Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1989-12-20 / 3-4. szám

‘Ejjij Hét a vUdfjßan A jövő örökli a múltat Tavaly ilyenkor is gyanítani lehetett, hogy az 1989-es esztendő nemzetközi életének főszereplője Kelet-Európa lesz. A napok múlva búcsúzó óév nem cáfolt rá erre az előrejelzésre, sőt messzemenően megerő­sítette. A magunk mögött hagyott hónapok korszakos változásokat hoztak, Európa kö­zépső fertályán egész esztendőben - Sha­­kespeare-rel szólván — „lázbetegen rengett a föld”. Megdönthetetlennek hitt bástyák om­lottak le, szinte percek alatt. Pillantsunk csak egy-két év eleji hírre. Január derekán Erich Honecker azt találja mondani, hogy a berlini fal „ötven vagy akár még száz év múlva is állni fog”. Alig néhány hét múlva kilenchavi börtönbüntetésre ítélik Václav Hávelt, a világhírű drámaírót. A németek A krónikás most már nyugodtan állít­hatja, hogy az idő túllépett ezeken a nyilatkozatokon, intézkedéseken. Alig néhány hete, hogy százezrek ujjongtak az Európa kettéosztását 1961 óta jelképező fal közelében, milliók lépték át azt a ha­tárt, amelyet csaknem három évtizedig őriztek mindenre elszánt fegyveresek. A keletnémet rendszer összeomlása - a volt állampárt élére egy egykori ellenzéki ügy­védet választottak - egyszersmind azt is jelenti, hogy az idei év Európájában, mint az elmúlt száz esztendő folyamán annyi­szor, a német válság ismét a kérdések kér­désévé lépett elő. A jövő ezúttal is örökli a múltat, újabb tanácskozások témájának ígérkezik, hogy a német újraegyesítés ideája és a nemzetközi viszonyok stabili­tásának fenntartása miként függ össze. Miközben Moszkva, Washington, London és Párizs egyaránt értésre adta, hogy az egységet a távolabbi jövőben és a ke­let-nyugati közeledés keretei közé illeszti, Kelet-Németországban az utca, Bonnban Kohl kancellár pedzette meg az egyesülés, illetve a fokozatosan kiépülő konföderáció lehetőségét. A csehszlovákiai robbanás más dimenziójú: beilleszkedett a lengyel­­országi és a magyar változások sorába. Még az év derekán megalakult a Varsói Szerződés első nem kommunista kormá­nya, miután a katolikus Szolidaritás fölé­nyesen megnyerte a választásokat. Azt a Walesát, akit nem is olyan régen még bör­tön fenyegetett, az amerikai képviselőház viharos ünneplésben részesítette, amint tette egykor Kossuth Lajossal. Az állam­párt Magyarországon is összeomlott, s a „magyar név” megint szép lett, legalábbis abban az értelemben, hogy a pártok en­gedélyezése, a keletnémet menekültek kiengedése, s így a vasfüggöny lebontása, a piacgazdaság kiépítése felé tett lépések rendkívül kedvező fogadtatásra leltek szerte a világon. Csehek és bolgárok A csehszlovák hatalom összeomlása viszont arra figyelmeztet, hogy a folyama­tok másutt is fölgyorsulnak: a „börtöntöl­telék” Hávelből az esztendő utolsó hónap­jára köztársasági elnökjelölt lett, akárcsak az „emberarcú szocializmus” egykori ve­zetőjéből, Alexander Dubcekből, s néhány hét leforgása alatt megalakult a prágai nagykoalíció, amelyben a kommunisták immár nem kaptak többséget. Ha mindeh­hez hozzávesszük, hogy Bulgáriában meg­bukott a Zsivkov-dinasztia, akkor bízvást megállapíthatjuk, hogy sarkaiból fordult ki a sztálinista elrendeződésű Közép-Európa, s a szabadság és a demokrácia csillagzata alatt próbálja helyét meglelni a világban. Ez a hely közelebb lesz a Nyugathoz, az erőszakosan eltávolított keresztény kultú­rához, a mind jobban kiépülő nyugat-euró­pai integrációhoz, de nem lehet fényévnyi távolságra a térséget meghatározó világ­hatalomtól, a Szovjetuniótól. Miközben megkezdődött a kelet-európai leszakadás, a Szovjetunióban - ahogyan egyik beszé­dében Gorbacsov mondta - „minden ösz­­szegubancolódott”. Nem egészen öt évvel hivatalba lépése után Gorbacsov kényte­len volt megérni, hogy Moszkva egyik központi terén - elégették fényképét. Kiál­tó az ellentmondás a szovjet vezető párat­lan külföldi népszerűsége és hazai megíté­lése között. Ennek döntő oka a gazdasági egy helyben topogás, a katasztrofális áru­hiány. Egy szovjet közgazdász szerint Moszkvának el kellene adnia aranytartalé­kai egy részét, egy másik szakértő a gaz­daság szanálásához 40-50 millió dollárt látna szükségesnek. A gazdasági csőd mellett a nemzetiségi viszályok is elmér­gesedtek ebben az évben, a lenini és sztá­lini politika tévedéseiért és bűneiért - a történelem furcsa, ámbár korántsem isme­retlen fintoraként - éppen egy reformpoli­tika, jelesül a peresztrojka bűnhődhet. A Baltikumtól Moldáviáig, Azerbajdzsántól Grúziáig futótűzként terjednek a nemzeti­ségi önállósodási törekvések, miközben a birodalom megrendül Kelet-Európábán és visszahúzódik Afganisztánból. Málta után Minthogy Bush elnök személyében ja­nuárban új elnök költözött a Fehér Házba- 1928 óta az első, aki saját pártja poli­tikusától kapta a hatalom stafétabotját -, a nagyhatalmi kapcsolatokban szükségkép­pen szünet következett be, hogy aztán az év végén a két világhatalom vezetője Málta szigete mellett próbáljon fölvázolni egy olyan menetrendet, amely működteti a leszerelési megállapodások szerelvényeit, lehetővé teszi a további változásokat a kelet-európai régióban, egyszersmind sza­vatolja a stabilitás megőrzését. Szakértők és politikusok százai foglalkoznak a jövő­ben is e „lecke” tanulmányozásával és a „feladvány” helyes megfejtésével. A szovjet-kínai kibékülés ázsiai szen­zációt is hozott az idei nemzetközi életbe, de röviddel Gorbacsov látogatása után, hosszú hatalmi harcot követően a diákok hatalmas tüntetését brutálisan leverik. A teljes kínai őrségváltás - egyes várakozá­sokkal ellentétben - nem tartóztatta föl a közép-európai átformálódás viharos folya­matát, amely nemcsak a Khomeini nélkül maradt Irán viszonyait, az angolai kibékü­lést, a közel-keleti mozgásokat szoritotta háttérbe, hanem bizonyos értelemben a nyugat-európai integráció viszontagsá­gairól érkező híreket is. Századunkban már fölbomlott néhány birodalom - a mo­narchia, a német „Reich” majd a brit „empire”, s a csillagok, e tiszta fényes nagyszerűségek — Kosztolányival szólván- mennyi mindennek voltak még tanúi, például Hannibál hadjáratainak is. Ebben az esztendőben koronákat láthattak porba hullani, de azt is tudhatják, hogy a gazdag diktátorok szegény országokat hagytak hátra. Fölemelkedésük szilárd erkölcs nél­kül aligha elképzelhető. MARTIN JÓZSEF HARANG 9

Next

/
Thumbnails
Contents