Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
cérdése egyházi vezetőkhöz DR. SZIGETI JENŐ a Magyarországi Adventista Egyház elnöke DR. SCHÖNER ALFRÉD a Budapesti Izraelita Hitközség főrabbija mindenkit megillető joggá vált az új Alkotmányban. Szabad egyházak a szabad államban — ez az egyházak és a hívő emberek mai törekvése és reménysége társadalmunk jövőjére nézve. Ez az év sokkal közelebb hozta egymáshoz az egyházakat és a magyar társadalmat, mint eddig bármikor a II. világháború óta. Növekedett az egyházak szellemi-erkölcsi értékőrző és értékteremtő szolgálatának megismerése és megbecsülése az emberek gondolkodásában, a szellemi életben, az oktatás és nevelés területén és a tömegkommunikáció eszközeiben. Ezzel párhuzamosan persze nőtt a felelősségük, nőttek és szélesedtek feladataik is. Az elmúló esztendő a magyar egyházakat egymáshoz is még közelebb hozta (közös ökumenikus istentiszteletek, országos ökumenikus imahét stb.), és közösen lépnek fel a nemzet sorskérdéseiben is. Sz. J.: Egy élő közösség szüntelenül változik, alakul. Aki benne él, az állandóan változó valóságban, nehezen tudja a változást regisztrálni. Inkább csak a változás tendenciáit érezzük, mint a változás mértékét. Az 1989-es évben minden külső gyámkodás nélkül országos választókonferenciát tartottunk. Ezen elhatározta egyházunk, hogy kilép a Szabadegyházak Tanácsából, és önállóan, autonóm módon intézi ügyeit, kapcsolatait. Ez a lépés őszintébbé tette kapcsolatainkat más vallásfelekezetekkel, és hitelképesebb lett az egyházvezetés a tagság előtt. Megerősödött a gyülekezeti tagság felelősségtudata a többiekért, a kívülvalókért, az egyedüllévőkért. Jelentős hatással volt mindnyájunkra a Kertészeti Egyetemen rendezett „Kezdj el élni!” sorozat, mely Krisztus evangéliumának mai hatalmára, megoldására irányította a figyelmet. Segített abban, hogy érezzük: érdemes szolgálni. Sch. A.: A felekezet és a társadalom viszonyában a leglényegesebb változást abban látom, hogy megvalósulást nyerhett az állam és az egyház tényleges szétválása. Lehetőség teremtődött arra, hogy eltávolodjunk a paternalista szemlélettől, s kialakulóban van az önálló vallási és szellemi arculatunk. Kirajzolódnak azok az új érdek- és erőviszonyok, amelyek meghatározhatják a magyarországi zsidóság fejlődésének útját. A közeljövőben várható - a fővárosban és vidéken megtartandó - közösségi tisztújítások remélhetően felszínre hoznak olyan vezető személyiségeket, akik karizmatikus egyéniségükből adódóan friss erőt nyújthatnak a világi vezetés gyengülő szervezetének. Közösségünk vallási vezetése - tehát a rabbikar tagjai, akik valójában még a nehéz időkben is a spirituális vezető réteghez tartoztak - megújulva és tettre készen élnek a pluralista, de polarizálódó magyar társadalomban. Újult erővel kívánják folytatni rabbinikus, pedagógiai, karitatív tevékenységüket. 2. K. E.: Az egyház nincs abban a helyzetben, hogy kísértése legyen valamelyes politikai hatalom szerzésére. De történelméből leszűrve a tanulságokat, tudatosan is tartózkodik ettől. Természetesen az egyháznak szüksége van eszközökre, anyagi támaszra és erkölcsi tekintélyre, hogy szolgálatát eredményesen végezze, ne a napi politikán nyugvó közéleti felelősséget gyakorolja. De mindezt a nemzetért való szolgálatként akarja elvégezni. Inkább némely pártnak van az a kísértése, hogy az egyházat hatalmába kerítse, politikai céljai érdekében. De ez sem a társadalomnak, sem az egyháznak nem tenne jót. Nem kívánunk az „egyiptomi fogságból” egyenesen a „babiloni fogságba” kerülni. N. Gy.: Ez a kísértés nem annyira az egyházon belül jelentkezik, hanem inkább kívülről. Elsősorban a politikai pártok és csoportok törekszenek az egyházak nagy közvéleményformáló erejét a maguk oldalára állítani. Az elmúlt négy évtized „pusztai vándorlása” azonban jó tanulság volt arra, hogy magyar egyházaink ne politikai és főleg ne pártpolitikai befolyásra, hatalomra törekedjenek, hanem autoritásukat, szellemi-erkölcsi befolyásukat egészen másutt keressék: a lelki-erkölcsi megújulás szószólói, az igazi emberség, a humánum sokoldalú értékeinek képviselői legyenek a közéletben. HARANG 5
