Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
A HARANG karácsonyi k Sz. J.: Az egyház állandó kísértése a politika. Nemcsak akkor volt ez kísértés, amikor az állam azt kívánta, hogy mindenre buzgó igent mondjunk, hanem most is, amikor az egymásnak ellentmondó érdekek hangzavarában mindenki azt várja tőlünk, hogy nekik adjunk igazat. Az egyház - ha küldetését akarja teljesíteni - benne él a világban, de nem azért, hogy kiszolgálja a világot, hanem hogy segítsen ott, ahol teheti. Ezért a mi véleményünk szerint az egyház nem folytathat pártpolitikát, ha meg akarja őrizni cselekvőképességét. Sch. A.: Megítélésem szerint az átalakuló helyzetben is ki lesz téve az egyház a politikum kísértésének. A Magyar Izraeliták Országos Rabbitanácsának egybehangzó álláspontja az, hogy rabbikarunk tagjai ne vegyenek részt a pártpolitikai küzdelmekben, erejüket, tiszta szívvel és tiszta lélekkel, s teljes időkitöltéssel Közösségük érdekében fejtsék ki. Ugyanakkor jómagam feltétlenül szükségesnek tartom a már módosított Alkotmány kiegészítését, hogy a népi, etnikai kisebbségek, s az egyházak és felekezetek is - önálló státusban - képviseletet nyerjenek az Országgyűlésben. Amennyiben ilyen státus létesül, a Közösség jelöltje lehet olyan rabbi, aki nem szolgál gyülekezetben, de lehet világi személyiség is. Hitközségünk életében a közeljövőben várható új Szervezeti Szabályzat nyilván érinti ezt a kérdést is. _________3.__________ K. E.: A református egyház mindenekelőtt intézményes diakóniát végez, mintegy tizenöt szeretetszolgálati intézményében 1000 helyet tart fenn, szellemileg sérült gyermekek, idős emberek és elfekvő betegek részére. De minden gyülekezet elemi kötelessége gondoskodni szegényeiről és elhagyott öregeiről. A gyülekezetben egy diakóniai bizottság vezeti ezt a munkát. Az utóbbi évben is igen nagy munkát végzett az egyház közössége az erdélyi menekültekért, az országos menekültügyi központon kívül (Budapest, Alagi tér) több központban, és szinte minden gyülekezetben gondoskodnak a menekültekről. N. Gy.: A Názáreti Jézus evangéliuma a szeretet kettős üzenete: „Szeresd az Urat, a te Istenedet! Szeresd felebarátodat mint magadat!” Ahol az Isten-hit nem válik minden pillanatban, minden élethelyzetben cselekvő, segítő szeretetté, ott nincs is igazi Isten-hit! A krisztusi szeretet a nélkülözővel megosztott kenyér, pénz, ruha, hajlék. A gyermekek, a testi-lelki sérültek, a gyengék védelme az erőszakkal, az önzéssel és a közönnyel szemben. A krisztusi szeretet a betegek, az idősek, a magányosak, a reményvesztettek segítése, a menekültek, mindenüket elveszítettek felkarolása, az utat tévesztettek (alkoholisták, drogosok) visszahozása az egészséges emberi közösségekbe, az anyagiasság és az érzékiség rabszolgáinak felszabadítása az emberi élet igazi értékeinek, szellemilelki kincseinek felfedezésére és még sok minden más! A szeretet mai tennivalói, s ezzel együtt az egyházak teendői is végtelenek mai világunkban, mai társadalmunkban. Sz. J.: Az egyháznak nemcsak jótékonykodnia kell, hanem segíteni a szó legteljesebb értelmében. Az evangélium - hitünk szerint - életformáló hatalom. Az egyháznak nemcsak adni kell a rászorulónak, hanem élni kell tanítani, testilelki egészséggel. Ha csak jótékonykodna az egyház, nem szolgálna - hanem szolgáltatna. Ha viszont az evangélium testi és lelki kenyerével segít az emberen, akkor a teljes embernek hirdeti szavaival és cselekedeteivel Krisztus evangéliumának jó hírét. Sch. A.: Felekezeti életünkben az elmúlt évtizedek viszonylagosan legsikeresebb küldetés a karitatív szolgálat volt. E szolgálatunk hatékonysága is javításra szorul. Rendelkezünk önálló kórházzal, négy szeretetotthonnal, s mintegy 1200 személynek meleg ételt szolgáltató konyhával, amelyet a főváros 9 helyén osztunk ki. Ha szükséges, házhoz szállítjuk az ételt az arra rászorulóknak. Az American Joint segítségével financiális támogatásban részesítjük azokat, akiknek nyugdíja nem éri el a 4000,- Ft-ot, s erre bejelentik igényüket. Megítélésem szerint e különböző jellegű materiális segítségen túlmenően igen fontos a hívekkel való személyes kapcsolatteremtés, s ha szükség van rá, a lelki segélyszolgálat is. A közeljövőben olyan szociális, vallási, kulturális központokat kívánunk szervezni, melyek közelebb hoznák egymáshoz a híveket és segítenék feloldani a holocaust túlélőinek az egyedülmaradás lelki terheit. 4. K. E.: A gyülekezeti é.s az iskolai fakultatív hitoktatás megadja azokat a kereteket, amelyekben a gyülekezetek kifejthetik a gyermekeik keresztyén hitben való tanítását nevelését. Ez az egyháznak új, nagy feladatot jelent, hitoktatók sokaságának a kiképzését és alkalmazását. Az iskoláktól, az igazgatóktól és tanároktól pedig több toleranciát és együttműködésre való készséget kérünk az új jelenség befogadására, és az iskolai tanrendbe való integrálására. Az egyházi iskolák beindítása igen nagy nehézségekkel jár. Történelmi kollégiumaink épületeiben állami oktatási intézmények vannak. Új épületek építésére a mi gazdasági viszonyaink között nincs pénz, az épületek tulajdonjoga is vitatott. Elvenni őket hatalommal könnyű volt. Visszaadni már nagyon nehéz. De hiteles állami ígéretet kaptunk, hogy jogosult igényeinket folyamatosan kielégítik. N. Gy.: A hitoktatás és a hitre, lelki életre, erkölcsiségre nevelés (a kettő nem ugyanaz!) sokkal szabadabb ma, bár még sok a félelem a szülőkben és sokan nem ismerik igazán - a negyvenévi vallás elleni propaganda miatt - a hit és erkölesiség életformáló értékeit. Nehézségeink ma már inkább a lelkészek, s tanárok, hitoktatók kislétszámában, vallásos nevelés tárgyi feltételeinek (épületek, anyagi források, könyvek, segédeszközök) hiányában jelentkeznek. Az újraalakuló egyházi iskolák is ilyen gondokkal küzdenek a legtöbb helyen. Annál bátorítóbb és örvendetesebb az igény acsaládok, 6 HARANG
