Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-13 / 2. szám
Egy őszi nap Patakon Látogatás Cs. Szabó László könyvtárában ..Cs. Szabó könyvtára nem W könyvgyűjtemény - szellemi műhely... Amely sohasem válhat holt tőkévé.” Pomogáts Béla 1988 októberében, Sárospatakon, Cs. Szabó László hagyatékának - páratlan értékű könyvtárának - átadásakor e szavakkal figyelmeztette az örökösöket: ez a bibliotéka nem válhat kövületté! 1989 novemberében, 13 hónappal a könyvtár átadása után azért látogattam el a századunk egyik legnagyobb magyar peregrinusa számára már életében „otthonává pihésedett Patakra” (Őszi napok Patakon), amelynek református temetője 1984 ősze óta végső otthona is, hogy a könyvek jelenlegi sorsáról hírt adjak. Vagy talán egy kevéssel többről: arról, miként hat és munkálkodik egykori Gazdájának egyszerre európai és magyar szellemisége az elveszettnek hitt rangját lassacskán visszanyerő iskolavárosban... A kicsit is érzékeny látogató - legyen bár irodalmár vagy „civil” - valami jótékony, életteli, csaknem feltámasztó erejű feszültséget érez nemcsak a könyveknek otthont adó Repositorium épületében, de már Cs. Szabó síremlékénél is. Ennél a sírnál egyébként minden látogatásom alkalmával egy másik, nevezetes nyugvóhely jut az eszembe: a Curie házaspáré, amely annyira telítve volt (vagy talán mindmáig van!) radioaktivitással, hogy már a közelében jelzett a Geiger-Müller számlálócső... A párhuzam aligha szorul bővebb magyarázatra. És ugyanígy sugárzik - bárki, aki a könyvet, kultúrát, művészeteket szereti, tapasztalhatja ezt - Cs. Szabó László könyvtára. Amelynek - Szentimrei Mihály a Gyűjtemények igazgatójának tájékoztatása szerint - igen sok látogatója van. Érdeklődő kutatók - köztük az angol nyelvű gimnázium tanárai, de idővel majd diákjai is. Az olyan be-betérők sem ritkák, akik a hely szelleméért jönnek el, többen újra meg újra. Egyikükkel, Siklós István Londonban élő íróval, aki mesteri beszélgetésekben hozta közelebb az olvasókhoz ..Cs.” talányos lényét, most is összetalálkoztam. De ilyen visszavisszatérő látogató Szabó András, Cs. Szabó László Angliába élő fia, és Piazza-Hunyor Katalin, a könyvtár áldozatkész „védnöke”. Igaz, a Repositorium épületének megfelelő fűtése és a szakkatalógus elkészítése anyagi okok miatt még várat magára. A patakiak mégis okkal-joggal bizakodnak. Szentimrei Mihály szavaival: „Már az is nagy dolog, hogy ez a könyvtár, s benne a csaknem teljes emigráns magyar könyvkiadás reprezentatív gyűjteménye, nem maradt külföldön." A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek dolgozóival együttműködve van a könyvtárnak egy hűséges „világi” sáfára is: Baranyai Katalin főiskolai tanár, aki Dr. Czegle Imrével és Szolnoki Tiborral már az ünnepélyes átadásra elkészítette a betűrendes katalógust. Ő a doktori disszertációját is Cs. Szabó Lászlóról írja. Tőle hallottam a könyvtár egyik legbuzgóbb látogatójáról, egy szakállas, kefírevő angol vendégtanárról, aki talán épp itt, e könyvtár falai közt, otthonról már ismert, vagy először itt felfedezett könyveket lapozgatva érti-érzi meg: Sárospatak - Európa, „...el-elmaradozva Európától, s aztán hirtelen megint melléje ugorva” - hogy végszóként ismét az Őszi napok Patakon-l idézzem. PETRŐCZI ÉVA HARAMG 37
