Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
‘Ejjij Hét a vUdfjßan A jövő örökli a múltat Tavaly ilyenkor is gyanítani lehetett, hogy az 1989-es esztendő nemzetközi életének főszereplője Kelet-Európa lesz. A napok múlva búcsúzó óév nem cáfolt rá erre az előrejelzésre, sőt messzemenően megerősítette. A magunk mögött hagyott hónapok korszakos változásokat hoztak, Európa középső fertályán egész esztendőben - Shakespeare-rel szólván — „lázbetegen rengett a föld”. Megdönthetetlennek hitt bástyák omlottak le, szinte percek alatt. Pillantsunk csak egy-két év eleji hírre. Január derekán Erich Honecker azt találja mondani, hogy a berlini fal „ötven vagy akár még száz év múlva is állni fog”. Alig néhány hét múlva kilenchavi börtönbüntetésre ítélik Václav Hávelt, a világhírű drámaírót. A németek A krónikás most már nyugodtan állíthatja, hogy az idő túllépett ezeken a nyilatkozatokon, intézkedéseken. Alig néhány hete, hogy százezrek ujjongtak az Európa kettéosztását 1961 óta jelképező fal közelében, milliók lépték át azt a határt, amelyet csaknem három évtizedig őriztek mindenre elszánt fegyveresek. A keletnémet rendszer összeomlása - a volt állampárt élére egy egykori ellenzéki ügyvédet választottak - egyszersmind azt is jelenti, hogy az idei év Európájában, mint az elmúlt száz esztendő folyamán annyiszor, a német válság ismét a kérdések kérdésévé lépett elő. A jövő ezúttal is örökli a múltat, újabb tanácskozások témájának ígérkezik, hogy a német újraegyesítés ideája és a nemzetközi viszonyok stabilitásának fenntartása miként függ össze. Miközben Moszkva, Washington, London és Párizs egyaránt értésre adta, hogy az egységet a távolabbi jövőben és a kelet-nyugati közeledés keretei közé illeszti, Kelet-Németországban az utca, Bonnban Kohl kancellár pedzette meg az egyesülés, illetve a fokozatosan kiépülő konföderáció lehetőségét. A csehszlovákiai robbanás más dimenziójú: beilleszkedett a lengyelországi és a magyar változások sorába. Még az év derekán megalakult a Varsói Szerződés első nem kommunista kormánya, miután a katolikus Szolidaritás fölényesen megnyerte a választásokat. Azt a Walesát, akit nem is olyan régen még börtön fenyegetett, az amerikai képviselőház viharos ünneplésben részesítette, amint tette egykor Kossuth Lajossal. Az állampárt Magyarországon is összeomlott, s a „magyar név” megint szép lett, legalábbis abban az értelemben, hogy a pártok engedélyezése, a keletnémet menekültek kiengedése, s így a vasfüggöny lebontása, a piacgazdaság kiépítése felé tett lépések rendkívül kedvező fogadtatásra leltek szerte a világon. Csehek és bolgárok A csehszlovák hatalom összeomlása viszont arra figyelmeztet, hogy a folyamatok másutt is fölgyorsulnak: a „börtöntöltelék” Hávelből az esztendő utolsó hónapjára köztársasági elnökjelölt lett, akárcsak az „emberarcú szocializmus” egykori vezetőjéből, Alexander Dubcekből, s néhány hét leforgása alatt megalakult a prágai nagykoalíció, amelyben a kommunisták immár nem kaptak többséget. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Bulgáriában megbukott a Zsivkov-dinasztia, akkor bízvást megállapíthatjuk, hogy sarkaiból fordult ki a sztálinista elrendeződésű Közép-Európa, s a szabadság és a demokrácia csillagzata alatt próbálja helyét meglelni a világban. Ez a hely közelebb lesz a Nyugathoz, az erőszakosan eltávolított keresztény kultúrához, a mind jobban kiépülő nyugat-európai integrációhoz, de nem lehet fényévnyi távolságra a térséget meghatározó világhatalomtól, a Szovjetuniótól. Miközben megkezdődött a kelet-európai leszakadás, a Szovjetunióban - ahogyan egyik beszédében Gorbacsov mondta - „minden öszszegubancolódott”. Nem egészen öt évvel hivatalba lépése után Gorbacsov kénytelen volt megérni, hogy Moszkva egyik központi terén - elégették fényképét. Kiáltó az ellentmondás a szovjet vezető páratlan külföldi népszerűsége és hazai megítélése között. Ennek döntő oka a gazdasági egy helyben topogás, a katasztrofális áruhiány. Egy szovjet közgazdász szerint Moszkvának el kellene adnia aranytartalékai egy részét, egy másik szakértő a gazdaság szanálásához 40-50 millió dollárt látna szükségesnek. A gazdasági csőd mellett a nemzetiségi viszályok is elmérgesedtek ebben az évben, a lenini és sztálini politika tévedéseiért és bűneiért - a történelem furcsa, ámbár korántsem ismeretlen fintoraként - éppen egy reformpolitika, jelesül a peresztrojka bűnhődhet. A Baltikumtól Moldáviáig, Azerbajdzsántól Grúziáig futótűzként terjednek a nemzetiségi önállósodási törekvések, miközben a birodalom megrendül Kelet-Európábán és visszahúzódik Afganisztánból. Málta után Minthogy Bush elnök személyében januárban új elnök költözött a Fehér Házba- 1928 óta az első, aki saját pártja politikusától kapta a hatalom stafétabotját -, a nagyhatalmi kapcsolatokban szükségképpen szünet következett be, hogy aztán az év végén a két világhatalom vezetője Málta szigete mellett próbáljon fölvázolni egy olyan menetrendet, amely működteti a leszerelési megállapodások szerelvényeit, lehetővé teszi a további változásokat a kelet-európai régióban, egyszersmind szavatolja a stabilitás megőrzését. Szakértők és politikusok százai foglalkoznak a jövőben is e „lecke” tanulmányozásával és a „feladvány” helyes megfejtésével. A szovjet-kínai kibékülés ázsiai szenzációt is hozott az idei nemzetközi életbe, de röviddel Gorbacsov látogatása után, hosszú hatalmi harcot követően a diákok hatalmas tüntetését brutálisan leverik. A teljes kínai őrségváltás - egyes várakozásokkal ellentétben - nem tartóztatta föl a közép-európai átformálódás viharos folyamatát, amely nemcsak a Khomeini nélkül maradt Irán viszonyait, az angolai kibékülést, a közel-keleti mozgásokat szoritotta háttérbe, hanem bizonyos értelemben a nyugat-európai integráció viszontagságairól érkező híreket is. Századunkban már fölbomlott néhány birodalom - a monarchia, a német „Reich” majd a brit „empire”, s a csillagok, e tiszta fényes nagyszerűségek — Kosztolányival szólván- mennyi mindennek voltak még tanúi, például Hannibál hadjáratainak is. Ebben az esztendőben koronákat láthattak porba hullani, de azt is tudhatják, hogy a gazdag diktátorok szegény országokat hagytak hátra. Fölemelkedésük szilárd erkölcs nélkül aligha elképzelhető. MARTIN JÓZSEF HARANG 9
