Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
'István AVILAGON ELSŐ Holocaust múzeum nyílik Washingtonban A nácizmus alig 12 évig tartó uralma alatt rengeteg embert gyilkoltak meg. De amit a zsidóság ellen elkövettek, az egyedülálló az emberiség történetében. Lehet, hogy eszköznek szánták az antiszemitizmust céljuk, a világuralom megszerzéséhez, de végül az eszköz lett a cél, és elsődleges törekvésük a zsidóság legyilkolásába torkollt. Csecsemőtől aggastyánig hurcolták a megsemmisítő táborokba Európa zsidó embereit, ahol a legkegyetlenebb módon végeztek velük. 6 millió zsidó - köztük másfél millió gyerek - áldozata volt ennek az egyedülálló őrületnek. Csak azért nem több, mert közben a nácik elvesztették a háborút... Alig négy évtizeddel a náci birodalom összeomlása után már hallatszanak olyan hangok, hogy a holocaust (tűzáldozat angolul), vagyis a zsidóság mártíriuma - mert a gyilkosok elégették áldozataikat - hazugság. A neonácik azt terjesztik, hogy a zsidóságnak csak kis hányadát vitték el munkára és azok is nagyrészt túlélték a megpróbáltatásokat. Ezért fontos, hogy az újabb generációk is megismerjék az igazságot, mert ahogy távolodunk a II. világháború idejétől, úgy halnak el a szemtanúk, a kortársak. A háború után születetteknek már nincs emlékük a múltról. Pedig lényeges, hogy megismerjék és okuljanak belőle. így jött létre az Egyesült Államokban még 1979-ben, Jimmy Carter elnöksége alatt az 55 tagú Commission of the Holocaust (Holocaust Bizottság), amelynek első elnöke Elie Wiesel volt, a Máramarosszigetről származó - magyarul jól beszélő - Nobel-díjas író. Külön említésre méltó Steward Eisenstadt neve, az elnök tanácsadójáé, aki ennek a bizottságnak a tagjaként vetette fel a hitlerizmus zsidó áldozatainak megörökítését célzó emlékmű gondolatát. Érdekessége a dolognak, hogy Eisenstadt nem zsidó - ahogy a bizottság számos tagja sem az -, de látta Izraelben a Jád Vásém intézetet és mély benyomást gyakorolt rá. A kívülállók először emlékmű építését ajánlották, de ezt egyhangúlag elutasították. Ekkor már kezdett megfogalmazódni az a vélemény, hogy az emlékek megőrzésének a leghatásosabb módja egy múzeum kialakítása. Közben Reagan lett az elnök és létrehozta az Egyesült Államok Holocaust Emléktanácsát. Az európai közvélemény előtt, sajnos, nem nagyon ismert ez az intézmény, amelynek már jelentős eredményei vannak. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy találkozhattam Miles LermanneX, az említett Emléktanács Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának elnökével. Lerman úr hivatalos tárgyalásokat folytatott Lengyelországban, a Szovjetunióban és nálunk is a hatóságokkal dokumentumok és emléktárgyak átvételéről. Már most gyűjtik az anyagot a tervek szerint 3 év múlva felépülő múzeum számára. így volt alkalmam több órán át beszélgetni vele és lényeges dolgokat megtudni célkitűzéseikről. O maga is a holocaust túlélője. 1922-ben született az akkori Lengyelország keleti részében. A nácik 1942-ben rabszolgamunkára fogták. Zsidó temetők sírköveit kellett összetörniük, útépítés céljaira. Néhány társával együtt sikerült őreiket leütni és partizánosztagot szerveztek a közeli erdőkben. Két éven át harcoltak a legnehezebb körülmények között, amikor végre találkoztak az előrenyomuló Vörös Hadsereg katonáival. Több mint negyven éve él Amerikában. Nagy vállalatok társtulajdonosa. A Holocaust Emléktanácsban betöltött pozíciója tiszteletbeli, jelképesen évi I dollár „fizetést” kap. Ő maga persze rengeteg pénzt és időt áldoz e nemes célra (a vállalatoknál felnőtt gyermekei képviselik érdekeit). A világ egyetlen Nemzetközi Holocaust múzeuma a washingtoni - mondja büszkén. A kongresszus egyhangú határozatával rögzítették alapítólevelét. A főváros történelmi negyedében, az emlékhelyek és múzeumok sétányának mentén adott a kormány pénzben felbecsülhetetlen értékű telket teljesen ingyen a létesítmény részére. Ez mindössze 400 yardnyira van a Washington Emlékműtől a világhíres Smithsonian Múzeum és az állami pénzverde közvetlen közelében. Ezen a részen magánvállalkozás, bármilyen hatalmas is, nem kaphat ingatlant, ugyanis védett terület. Ami ugyancsak szokatlan, hogy a törvényhozás mindkét háza, az Egyesült Államok Szenátusa és Kongreszszusa egyhangúlag megszavazta a terület ingyenes átengedését! A munkálatok már teljes erővel megkezdődtek a múzeum 6 szintes épületének kialakítására. 5 szint lesz a föld felett és egy hatalmas hall a föld alatti részen. Az épület felépítése, felszerelése és felavatása 174 millió dollárba kerül, amiből 75 milliót már összegyűjtöttek 1987. január 1 -je óta. A múzeumban, amelynek 3 szintjét a kiállítási termek foglalják el, lesz egy holocaust könyvtár is, amelyet 100 ezer kötetesre terveznek. Ugyancsak létesítenek egy kutató osztályt, amelynek feladatai közé tartozik majd a vészkorszak történelmi feldolgozása és új dokumentumok beszerzése. Már eddig is rengeteg anyagot gyűjtöttek össze a világ minden részéből. Közöttük a legjelentősebb egy tehervagon, amelyet arra használtak, hogy a varsói gettóban összezsúfolt zsidó tömegeket általa a treblinkai megsemmisítő táborba szállítsák 1942—43 folyamán. Ezt a vagont a lengyel kormány ajándékozta a készülő múzeum számára. Miles Lerman szerint minden remény megvan arra, hogy az intézményt rengeteg ember keresi majd fel. Az amerikai nemzetnek az itt található történelmi emlékeit több mint 20 millióan látogatják évente. Az ország minden középiskolájából a diákokat legalább egyszer tanulmányaik folyamán elhozzák ide megszemlélni a múlt emlékeit. Ezek a látogatók minden bizonnyal fel fogják keresni a Holocaust múzeumot is, amit nemzeti kegyhelynek nyilvánítanak. Nem beszélve a külföldiek hatalmas tömegéről, akik az Egyesült Államok fővárosába látogatnak. A monumentális intézmény, ami az amerikai elnökök és kormányok teljes támogatásával jön létre, nemcsak a náci terrorra emlékezteti majd a világot és helyezi reflektorfénybe a 6 millió zsidó és más áldozat hatalmas tömegének mártíriumát, hanem ráirányítja a figyelmet még egy fontos tényre. Nevezetesen arra, hogy a világ, beleértve természetesen Amerikát is, felelős abban, hogy elmulasztotta megakadályozni a Holocaustot... 28 HARANG
