Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
súlyos emberjogi problémáira. Egyébként meg kell jegyeznem, hogy igen érzékenyen figyeljük nemcsak az erdélyi, hanem az egész kelet-európai magyarság sorsát és azzal állandó formában foglalkozunk. Dr. Bütösi János: - E vonatkozásban manapság sokat beszélünk a menekültügyről, ami bennünket is nagyon foglalkoztat, gyakorlati értelemben is. De én most fontosabbnak érzem azoknak a gondját, akik otthon maradtak és ott harcolják harcukat. Közöttük pedig akadnak olyanok is, akikben megvan a mártíromságnak a lelkülete, amin azt értem, hogy vállalják Krisztushoz való hűségüket, minden körülmények között és bármi áron. Börtönben éppen úgy, mint szabadlábon. Itt Szilágyi Sándor lelkészre gondolok, akit a román hatóságok 1958-ban húszévi fogságra ítéltek, s aki - nemrég Nyugaton megjelent könyvében - azt írja, hogy a börtönbe is elmegyek, ha a szolgálatom azt kívánja, mintsem hogy „kint” legyek egy gyümölcstelen szolgálatban. Nem szabad tehát semmiképpen figyelmen kívül hagynunk, hogy mi történik Erdélyen belül. És állandóan keresnünk kell annak újabb és újabb módját, hogy mit kell tennünk az ott élők érdekében. A közelmúltban választották meg újra dr. Alan Boesak színes bőrű délafrikai lelkészt a Református Világszövetségnek az elnökévé. Erről az jutott az eszembe, hogy vajon végre megérti-e a világ azt, hogy a fajilag megkülönböztetett dél-afrikaiaknál is nagyobb veszélyben van a mi erdélyi magyarságunk, a magyarságnak és a magyar reformátusságnak ez a bástyája? Ebben a vonatkozásban különösen fontos utalni Tőkés László temesvári lelkész hitvalló bizonyságtételére, aki a nagyon nehéz történelmi helyzetben vállalta a hitvalló bizonyságtételt, ország-világ előtt. Dr. Bütösi János: - Feltétlenül. Tőkés Lászlónak, és apjának, a nyugdíjba küldött dr. Tőkés István kolozsvári teológiai tanárnak a bizonyságtétele biztató jel arra, hogy akármilyen körülmények között is legyen az egyház, a Krisztushoz való hűség nem opcionális dolog, nem választás kérdése. Abban is hiszek, hogy ez előbb-utóbb - szenvedésen, talán mártíromságon, véres mártíromságon keresztül, de - meghozza gyümölcsét. Nincs számukra más út. De ezt ők vállalják. Nem „divatból”, hanem őszinte meggyőződésből. Szóba került a mártíromság kérdése. Sokan, sokféle összefüggésben használják ezt a kifejezést. Mi most tegyünk különbséget az üldözött, fenyegetett sors, és az önként vállalt, szókimondó-bizonyságtevő sors és ennek lehetséges következménye: a mártíromság között... Dr. Komjáthy Aladár: — Nekem az a meggyőződésem, hogy a mártíromságot nem szabad keresni. Ám adott körülmények között, úgy ahogy erre bennünket például Luther Márton is tanít - „Itt állok, másként nem tehetek...” - vállalni kell. dr. Bütösi János: - így van. Nem vitatkozom a különbségtételen. Ám ez teológiailag azt a nagy kérdést veti fel, hogy vajon a bizonyságtétel a történelem folyamán nem mindig kapcsolódott-e a véráldozathoz is? Valahogy mindig a víznek és a vérnek, Isten Igéjének és az Igéért való szenvedésnek az együtteséből bontakozik ki a hiteles Krisztus-bizonyságtétel. Én nem sajnálom erdélyi testvéreinket. Hogy nekünk mi a feladatunk, az egy dolog. Hogy ők mit végeznek, és hogyan kell ezt nekünk bátorítani, az egy másik dolog. A Tőkés László esetében az, hogy lehozták az ő televíziós szolgálatát a Reformátusok Lapjában, az egy remek és szükséges lépés volt. Mert csak addig élnek, amíg a világ közvéleménye előtt vannak. Istennek adok hálát azért, hogy többé Magyarországon nem „kenik el” a dolgokat. Nem azt mondják, amit mondottak 20-25 éven keresztül, hogy ez belügy, ebbe mi nem szólhatunk bele... Miért nem belügy az afrikaiak dolga?! Csak azért, mert valaki magyar, azért már neki nem szabad kiállni? Hogy most addig jutottunk, hogy megvan ez a közösségi szellem, és hogy tartjuk a kapcsolatokat a Krisztusban való bizonyságtételnek ezzel az erejével, én ezt mindenképpen reményteljesnek tartom, és kívánom, hogy folytatódjék. Dr. Komjáthy Aladár: - Úgy is lehetne fogalmazni, hogy a mi itteni létezésünknek egyik oka az az Istentől kapott feladat, hogy - a szabad egyház a szabad állam valóságában élve - tudjunk ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. És igyekszünk is szólni, tenni, dörömbölni, ott és úgy, ahogy lehet. KOMLÓS ATTILA HARANG 27
