt hozzátartozóimra gondolok imádságos megemlékezéssel, hanem a gettysburgi csata elesettjeire is. Petőfi sorai jutnak eszembe: „kik érted haltak, szent Világszabadság”... BODA LÁSZLÓ HARANG 15 Részlet a gettysburgi csatát ábrázoló körképből.
