Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
PETHO TIBOR Hit és szolgálat „Útjaidat Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem...vezess engem a te igazságodban.” (Zsolt. 25.) Az adventi előkészítő időben, a nagy várakozás feszültségében új hetilappal keressük fel az olvasót azzal a közös akarattal, hogy megkeressük Isten segítségével a zsoltár szellemében az igazsághoz vezető utakat és ösvényeket. A gondolat, mint minden új eszme, szinte egy időben kezdte foglalkoztatni az egyházi és világi embereket: olyan fórumra van szükség a magyar társadalom jelen állapotában, amely az egyetemes erkölcsi törvények feltétlen tisztelete alapján, a magyar nemzet hagyományos értékeinek és létérdekeinek szolgálatában hirdeti az élet igazságát, a szeretet gazdagságát és a szépség ragyogását. Talán még soha nem valósult meg egy ilyen ökumenikus kezdeményezés, amelyben a Biblia alapján álló egyházak hívei - katolikusok, reformátusok, evangélikusok, izraeliták, adventisták-együttműködve igyekezzenek megállítani a közmorál romlását, megváltoztatni az összezavarodott, szenvedélyekkel terhelt nemzeti tudatot. A válság több dimenziós, éppúgy, mint az ajánlott gyógymódok. A leglátványosabb a talpra ugrás a politikai szférában és a tömegtájékoztatási intézményekben. A közvélemény itt már egyenesen a bőség zavarával küszködik, amit az amerikaiak „tájékoztatási szorongásnak” neveznek. Azt a lelkiállapotot jellemzik ezzel, hogy minél több csatorna ontja az információkat, a polgár annál inkább fél, hogy valamiről lemarad. Nálunk erősödik a kiábrándulás - úgy mondanám - a szintetikus információkból. Abból, hogy a politikai pártok és szervezetek programja meghökkentően hasonló, ha nem éppen azonos. Mindez értetlenséget, hovatovább érdektelenséget szül, mert közben az embert és a családot nyomasztó terhek tovább nőnek. A lap munkájában támaszkodunk a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsának dokumentumára, amelynek címe: „Kritériumok a tömegtájékoztatás területén végzett ökumenikus és vallásközi együttműködéshez.” Az irat hangsúlyozza az ilyen jellegű vállalkozások különleges jelentőségét, egyben óva int a „tolakodó térítéstől és a vakbuzgóságtól”, és felhívja a sajtó munkatársait, hogy a gyakorlatban mindig elővigyázatosan, felelősségteljesen járjanak el. Az adventét amai politikai szóhasználat az átmenet időszakának, tranzit állapotnak nevezi. Csakhogy az átmenet időhatárát más-más skálán mérik. Politikailag a parlamenti választásokig. Gazdaságilag az évezred végéig. A természettudósok még nagyobb időintervallumban gondolkoznak, hiszen a saját területükön a felzárkózást vagy legalább-is a lemaradás csökkentését több évtizedben jelölik meg. A leginkább borúlátóak az éthosz, a társadalmi erkölcs vizsgálói. Az ő kórmegállapításuk szerint az utóbbi évtizedekben drámai gyorsasággal végbement a magyarság lelki, erkölcsi lezüllése, szellemi beszűkülése. Az erkölcstan kutatói a gyógyuláshoz két generációt tartanak szükségesnek. Új lapunk, a Harang ezért is tartja elsőrendű hivatásának a családok szolgálatát, segítését. „A család a társadalom kristálya”-mondta Vidor Hugo. Le Corbusier, a világhírű építész, ugyanezt saját hivatásának oldaláról így fogalmazta meg: „Ahogy a sejt a legkisebb biológiai építőelem, a társadalomé éppúgy a tűzhely, vagyis a családi otthon...” A tűzhely felvigyázója, fáradhatatlan őrzője az anya, akiről a világirodalom legszebb sorai szólnak. Az ő jelenléte, gondolkozásmódja alakítja az erkölcsi, magatartási értékeket, a művelődési igényeket, az egészséges lelki és fizikai életeszményeket. Szeretet és önzetlenség ad emberi arculatot minden közösségnek és az élet kiteljesítésének ösztöne tartja fenn világunkat minden megpróbáltatás ellenére is. A családok erőkifejtése nélkül nincs haza, nincs nemzet, nincs társadalmi fejlődés, anyagi és szellemi haladás. Meghajtjuk fejünket a mai vergődő magyar családok küzdelme előtt. Lapunkkal az ő hitüket, bátorságukat igyekszünk elmélyíteni, annak tudatában, amit Hemingway mond: „Az embert meg lehet semmisíteni, de az embertnem lehet legyőzni.” „A veszélyt jelzem, az élőket hívom, a holtakat siratom” - hangzik a harang és a Harang jeligéje. Mint hazánk történetének válságos szakaszaiban mindig, így most, a most élőknek is vállalniuk kell a roppant erőfeszítéseket a társadalom újjászervezésére, az emberi együttélés átalakítására. A világon manapság sokan rokonszenveznek törekvéseinkkel, jóllehet higgadtságra intenek. A politikai lemeztektonika egész kontinensünk földjét mozgásba hozta, a rengés alapjaiban rázza meg a háború utáni jaltai rendszert. Helytállásunk így válik összeurópai érdekké, s a békés átmenet megvalósulása modell értékűvé. Európa sohasem adta olcsón a belépőkártyát, nemegyszer emberfeletti teljesítményeket követelt a magyarságtól - legutóbb 1956-ban. Népünk államalkotó és nemzetfenntartó képességeinek legmélyebb tartalékait hozza most felszínre. Erre a szolgálattételre hív a Harang szava Zrínyii követve: „...vesd ki a mocskot lelkedből, reformáld vétkeidet, öltözzél igazságban...” HARANG 3
