Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
Nemeskürty István Bűnbánat és megbocsátás Sokasága bűnömnek rettegtet engemet Nagy irgalmasságod de biztat engemet Siratván bűnömet És szűből óhajtom kegyelmességedet. Illik, hogy elfordul Uram bűneimtül Kivel rakva vagyok talpig mind letétül De kegyességedtől Nem illik hogy megfossz irgalmasságodtul. Balassi Bálint fohászkodik így a XVI. század végén Bizonnyal esmérem rajtam nagy haragod kezdetű versében. Halála előtt pedig, súlyos sebében vergődve így könyörög: Imé kioldoztam s teelődbe hoztam feneötte sebemet Kit csak te gyógyíthatsz, életre fordíthatsz Szánd keserves fejemet, Bűneim kínjával, testem fájdalmával Ne gyötörd életemet. Az ötvenedik zsoltár parafrázisa ez a költemény; Dávid király imádkozik Istenhez Nátán próféta ösztönzésére, bűnbocsánatért esdekelve Batseba elcsábítása miatt: Könyörülj rajtam, Istenem, Hiszen irgalmas és jóságos vagy mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől. Gonoszságomat beismerem bűnöm előttem lebeg szüntelen... Szükségtelen hosszasan bizonygatni, hogy a bűnbánat már az Ószövetségben a lelki tisztulás, a lelki halálból az életre éledés útja-módja volt; az ókori zsidó hitnek ez az eleme beépült a keresztény vallásba, s mint láttuk, a viharos életű, kemény katona, Balassi Bálint is őszinte bűnbánattal tért meg Istenéhez. A katolikus vallás a bűnbánatot mint szentséget intézményesítette; Tertullianus már 305 táján így fogalmaz: „A bűnbánat élet, amit az Úr a halál elé helyez.” Csakhogy: „A bűnösnek a bocsánat előtt kell bűnbánatot tartania.” Ez tehát szinte feltétele a megbocsátásnak. Ennek, írja már Tertullianus is, az a jelentősége, hogy „enyhítheti a bűnözés módját”. (In: Ókeresztény írók, XII., 1986., 151. sköv.) E tömör sorokból is kiderül, hogy a bűnös nem (csak) közvetlenül Istenhez fordulhat bocsánatért, HARANG 17 Hegedűs Miklós felvétele
