Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-11-01 / 24. szám
foglalkoztak a mi gondjainkkal. A parasztember létalapja pedig a föld. Nem azért léptem be a kisgazdákhoz, hogy pártoskodjak, hanem érdekképviseletünket meg kell oldani, kellő szinten.- Mások is visszakapták már a földet?- Üllésen körülbelül százhúszan nyújtották be kérelmüket, ezek közül van, aki vár őszig, amíg a téesz betakarítja a termést, de már sokan visszakapták.- Folytatódik ez a folyamat?- Folytatódik, sőt kicsit felgyorsul, mert reméljük, elkobzott földek is viszszaszerezhetők lesznek az új földtörvénnyel. Országosan szerintem tíz százaléknyi termőterület kerül vissza magánkézbe. Mivel a nagyüzemek nem bírják a versenyt, maguk sem ragaszkodnak minden terület megtartásához.- Miért nem tudnak versenyezni?- Például az időjárás miatt. Már nyolcadik esztendeje aszály van. Ez próbára teszi a kis- és nagygazdaságot egyaránt, de a kisgazda esetleg elszenvedi a terméskiesét, a hiányt. Nem lesz munkanélküli!- Ha itt újból magángazdaságok jönnek létre, mi változik meg a tájban, a magatartásban?- A gazdák jobban odafigyelnek az országos igényekre, megpróbálnak azt termelni, amire szükség van, sőt, ha ügyesek leszünk, arra is odafigyelünk, mit tudunk eladni a környező országoknak. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi területen Magyarország kétszer-háromszor annyit tudna termelni, mint amenynyit jelenleg termel.- Mi változik Soós János életében azzal, hogy 32 holdon fog gazdálkodni?- Először is nagyobb biztonságban érzem magam. Van egy földterület, amire számíthatok. A gyári munkás, a téesztag lába lóg a levegőben, bármikor elbocsáthatják, nincs szükség a munkájára, munkanélküli lesz. Én már nem leszek munkanélküli!- Önnek a földdel megmaradt a kapcsolata, megőrizte a paraszti tudást, készséget, a családja is ebben él. De vajon mindenki ezen a szinten őrizte meg a képességet?- Aki itt él a tanyán, akinek kertje van, legalább az épülethez tartozó nyolcszáz D-öl, vagy bejárt a szövetkezetbe, vagy háztájit vagy részesművelést vállalt, az megőrizte a tudást. Mi is halljuk, mert hangoztatják: nem ért már ehhez a paraszt, ha visszaadják neki, elherdálja... ezek az emberek eddig is a földdel dolgoztak!- Igen, de a legifjabb nemzedék jó része gyárba ment, munkás lett, faluba vagy városba költözött. Nem mindenki olyan dolgos, mint a maga gyerekei...- Olyan ez, hogy újból meg lehet tanulni. Elődeink is, akik itt letelepedtek, valamikor megtanulták, meg kellett ismerni az éghajlatot, a talajt... a környezetet.. . Az biztos, hogy gazdálkodni nemcsak szeretni kell, hanem tudni is. De a nagygazdaságokban is így volt! És régen is, amelyik nagygazda nem értett hozzá, az elszegényedett, valaki megvette tőle, és az másképp csinálta... Ez most is előfordulhat. Én arra tettem javaslatot a pártban, hogy néhány nagygazdaságot meg kell hagyni vagy éppen létrehozni azoknak, akik önálló gazdálkodásra, életvitelre képtelenek.- Vannak ilyenek?- Vannak. Akik csak részfeladatok elvégzéséhez értenek. Azoknak a gazdaság biztosít lakást, megélhetést, és amennyit dolgoznak, annyi bért kapnak.- Önt a kisgazdapárt képviselőnek jelölte. Ismerve a földért való harcát, hogy nem sikerült maga mellé állítani a tanyavilágot? Miért nem lett képviselő?- Ennek három oka is volt. Ehhez a körzethez nemcsak tanyák tartoznak, sőt, a lakosság kétharmada városi lakos, egész pontosan: öt kisközség és Szeged alkotja a körzetet. A városiaknak nem annyira fontos, hogy a föld érdekét képviseljék. A másik tényező: túl sokan indultunk, tizenketten, akik közt voltak szimpatikus emberek, és ez megosztotta az erőket. Végül is egy szegedi demokrata fórumos győzött.- Hogyan hat ez a tekintélyére és az ügyre, amit képvisel?- Ez nem jelenti azt, hogy kimaradtam. Én kapcsolatban vagyok a kisgazdapárti képviselőkön kívül a kormánypártiakkal is, a frakciókkal is. Nézem a tévéműsorokat, és ha látom, hogy amit mond, eltér a valóságtól, bizony felhívom telefonon este is, és megmondom neki, kedves barátom, ezt, mint szavazópolgár nehezményezem...- Nem látok telefont a tanyán...- Nincs is. Ide jó három kilométerre van valakinek, oda szoktam biciklizni. Az utolsó vacsora- Hogyan, miért jelentkezett a teológiára?- Már a középiskolában kísért engem a múltam. A káderlapomra ráírták: kulák származású. Ez belőlem azt hozta ki: ha lehetőségem lesz rá, akkor külföldön járok főiskolára, ha pedig Magyarországon indulna olyan felsőfokú intézet, ahol nem a származást nézik, akkor ilyen helyen szerzek diplomát. Külföldre nem mehettem, de kivártam, amíg itthon megindul a levelező teológusképzés. Ez szinte megváltásként jött, ügy is, mint katolikus embernek, úgy is mint nemkommunistának.- A teológiát hol végezte?- Pesten kezdtem... Kígyóspusztán kultűros voltam, ma is az vagyok, a tanyaklubot vezetem... S hogy egy kis életet hozzak a városból, bejártam a szegedi egyetemre és a tanárképző főiskolásokkal barátkozni. Színjátszócsoportot szerettem volna a tanyára hozni. Összeismerkedtem Molnár Imrével, aki akkor itt tanult. Ez ’81-ben volt. Elmentünk a főiskolások KISZ-gyűlésére, ahol éppen pontokba szedték a követeléseiket, sokszorosították, az utcára is kikerültek a röplapok. A politikai rendőrség érdeklődött persze, kik vettek benne részt, volt-e valaki kívülálló. Én ott voltam, sőt szóltam is. Annyit tudtak rólam: a kígyóspusztai kultúros. Kiszállt Sokáig csak a nádtetős tanya körül gazdálkodhattak I HARANG 9
