Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1989-12-20 / 3-4. szám

cérdése egyházi vezetőkhöz DR. SZIGETI JENŐ a Magyarországi Adventista Egyház elnöke DR. SCHÖNER ALFRÉD a Budapesti Izraelita Hitközség főrabbija mindenkit megillető joggá vált az új Alkotmányban. Szabad egyházak a sza­bad államban — ez az egyházak és a hívő emberek mai törekvése és reménysége társadalmunk jövőjére nézve. Ez az év sokkal közelebb hozta egy­máshoz az egyházakat és a magyar társadalmat, mint eddig bármikor a II. világháború óta. Növekedett az egy­házak szellemi-erkölcsi értékőrző és értékteremtő szolgálatának megisme­rése és megbecsülése az emberek gon­dolkodásában, a szellemi életben, az oktatás és nevelés területén és a tö­megkommunikáció eszközeiben. Ez­zel párhuzamosan persze nőtt a fele­lősségük, nőttek és szélesedtek felada­taik is. Az elmúló esztendő a magyar egy­házakat egymáshoz is még közelebb hozta (közös ökumenikus istentiszte­letek, országos ökumenikus imahét stb.), és közösen lépnek fel a nemzet sorskérdéseiben is. Sz. J.: Egy élő közösség szüntelenül változik, alakul. Aki benne él, az ál­landóan változó valóságban, nehezen tudja a változást regisztrálni. Inkább csak a változás tendenciáit érezzük, mint a változás mértékét. Az 1989-es évben minden külső gyámkodás nél­kül országos választókonferenciát tar­tottunk. Ezen elhatározta egyházunk, hogy kilép a Szabadegyházak Taná­csából, és önállóan, autonóm módon intézi ügyeit, kapcsolatait. Ez a lépés őszintébbé tette kapcsolatainkat más vallásfelekezetekkel, és hitelképesebb lett az egyházvezetés a tagság előtt. Megerősödött a gyülekezeti tagság felelősségtudata a többiekért, a kívül­­valókért, az egyedüllévőkért. Jelentős hatással volt mindnyájunkra a Kerté­szeti Egyetemen rendezett „Kezdj el élni!” sorozat, mely Krisztus evangé­liumának mai hatalmára, megoldására irányította a figyelmet. Segített abban, hogy érezzük: érdemes szolgálni. Sch. A.: A felekezet és a társadalom viszonyában a leglényegesebb válto­zást abban látom, hogy megvalósulást nyerhett az állam és az egyház tényle­ges szétválása. Lehetőség teremtődött arra, hogy eltávolodjunk a paternalista szemlélettől, s kialakulóban van az önálló vallási és szellemi arculatunk. Kirajzolódnak azok az új érdek- és erőviszonyok, amelyek meghatároz­hatják a magyarországi zsidóság fej­lődésének útját. A közeljövőben várható - a fővá­rosban és vidéken megtartandó - kö­zösségi tisztújítások remélhetően fel­színre hoznak olyan vezető személyi­ségeket, akik karizmatikus egyénisé­gükből adódóan friss erőt nyújthatnak a világi vezetés gyengülő szervezeté­nek. Közösségünk vallási vezetése - tehát a rabbikar tagjai, akik valójában még a nehéz időkben is a spirituális vezető réteghez tartoztak - megújulva és tettre készen élnek a pluralista, de polarizálódó magyar társadalomban. Újult erővel kívánják folytatni rabbi­­nikus, pedagógiai, karitatív tevékeny­ségüket. 2. K. E.: Az egyház nincs abban a hely­zetben, hogy kísértése legyen valame­lyes politikai hatalom szerzésére. De történelméből leszűrve a tanulságokat, tudatosan is tartózkodik ettől. Termé­szetesen az egyháznak szüksége van eszközökre, anyagi támaszra és erköl­csi tekintélyre, hogy szolgálatát ered­ményesen végezze, ne a napi politikán nyugvó közéleti felelősséget gyako­rolja. De mindezt a nemzetért való szolgálatként akarja elvégezni. Inkább némely pártnak van az a kísértése, hogy az egyházat hatalmába kerítse, politikai céljai érdekében. De ez sem a társadalomnak, sem az egyháznak nem tenne jót. Nem kívánunk az „egyiptomi fogságból” egyenesen a „babiloni fogságba” kerülni. N. Gy.: Ez a kísértés nem annyira az egyházon belül jelentkezik, hanem in­kább kívülről. Elsősorban a politikai pártok és csoportok törekszenek az egyházak nagy közvéleményformáló erejét a maguk oldalára állítani. Az elmúlt négy évtized „pusztai ván­dorlása” azonban jó tanulság volt arra, hogy magyar egyházaink ne politikai és főleg ne pártpolitikai befolyásra, hata­lomra törekedjenek, hanem autoritásu­kat, szellemi-erkölcsi befolyásukat egé­szen másutt keressék: a lelki-erkölcsi megújulás szószólói, az igazi ember­ség, a humánum sokoldalú értékeinek képviselői legyenek a közéletben. HARANG 5

Next

/
Thumbnails
Contents