Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1989-12-13 / 2. szám

A test és a lélek megmentéséért „Hiánygazdálkodást” folytatunk. S ezúttal nem az államháztartás - unos­­untalan emlegetett - krónikus pénz­hiányára gondolok. Az már csak kö­vetkezmény. Egyike mindannak a „hiánynak”, amelyben ez az ország egyre inkább szenved. Nap mint nap, ki-ki a saját „bőrén” tapasztalhatja a szeretet, a hűség, a bizalom, a türe­lem, a megbecsülés, a tisztelet, a megbocsátás, a becsületesség, a bé­kesség, a felelősség hiányát - hogy csak a legfontosabbakat említsem. S a következmény? A széteső közös­ségek nyomán széthulló családok, válási „árvák”, világrajött és elhagyott kicsinyek tízezrei, avagy még meg­születésük előtt eldobott életek mil­liói, az alkoholizmusba, a narkotiku­mok világába menekülő tömegek, a bűnözések számának ijesztő emelke­dése, a nyomasztó magány, az emberi lélek elfojtása, az öngyilkosság. E fo­lyamatot enyhítendő, lehetőségeihez mérten a 70-es évek végétől a refor­mátus egyház különböző missziói szolgálatokat hoz létre. A hozzá „be­kopogtató” érték-, cél- és talajvesztett emberek számára próbál segítséget nyújtani. Hogyan? Az evangélium üzenetének továbbadásával, s hittel a közösségi gyógyítás megsokszorozó erejében. A református egyház Iszákosmentő Missziója egy évtizede működik. Tevé­kenységének köre felöleli az alkoholizmus gyógyításának teljes problémakörét, hor­dozva minden területen a reá bízatott „üzenet” tartalmát. Gyógyító konferen­ciáin tehát nemcsak a betegségből kive­zető utat próbálja megtalálni, de elvezet Jézus Krisztus szeretetéhez, s megmutatja, hogy ezen az úton járva a „beteg” miként találhat vissza a társadalomba, a „nagy család”-ba, amelynek mindnyájan egyen­rangú tagjai vagyunk. Miért fontos az egyenrangúság? Mert sokan azt hisszük, hogy különbek va­gyunk másoknál, hogy mi nem tévelyed­­hetünk el. Ahhoz, hogy az egyszer volt beteget újra befogadja a társadalom, szük­ség lenne annak „áthangolására”. Hiszen például a talajvesztettség, gyökértelenség következtében a narkomániába menekülő ember sem követ el nagyobb bűnt, mint aki házasságtörő, hazug és becstelen. 16 HARANG Az egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszióját elsősorban a kábítószer rabsá­gából szabadulni vágyók keresik fel. A misszió munkatársai a lelkigondozás mel­lett számos gyakorlati segítséggel is szol­gálnak az őket felkeresőknek. A szorult helyzetben lévők szociális gondjainak enyhítésén túl adott esetben gondoskod­nak az esetleges kórházi elvonókúrára való beutalásról is. Rendszeresen látogat­ják a kábítószer-függőségből szabadulni vágyó börtönben lévőket, az onnan szaba­dultaknak segítenek pl. munkahelyet ta­lálni. A kábítószer rabságában élőnek azonban - eltérően a függőség fokától - többnyire teljes élet-átalakítási program kell ahhoz, hogy a „szabadulás” útjára léphessen. A szolgálat keresztyén indítta­tású, de ez nem kötelezi a misszióhoz for­duló betegeket. A misszió munkatársainak vágya azonban, hogy gondozottaikat Isten szeretetének megismerésére eljuttassák, hogy életük gyökerében változzon meg, ne csupán a külsőségekben. Az 1984 óta működő missziói szolgálat során ugyan­csak bebizonyosodott a kollektív terápia szükségessége. Azok, akik egy-másfél évig az egyház egyik rehabilitációs ottho­nának lakói voltak, ahol újratanulták a közösségi élet örömeit, buktatóit, teljes biztonsággal találtak vissza az életbe. A lelki válságban vergődőkét, emberi, hitbeli kérdések megbeszélésére ugyan­csak öt esztendeje, elsőként az országban telefonos lelkisegély-szolgálatot működtet a református egyház, budapesti köz­ponttal. A lelkigondozót leggyakrabban családi problémák miatt hívják fel. A szol­gálat megindulása óta nem egy „életmen­tő” beszélgetésre került már sor. S hogy minél kevesebb „életmentésre” legyen szükség, és a jó házasság alapjait idejekorán lerakják, s azt folyamatosan ápolják, most van alakulóban a református házasság- és családsegítő szolgálat. Szán­déknyilatkozatukban megfogalmazott cél­juk: segítséget nyújtani minden házaspár­nak, akik azt igénylik és a Szentírásnak életvitelük alakítására irányuló útmutatá­sait elfogadják. De ugyanolyan fontosnak tartják munkájuk kiterjesztését a család­­alapítás előtt állók számára is, főleg a pár­­választás, a kommunikáció, a szexualitás, illetve általában a házasság és család­­terápia dolgában. A magunk jobb megismerésére szeret­nék szólni két „különlegesnek” mond­ható missziói ágról. Az egyikről minden más magyarázatnál többet mondanak Jakab Miklós lelkipásztor szavai, aki több mint öt évtizede végzi szolgálatát látás- és hallássérültek körében. „A va­kok és siketek csupán annyira fogyatéko­sok, amennyire mi is mindannyian »ki­egészítésre« szorulunk. A jelbeszéd rendkívül gazdag. Nekünk nincs is »felfogókészülékünk« ahhoz, hogy meg­tudjuk, milyenek is valójában a siketek. Ha a Föld két különböző, egymástól távol eső pontjáról találkozik egymással két siket, azonnal megértik egymást, megfigyelhető a sorstársiságnak az első pillanattól való átélése. Egyébként sajnos ritkán érezzük sorstársnak embertársain­kat, hanem többnyire ellenségnek, leg­feljebb ellenfélnek. Ők-egyebek mellett - a sorstársiság érzésének elsajátításában állhatnának példaként előttünk.” A Doboss Károly ny. budapesti lelki­­pásztor vezette lepramisszió lányai és asszonyai időt, fáradságot nem kímélve sebkötöző pólyák készítésével, lepedők, törülközők, kézimunkák adományozásá­val hetente küldik csomagjaikat a világ 30 leprakórházába és lepratelepére. Mind­ehhez álljon itt az adat: még ma is több mint 15 millió leprás él a világon! A református egyháznak ugyancsak egyik missziói ágává fejlődött az erdélyi menekülteket segítő szolgálata, melynek során élelemmel, ideiglenes szállással, lakás- és álláskereséssel segíti a hozzá fordulókat, középpontba állítva a szá­mukra nyújtandó, lelki vigasztalást, báto­rítást. Az élethez, a társadalom, a „nagy csa­lád” működéséhez elengedhetetlen az el­felejtett. esetleg soha meg nem tanult „tu­lajdonságok” - szeretet, hűség, becsület, tisztesség - felelevenítése, elsajátítása. Mert a „nagy család”-on belül felelősséget kell vállalnunk egymásért Isten és ember, de önmagunk előtt is. S ha egyszer „csa­láddá” kovácsolódunk, megkezdődhet a „családi ház” építése, melyet „alulról” kell kezdeni, de ahogy mi látjuk: a „felülről”. Isten irányítására hagyatkozva kell meg­építeni. G. NAGY ÁGOTA

Next

/
Thumbnails
Contents