Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1989-12-13 / 2. szám

A test és a lélek megmentéséért

„Hiánygazdálkodást” folytatunk. S ezúttal nem az államháztartás - unosuntalan emlegetett - krónikus pénzhiányára gondolok. Az már csak következmény. Egyike mindannak a „hiánynak”, amelyben ez az ország egyre inkább szenved. Nap mint nap, ki-ki a saját „bőrén” tapasztalhatja a szeretet, a hűség, a bizalom, a türelem, a megbecsülés, a tisztelet, a megbocsátás, a becsületesség, a békesség, a felelősség hiányát - hogy csak a legfontosabbakat említsem. S a következmény? A széteső közösségek nyomán széthulló családok, válási „árvák”, világrajött és elhagyott kicsinyek tízezrei, avagy még megszületésük előtt eldobott életek milliói, az alkoholizmusba, a narkotikumok világába menekülő tömegek, a bűnözések számának ijesztő emelkedése, a nyomasztó magány, az emberi lélek elfojtása, az öngyilkosság. E folyamatot enyhítendő, lehetőségeihez mérten a 70-es évek végétől a református egyház különböző missziói szolgálatokat hoz létre. A hozzá „bekopogtató” érték-, cél- és talajvesztett emberek számára próbál segítséget nyújtani. Hogyan? Az evangélium üzenetének továbbadásával, s hittel a közösségi gyógyítás megsokszorozó erejében.

A református egyház Iszákosmentő Missziója egy évtizede működik. Tevékenységének köre felöleli az alkoholizmus gyógyításának teljes problémakörét, hordozva minden területen a reá bízatott „üzenet” tartalmát. Gyógyító konferenciáin tehát nemcsak a betegségből kivezető utat próbálja megtalálni, de elvezet Jézus Krisztus szeretetéhez, s megmutatja, hogy ezen az úton járva a „beteg” miként találhat vissza a társadalomba, a „nagy család”-ba, amelynek mindnyájan egyenrangú tagjai vagyunk.

Miért fontos az egyenrangúság? Mert sokan azt hisszük, hogy különbek vagyunk másoknál, hogy mi nem tévelyedhetünk el. Ahhoz, hogy az egyszer volt beteget újra befogadja a társadalom, szükség lenne annak „áthangolására”. Hiszen például a talajvesztettség, gyökértelenség következtében a narkomániába menekülő ember sem követ el nagyobb bűnt, mint aki házasságtörő, hazug és becstelen.

16 HARANG

Az egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszióját elsősorban a kábítószer rabságából szabadulni vágyók keresik fel. A misszió munkatársai a lelkigondozás mellett számos gyakorlati segítséggel is szolgálnak az őket felkeresőknek. A szorult helyzetben lévők szociális gondjainak enyhítésén túl adott esetben gondoskodnak az esetleges kórházi elvonókúrára való beutalásról is. Rendszeresen látogatják a kábítószer-függőségből szabadulni vágyó börtönben lévőket, az onnan szabadultaknak segítenek pl. munkahelyet találni. A kábítószer rabságában élőnek azonban - eltérően a függőség fokától - többnyire teljes élet-átalakítási program kell ahhoz, hogy a „szabadulás” útjára léphessen. A szolgálat keresztyén indíttatású, de ez nem kötelezi a misszióhoz forduló betegeket. A misszió munkatársainak vágya azonban, hogy gondozottaikat Isten szeretetének megismerésére eljuttassák, hogy életük gyökerében változzon meg, ne csupán a külsőségekben. Az 1984 óta működő missziói szolgálat során ugyancsak bebizonyosodott a kollektív terápia szükségessége. Azok, akik egy-másfél évig az egyház egyik rehabilitációs otthonának lakói voltak, ahol újratanulták a közösségi élet örömeit, buktatóit, teljes biztonsággal találtak vissza az életbe.

A lelki válságban vergődőkét, emberi, hitbeli kérdések megbeszélésére ugyancsak öt esztendeje, elsőként az országban telefonos lelkisegély-szolgálatot működtet a református egyház, budapesti központtal. A lelkigondozót leggyakrabban családi problémák miatt hívják fel. A szolgálat megindulása óta nem egy „életmentő” beszélgetésre került már sor.

S hogy minél kevesebb „életmentésre” legyen szükség, és a jó házasság alapjait idejekorán lerakják, s azt folyamatosan ápolják, most van alakulóban a református házasság- és családsegítő szolgálat. Szándéknyilatkozatukban megfogalmazott céljuk: segítséget nyújtani minden házaspárnak, akik azt igénylik és a Szentírásnak életvitelük alakítására irányuló útmutatásait elfogadják. De ugyanolyan fontosnak tartják munkájuk kiterjesztését a családalapítás előtt állók számára is, főleg a párválasztás, a kommunikáció, a szexualitás, illetve általában a házasság és családterápia dolgában.

A magunk jobb megismerésére szeretnék szólni két „különlegesnek” mondható missziói ágról. Az egyikről minden más magyarázatnál többet mondanak Jakab Miklós lelkipásztor szavai, aki több mint öt évtizede végzi szolgálatát látás- és hallássérültek körében. „A vakok és siketek csupán annyira fogyatékosok, amennyire mi is mindannyian »kiegészítésre« szorulunk. A jelbeszéd rendkívül gazdag. Nekünk nincs is »felfogókészülékünk« ahhoz, hogy megtudjuk, milyenek is valójában a siketek. Ha a Föld két különböző, egymástól távol eső pontjáról találkozik egymással két siket, azonnal megértik egymást, megfigyelhető a sorstársiságnak az első pillanattól való átélése. Egyébként sajnos ritkán érezzük sorstársnak embertársainkat, hanem többnyire ellenségnek, legfeljebb ellenfélnek. Ők-egyebek mellett - a sorstársiság érzésének elsajátításában állhatnának példaként előttünk.”

A Doboss Károly ny. budapesti lelkipásztor vezette lepramisszió lányai és asszonyai időt, fáradságot nem kímélve sebkötöző pólyák készítésével, lepedők, törülközők, kézimunkák adományozásával hetente küldik csomagjaikat a világ 30 leprakórházába és lepratelepére. Mindehhez álljon itt az adat: még ma is több mint 15 millió leprás él a világon!

A református egyháznak ugyancsak egyik missziói ágává fejlődött az erdélyi menekülteket segítő szolgálata, melynek során élelemmel, ideiglenes szállással, lakás- és álláskereséssel segíti a hozzá fordulókat, középpontba állítva a számukra nyújtandó, lelki vigasztalást, bátorítást.

Az élethez, a társadalom, a „nagy család” működéséhez elengedhetetlen az elfelejtett. esetleg soha meg nem tanult „tulajdonságok” - szeretet, hűség, becsület, tisztesség - felelevenítése, elsajátítása. Mert a „nagy család”-on belül felelősséget kell vállalnunk egymásért Isten és ember, de önmagunk előtt is. S ha egyszer „családdá” kovácsolódunk, megkezdődhet a „családi ház” építése, melyet „alulról” kell kezdeni, de ahogy mi látjuk: a „felülről”. Isten irányítására hagyatkozva kell megépíteni.

G. NAGY ÁGOTA