Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
Helyzetjelentések 1989-ből Sorban állók Szép téli idő van. Lassan szállingózik a hó. A hideg ellenére kitartóan várakoznak az emberek. De miért ez a hol türelmes, hol idegeskedő álldogállás? Fűti őket a remény, hogy előbb-utóbb sorra kerülnek, s bejutnak az ÜZLETBE. Nemcsak hallják, érzékelik is a társadalmi, gazdasági változásokat. Magánéleti és egyéb gondjaik között egy (1) biztos, megnyugtató pont látszik: a Béres-csepp! Minden bajra jó csodaszer — mondja Kovács úr is, az itt ácsorgó pesti polgár. És valóban, a sok hiábavalónak tűnő sorban állásnak lesz jutalma! Megjött a szállítmány! Az igazi lökdösődés csak most kezdődik.- Persze, bent az eladók melegen vannak, nekik nem sürgős a kiszolgálás — morog Kovács úr, aki soha nem titkolja a véleményét. Egyre közelebb kerül ő is a Herbária-üzlet várva várt pultjához. Már csak ketten vannak előtte, mikor az eladó közli: Sajnos elfogyott a készletünk. Legközelebb holnaputánra várunk, próbálkozzanak akkor.” Erre elszabadul a pokol. Van, aki tudomásul veszi a tényt és sarkon fordul. De van, aki kiabál, veszekszik, mint Kovács úr is.- Azonnal engedjen be a raktárba! Én nem hiszek maguknak! Csalnak, és pult alatt eladják drágábban! Ugye Asszonyom, kell a láthatatlan jövedelem magának is?! Majd utánanézek a dolgoknak, majd én megmutatom, hogy nem lehet kibabrálni a türelmes magyarral! Még találkozunk, - a viszontlátásra! A boltban néma csend. Az emberek döbbenten állnak. A csendet csak az töri meg, amikor az eladó sírásra görbülő szájjal besiet a raktárba. Egy másik eladó pedig odaballag az ajtóhoz, hogy kiragassza a papírt, amelyen nagy betűkkel virít a felirat: A BÉRES-CSEPP ELFOGYOTT. A pult mögött- Mindjárt tíz óra, de máris mennyien vannak az ajtó előtt! Lassan kikészít ez 12 HARANG a Béres-csepp „ügy”. Ha jön áru, kapkodunk, mint egy robotgép, igyekszünk gyorsan kiszolgálni. Bárcsak tudnánk már mindenkinek adni, de mindig olyan keveset kapunk! Ha meg nincs, hiába írjuk ki az ajtóra, hogy elfogyott, szinte percenként kérdezik: tessék mondani, van? Már nem bírom türelemmel! Kiborít a sok betegség, amit a cseppet keresők mesélnek, de az is, hogy amikor annyi szenvedés van a világon, itt is csak marják egymást az emberek. Na mindegy, kezdjük a mai napot!- Tizenegy óra. Megjött a csepp! Indul a verkli! Te jó ég, de nehezen tudok ma odafigyelni a vevőkre! Jár a kezem, a szám, de mosolyogni nehéz. Az agyam állandóan az intenzív osztályon jár: mi lehet apámmal, kibírja-e az infarktust? A gyerek is beteg, hányt reggel, de bevittem az oviba. Nem tudtunk volna ma kinyitni, ha otthon maradok, annyi a hiányzó. Jaj, csak minél később telefonáljanak az oviból! Bárcsak jobban lenne a gyerek!- Sajnos elfogyott — közölhetem most is. Jaj, Istenem! Ez az úr megint üvölt! Ezt már nem bírom elviselni! Csak megálljain, hogy ne kiabáljak vissza! Mindennap sorba áll, morog, de ha kap, üzletel a cseppekkel! Az ilyenek miatt nem jut néha annak, akinek igazán kéne! Mielőtt sírva fakadok, bemegyek a raktárba. Még jó, hogy nyugtató teát lehet kapni, iszom egy pohárral, mert a vevőknek este hatig még szükségük lesz a türelmemre. R. VIRÁG GYÖRGYI Advent előtt Ma reggel láttam először, amint bimbós rózsát, műanyag mikulást és gerberát árult a kendőbe bugyolált cigányasszony. A Vörösmarty téren már áll a karácsonyfa, s a virágüzlet kirakatában ott az adventi koszorú. Délután (szokás szerint) elkéstem egy találkozóról a Blaha Lujza téren, s mivel nem vártak meg, volt időm körülnézni az aluljáróban. Hajléktalanok feküdtek piszkos pokrócokon, „KÉRJÜK AZ ÜRES MUNKÁSŐRSÉGI ÉPÜLETEKET HAJLÉKTALANOKNAK ADJÁK ÁT RENDELKEZÉSÜNKRE” „MÁSODLAGOS ÁLLAMPOLGÁROK” „KÉRJÜK A NÉP MEGÉRTÉSÉT” - üzenték a plakátok. Valaki odaírta, hogy „DOLGOZNI IS LEHET!” Úgy nézték őket, mint a majmokat a ketrecben, üveg vágódott közéjük, sokan fejüket rázták, mások nevettek. Széttört flaskákból alkohol bűzlött széjjel, s egy csoportban többen összeverekedtek. Éreztem, amikor megkísérelték ellopni a pénztárcámat. Mégsem hal ki ez a szakma, nyugtáztam késeibb, s otthagytam a kiválasztott könyvet a pulton. Egy oszlop mellett Zemlényi Zoltán dedikálta új könyvét (nyugodt, kedves a mosolya) barátai, szülei vették körül féltő szeretettel. Két utcával arrébb egy karizmatikus könyvárus jelvénye hirdeti, hogy „Jézus él”. Este otthon azzal fogadtak, hogy Romániában Tőkés Lászlót üzérkedéssel vádolják, Sütő Andrást fegyveresek őrzik és egy harmadéves teológushallgatót (feltehetőleg) meggyilkoltak. Egyre többen látnak UFO-kat, egy kollégám állítja, hogy neki is van egy, hat méter hosszú csészealjastól. Hajnalban az új nap ajándékát türkizzöld, mélylila és narancssárga ég köszönti, s a varjak a galambokkal együtt csipegetnek a dérlepte ligetben. Három nap múlva már ott libeg az első láng az adventi koszorún, s egyre közelebb kerül az az óra, amikor Isten „örök most”-jában ismét elérkezünk ahhoz a pillanathoz, mikor a Megváltó közénk lép. Tudjuk, ismét megfeszítik, meghal és eltemetik, de harmadnapra halottaiból föltámad, s mindig lesznek, akik először döbbennek rá, hogy vele mi is feltámadhatunk. Add Uram, kegyelmedet, hogy ne lankadjunk el soha virrasztani, s ne menjünk el kifejezéstelen arccal a közöttünk járó Jézus mellett! LÁSZLÓ ARANKA
