Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-13 / 2. szám
‘Bemutatjufía vallási ifjúsági szervezeteket Mit akar a REFISZ? Az elmúlt négy évtized ifjúságpolitikájának csődje - ha nem katasztrófája - elodázhatatlanná tette, hogy visszakapják az egyházak a lehetőséget az ifjúság nevelésére, felnőtté válásra való felkészítésére. A II. világháború utáni időszaktól kezdve nem tudott az egyébként is egyre merevebb társadalmi struktúra olyan értékeket alkotni, amely a felnövekvő ifjúság számára elfogadható, példaadó és szív szerint is követhető lett volna. A jelen társadalmi körülmények között sokan fokozott figyelemmel fordulnak az alakuló egyházi ifjúsági szervezetek felé, hiszen részben ezektől várják - s nem ok nélkül — az ifjúság igazi értékteremtő és értékformáló közösséggé alakulását. Ilyen helyzetben nagy felelősséget vállal magára, aki az ifjúsággal foglalkozik. Intelem c. könyvében Balogh Edgár „Ki most szól, emberségéhez méltó legyen” figyelmeztet. S nem utolsósorban Pál apostol így ír az Efézus 5:16-ban: „Vigyázzatok tehát hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt...” Ilyen felelősséggel és elkötelezettséggel kezdődött el a Református Fiatalok Szövetségének szervezése is. Már az előkészületeknél szem előtt tartva a „retro ad fontes” (vissza a forráshoz) elvét, a szervezők a KIÉ (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) történetét tanulmányozták legelőször. 1988 nyarán a tahi ifjúsági konferencián, ill. a balatonszárszói találkozón felvetődött a gondolat egy ifjúsági egyesület létrehozására. Ezt követően a budapesti, Gorkij-fasori templomban rendezett ifjúsági találkozó résztvevői szándéknyilatkozatot írtak alá. Az ifjúsági munka újraszervezését az egykori KIÉ nyomdokain haladva gondolták el. (Ehhez mindvégig igen nagy segítséget adtak Kovács Bálint és Dobos Károly ny. lelkészek, akik a KIÉ munkatársai voltak.) A megalakulás céljából beadványt nyújtottak át az egyház vezetőségének, amely aztán jelentős segítséget és támogatást adott, amikor a fiatalok létrehozták az ideiglenes intézőbizottságot. A területi fórumok (Budapest, Debrecen, Miskolc, Pécs, Tata) után 1989. március 8-án alakult meg Cegléden a Református Fiatalok Szövetsége (REFISZ). A szövetséget önálló jogi személyként jegyezték be a Fővárosi Bíróságon. Ez azt jelenti, hogy jogokat szerezhet, kötelességeket vállalhat, önállóan, függetlenül. Ennek a függetlenségnek következménye a gazdasági önállóság, saját ingatlanvásárlási, ill. lapindítási lehetőségek. Tagdíjat kér és adományokat fogad el az MNB 217-98089, 7272. o. számlára. A REFISZ elnöke Pálóczy Attila mérnök, titkára Szente Péter tanár (levélcímük: 1071 Budapest, Pf. 103). A Szövetség teológiailag a Magyarországi Református Egyház felügyelete alá helyezte magát. A megalakulást követően még áprilisban megtartotta első ülését a REFISZ vezetősége, s azóta mind országos, mind területi szinten konferenciák követik egymást. A Szövetség kis helyi csoportokból tevődik össze, melyeknek tagjaivá négyféle formában lehet válni: rendes, csatlakozó, senior, ill. pártoló tagként. A Református Fiatalok Szövetsége van hivatva arra, hogy a református ifjúságot felébressze, tettekre buzdítsa. A Szövetség Bibliából vett vezérigéje: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek...” (János evangéliuma: 15:16, 17.) Tehát a bibliai, hitvallásos, autonóm, önkéntes, missziói és önfenntartó munkában kíván kiteljesedni, mely feladatok megvalósítása jogelődjének, a KIE-nek is célja volt. Nem véletlenül hangzott az enyingi fiatalok területi találkozóján: „Ha egy közösség elfeledkezik múltjáról, a megtapasztalt áldásokról, hogyan beszéli el azokat Fiainak? Hogyan tesz bizonyságot a szabadító Istenről? Nemcsak a történelmet kell bevallani, hanem a történelemben megtapasztalt mindennapi csodákat, áldásokat is...” A növekedést — megvallott reménységük szerint - a Szövetség életében is Isten adja - „Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.” (I. Korinthus 3:5) - amihez azonban szükségesnek vélik a Szentírás mind teljesebb ismeretét, s az egymás hite által történő erősödést. így lehetnek majd eredményesek a vezetőképző táborok, az ökumenikus találkozók, s így válhatnak javára a mozgalomnak a külföldi kapcsolatok is. S csak így lesznek az adott gyülekezeti ifjúsági közösségek tagjaiból majdan erős hitű közösségi emberek. E gondolatok szellemében tűzte ki célul a Református Fiatalok Szövetsége a „lelki, testi, szellemi és társadalmi épülés négyes egységének” megvalósítását. Középpontba helyezve az evangelizációs és missziói munkát, de figyelembe véve azt is, hogy tevékenységüket országunk, s azon belül a Magyar Református Egyház fiataljaiként végzik. Azaz kötelességüknek érzik a magyarság, a protestantizmus kulturális, ill. történeti hagyományainak ápolását, a határainkon túl kisebbségben élő magyar testvéreink támogatását, a más vallású gyülekezetek fiataljaival való kapcsolatteremtést, diákjóléti intézmények létesítését, szeretetszolgálati munka végzését. De mindenekelőtt feladatának érzi a Szövetség „egy társaságba gyűjteni azokat a fiatalokat, akik Jézus Krisztust Megváltójuknak és Istenüknek tekintik, az Ő tanítványainak vallják magukat...”. Ahogyan a Példabeszédekből is szól az intelem: „Halljátok meg fiaim, atyátok erkölcsi tanítását és figyelmezzetek az értelem megtudására. Mert jó tanulságot adok néktek, az én tudományomat el ne hagyjátok... A te szemeid előre nézzenek és szemöldökeid magad elé irányuljanak.” (Példabeszédek 4:1, 2, 25.) NAGYLENKE HARANG 3
