Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-11-01 / 24. szám
Az üllési tanyavilágban él Soós János, akit keresek, akit Szegeden és megyeszerte ismernek, olyanok is, akik személyesen nem találkoztak vele. Ki ez az ember? - kérdeztem. Gazdálkodó és néptanító, de volt erdész, postás , kántor is; tanyasi klubok életre hívója, politizál, és katolikus teológiát végzett. Foglalkozott néprajzzal, tárgyak gyűjtésével, maga nemesíti gazdaságában a gyümölcsfacsemetéket. Családos, három gyermeke van. A kiskunhalasi országútról homokos dűlőútra kell letérni; jobbra nagyüzemi szőlőtábla, balra facsoportok oázisában megbújó tanyák. Két világ, az utóbbi negyven év harcának látható, leosztott lapjai. Mert a tanyák csak szívós harc árán maradhattak meg itt és országszerte, lakóiknak csökönyös ragaszkodása, tűrése, fanatizmusa által. Sokan inkább ott öregedtek meg, betegen, gyógyítatlanul, saját gyerekeiktől s a szocialista orvostársadalomtól elhagyatva, mintsem beköltöztek volna a számukra kijelölt - testüktől-lelküktől idegen - panelvilágba vagy szeretetotthonba. Voltak persze dezertőrök szép számmal. Ők - az iparba, városba csábítottak - most kerülnek nehéz helyzetbe, még nem tudják, hogyan találnak újból a jövőt-megélhetést adó földhöz? Soós János fanatizmusa abban áll, hogy 6 ottmaradt. Aki nem ismeri őt, az is tudja híressé vált mondását: én azért nem mentem el a tanyáról, mert nem akartam később visszajönni... Tanyája ma virágzó gazdaság. A virágzót úgy értsük, hogy művelik, dolgoznak, szorgoskodnak rajta. Ne tévesszük össze a gazdagsággal! A hasznot ma még mások fölözik le. Tulajdonosának nem is a megtollasodás volt a fontos, hanem az élet fenntartása és a magánmisszió, amire senki nem kérte az elmúlt évtizedekben. Családjában mindenkinek megvan a feladata. Amíg ő a közéletben vesz részt, politizál és a lelkeket segíti, felesége zöldséget termel, a gyümölcsöst látja el és a háztartást irányítja. Idén tízezer tő paprikát palántázott ki Vidéky Katalin, a palántákat is ó nevelte, van paradicsom-uborkatábla, őszibarackos, ezeket gyomtalanítani, kacsolni, locsolni, szedni, osztályozni, eladni kell. Azért írom le leánykori nevét, mert így talán jobban ismerik: Vidéky Katalin naiv festő, nem létező szabad ideje a művészeté. Körülbelül harminc kiállításon vett részt képeivel. Erika lányuk 16 éves, Szegedre jár szakmunkásképzőbe, otthon az ő feladata a főzés, mosogatás, mosás, vasalás, kisöccsével foglalkozás. Azon a hétvégén, amikor náluk jártam, levest főzött, húst és fasírtot sütött, tálalt, s amikor a konyhában végzett, adott a kutyáknak enni-inni, beállt anyja mellé a zöldségesbe. János Ferenc Ottó 15 éves, minden mezőgazdasági munkát végez, traktort vezet (a belső utakon), szénát kaszál, etet, boszorkányos ügyességgel válogatja a paprikát - ennyit figyeltem meg rövid idő alatt. Gábor ötéves, játszik ugyan, de magától fogta a villát, amikor apja szénát forgatni indult... Kisgazda - kis gazda- A szüléink kemény munkával tudták itt a kenyerüket megtermelni, mi a nehézségeket megszoktuk - mondja Soós János, amikor leülünk a lakásban. - Úgyhogy nekem mindegy volt, hol aludtam, istállóban vagy priccsen, párnás ágyon vagy vasútállomáson. Ezen túl hű maradtam a tanyához és a földművességhez. Azt mondta apám, mi parasztnak születtünk, ami hátrányos, mert sokat kell dolgozni, de előnye: a mi kezünkben van a kenyér, nem vagyunk kiszolgáltatva... Amikor a szocialista rendszer meg akarta szüntetni a tanyavilágot, én azt mondtam, innen nem megyek el. Sőt, ha lebontanák a tanyánkat, mert útjában van a nagyüzemnek, akkor építek egy vermet a földben és abban fogok lakni, ott kivárom, amíg ennek a rendszernek vége lesz. Hát úgy sikeredett, hogy kivártam idefönt...- Kellett-e harcolni a tanyaépület megmaradásáért?- Amikor megszervezték a nagyüzemeket, akkor valamennyi tanyának a sorsa megkérdőjeleződött. Általában nyolcszáz D-öltől egy holdig terjedő területet hagytak meg. Ami ezen fölül volt, azt elvették. A nyolcszáz CD-öl arra kevés volt, hogy a gazda abból megéljen. Vagy bement a téeszbe, vagy messzire járt munkáért. Elsősorban ezért kellett itthagyni a tanyáját, és beköltözni faluba, városba.- önnek hogyan sikerült itt létalapot teremteni?- Az első percben nekem is gondot okozott... apámtól ezen a helyen negyven holdat vettek el, maradt a telek ezer □-öllel. Az első két évben eljártam napszámra, ide-oda, hogy megélhetésem legyen. Majd az ezerből hatszáz D-ölön gyümölcsfacsemetét termeltem. Mihelyt ez beállt, már kevesebbet kellett elmennem, megéltem belőle... Később már nagyobb területre volt szükségem, családot is szerettem volna alapítani. A Maszek-saroknak nevezett részre szorultak ki azok, akik valamennyi területet megtarthattak. Én ebből vettem négy holdat, saját nevelésű fákkal beállítottam, ez valamennyi függetlenséget adott. Na de hát nekem itt, a lakóhelyemen lett volna jó. A Maszek-sarok tőlem kilenc kilométerre van... oda kell járni a mai napig. Most sikerült valamennyit visszaszereznem a téesztől az apai bírókból...- Mennyit?- Harminckét holdat.- Mikor?- Ez év április ötödikén mérték ki.- Hogyan történt?- Ennek előzményeként elmondom, hogy a kisgazdapárt szervezése abból a tanyaklubból indult el, amelyet én vezetek. Mivel parasztember vagyok, természetes, hogy a kisgazdapárt visszaállítását szorgalmaztam. Az országban az első szervezetet mi alapítottuk 1987. december 11-én az én javaslatomra. Ezt megelőzően kapcsolatom volt a demokrata fórummal, de otthagytam őket, mert ott elsősorban értelmiségiek voltak és az értelmiség felkarolása volt a céljuk, nem A keresztapa - Habsburg Ottó - büszke lehetne Ottóra 8 HARANG
