Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
Testvéri találkozás ^és kapcsolatfelvétel Az amerikai magyarság életében az egyházaknak igen komoly szerepük van. Eltéphetetlenek azok a lelki szálak, amelyek összekötik a kivándoroltakat az óhazával, ami képzeletükbe, érthető módon, oly természetesen azonosul a szülőfaluval, a templommal. A kivándorló évtizedek után is ott hallja fülében csengeni a temetésekre szólító kis harangot és sosem szűnik meg emlékezni a déli, meg az esti harangszó megnyugtató kondulásaira. Sok minden változhat ezen a világon. Politikai rendszerek adhatják egymásnak a stafétabotot. Egy azonban mindig állandó, a szülőföldünkön, a hazánkban magunkba szívott és aztán mindenhova magunkkal vitt lelki érték, amit - akárhogy is folyjék a világ sora - valamiféleképpen az egyház, a helyi gyülekezeti élet közössége közvetít. Hosszú és izgalmas története van a kivándorolt magyarság és az óhazai egyházak közötti kapcsolatnak. Úgy tűnik, hogy e téren a történelemben új fejezet kezdődik. Nehéz meghatottság és elfogultság nélkül szólni arról az őszinte örömről és szeretetről, amivel az amerikai és a kanadai magyar reformátusság fogadta a közelmúltban a hazai református egyház Zsinatának lelkészi elnökét, dr. Kocsis Elemér püspököt, aki háromhetes lelkipásztori körutat tett az észak-amerikai testvéregyházak körében. Ennek a látogatásnak egyik igen fontos mozzanata éppen a meghívás ténye volt. Négy nagy amerikai és kanadai magyar egyházi szervezet nyilvánította ki közös kívánságát: az Amerikai (független) Magyar Református Egyház, a Kálvin Zsinat, az Amerikai- és Kanadai Magyar Református Lelkészegyesület és az Amerikai Magyar Református Egyesület. Ahogyan a szülő látogatását várja a távolban élő gyermek, olyan nagy szeretettel vették körül a hazai egyház vezető sze-16 HARANG mélyiségét. Sokan fogalmaztak így az amerikai magyarok közül: az óhazai egyház a mi lelki édesanyánk. A múlt hűvösebb évtizedei során - bár történtek kölcsönös találkozások - a politikai és egyházpolitikai feszültségek nem nagyon tették lehetővé az ilyen hivatalos kapcsolatfelvételt. Igaz, ezt a kapcsolattartást a nyugati szórványmagyarság egyházai sem nagyon szorgalmazták. Hosszú esztendőkön át álláspontjukat a kapcsolatoktól való kényszerű elzárkózás, vagy legjobb esetben az óvatos tartózkodás jellemezte. A felőlük érkező meghívás így egyben az óhazai egyház megújulási folyamatainak elismerését is jelentette. A különböző hivatalos és gyülekezeti találkozások pedig a kölcsönös bizalom helyreállítását kezdték munkálni. Talán nem túlzott derűlátás azt mondani, hogy e látogatás során sikerült kölcsönösen olyan felszabadult légkört megteremteni, amely az egyetemes magyarság érdekében is kifejtett együttműködés elengedhetetlen feltétele. Bár a látogatás minden tekintetben hivatalosnak volt nevezhető, ám hangulatában leginkább a testvéri jelző illik rá. A kölcsönös bizalom, az érdeklődés, a segíteni akarás, a kapcsolatok gyakorlati elmélyítésének szándéka hatotta át a megbeszéléseket, az eszmecseréket. Tele templomok, nyitott szívű hívők és lelkészek, idősek és fiatalok, másod- harmadgenerációs magyarok és frissen érkezett erdélyi menekültek vették körül az óhazai vendégeket, bármerre jártak. A gazdag program során az egyik legfontosabb esemény az erdélyi magyar kisebbség helyzetéről az amerikai külügyminisztériumban folytatott tárgyalás, dr. Szűcs Zoltán püspökké szentelése, valamint az amerikai és a kanadai magyar református lelkészegyesülettel folytatott megbeszélés volt. Ezen teljes egyöntetűséggel kinyilvánították: támogatják az 1991 tavaszán, Debrecenben megrendezendő Magyar Református Világtalálkozó tervét, és készek annak megrendezésében részt venni. Azt is kifejezésre juttatták, hogy az óhazai egyházzal minden tekintetben szorosabbra akarják fűzni a kapcsolatokat. Az esemény amerikai értékelését hűen kifejezi az egyik ottani magyar egyházi vezető véleménye: azért volt óriási jelentősége a mostani látogatásnak, mert az óhazából nem másért, hanem azért jött hozzánk valaki, hogy a szó legszebb értelmében: találkozzék velünk. Ezért aztán amikor az amerikai magyarság találkozott az óhazai egyház képviselőivel, ebben a találkozásban a száz évvel ezelőtt otthonról kiszakadt nép találkozott lelki édesanyja képviselőivel.- Az amerikai magyarság és az óhazai egyház közötti kapcsolat neve a szeretet - mondotta egyik nyilatkozatában dr. Kocsis Elemér püspök. - És ennek a szeretetnek sokféle személyes és közösségi megnyilvánulása volt már eddig is. Úgy érzem, most egy olyan történelmi korszak következik, amelyben ez a sok személyes és közösségi együttérzés, egymásra tekintés élő testet ölthet - és szabadon szerethetjük egymást. K. A. A magyarországi egyházi vezető az amerikai Kálvin Zsinat püspökévé szenteli dr. Szűcs Zoltán loraini lelkipásztort.
