Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
lem biztos hitében. Aztán a levelek lehullottak, és a jövendölés ellenére nem térhettek meg családjukhoz a katonák. A lelkesedés elszállt, a hátország, a front berendezkedett a hosszú háborúra. Modem öldöklés volt ez, méltó századunkhoz: gépfegyverekkel és harci gázokkal, repülőkkel és tengeralattjárókkal, tankokkal és páncélvonatokkal. Galícia, a Dardanellák, a mame-i csata, Ypern, Gorlice, Lemberg, Vilna, Isonzo, Verdun, Arras, Piave, Doberdo. Az eredmény? Lerombolt falvak és városok, kizsigerelt ipar, bombatölcsérek, lövészárkok szabdalta szántóföldek. És elárvult családok... Közel tízmillió elesett katona; a járványoktól, az éhínségtől majdnem ugyanannyi polgári áldozat. Megszámlálhatatlan sebesült - pergőtűztől, légnyomástól elborult elmével, gáztól roncsolt tüdővel, leszakított, amputált végtagokkal, golyó, szilánk tépte sebekkel. A hadifoglyok hazatértek, a hősök emlékműveket kaptak, a nyomorékok művégtagot, a vakok fehér botot, a süketek hallótölcsért. A világ pedig egy békét. A győztesek békéjét. És alig telt el húsz esztendő, ismét háborús képeslapokon üzentek egymásnak az emberek... (Végh) (A szerző gyűjteményéből) HARANG 31
