Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
népszokások Aprószentek-hordás Betlehemes Unkával, pénzzel és cipóval megajándékozza őket. Az aprószentek-hordás - mert így hívták ezt a szokáscselekményt - több mozzanata is szót érdemel. Például az, hogy miért visznek magukkal vesszőt a pásztorok? Hát azért, mert úgy tartották, a vessző emlékeztet Heródes katonáinak korbácsára és kardjára, melyekkel elpusztították a bibliai időben a kisgyermekeket. A gazdasszonynak meg azért kellett a kezét a kötényébe belecsavami, mert az volt a közhiedelem, hogy a vessző érintésétől „nyomorultak, kelésesek” lesznek a tyúkjai az új esztendőben. A pásztorok a jószág egészsége érdekében kapták az ütlegeket, hogy frissek legyenek és szaporodjanak a barmok. Ugyanezen célból sokfelé a vesszővel az állatokat is megverték, mintegy rontáselhárító, bőségvarázsló célzattal. Manapság, amikor a képeslapírás elburjánzott, nem is gondolunk arra, hogy ez a korábbi, élőszóbeli formulák elismétlése szerényebb-bővebb szókincsünk szerint. Az eredeti, veretes pásztor köszöntő az Ipoly mentén egykor így hangzott: „Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok kendteknek. Mulassák kétek Krisztus urunk születése napját több jóval, kevesebb búval. Adjon Isten országunkban bort, búzát, csendes békességet, holtunk után lélek üdvösséget. E szó mondásom.” Mint a népi életben oly sok mindennek, a köszöntésnek is megvolt a rendje: délben a gyermekek mentek köszönteni, vacsora után a fiatalok, este a felnőttek. A Székelyföldön a pásztorok ostoraikat pattogtatva járták végig a falut. A zajkeltés - kolompolás, tülkölés, ostorpattogtatás - karácsony és újév táján egyaránt azt a célt szolgálja, hogy elijessze az ilyenkor különösen elsokasodó ártó szellemeket. A köszöntésnek a századok során igen sok fajtája alakult ki. A legnevesebbek közülük a betlehemesek. Eredetileg pásztorok adták elő a dramatikus játékot, sok tánccal, karácsonyi énekkel fűszerezve. Ez a fajta misztériumjáték középkori eredetű, de első magyar lejegyzései a 17. századból valók, és iskolai előadás emlékét őrzik. A betlehemezők rendszerint házilag készített, jászol vagy templom alakú betlehemet hordoznak magukkal. A játékot engedélykérés előzi meg, megkérdezik a házigazdát, hogy szabad-e betlehemezni? Ha igen - és rendszerint ez a válasz -, akkor a helyi szokások szerint különböző történeteket adnak elő. Gyakran a szálláskeresés motívumával indul az előadás: Mária és József bekopogtat a királyhoz, a gazdag emberhez, a kovácshoz, hogy megpihennének egy éjszakára, de keményszívűén az istállóba utasítják őket. A következő jelenet rendszerint az, hogy az angyal költögeti a mezőn alvó pásztorokat, és a kis Jézushoz küldi őket. A nagyothalló, öreg pásztor félreértései évről évre megnevettetik a háznépet. És ez már a színház varázserejének köszönhető, hogy mindig újra megeleveníti, átélhetővé teszi a csodát. A néprajzkutatók úgy tartják, hogy legarchaikusabbak az erdélyi betlehemes játékok. Amit az egyik helyen- Mérán - párbeszédes formában adnak elő, azt másutt - esetünkben Boncidán - köszöntő énekként mondják el. „Elindult Mária karácsony estéjén Szállást kérni a gazdag kovácshoz: Aggyá! nékünk szállást! Szállást nektek nem adhatok, mert sok a vendégem. Volt a bölcs kovácsnak Egy szép, vak leánya. Elvezette Szűzanyánkot Barmok jászójához. Tizenkét órakor Megszületett Jézus. Tizenkét szép őrzőangyal Köti a bokrétát. Arra járt Szent József Befogta szamarát. Elvezette Szűzanyánkot Barmok jászojához. „Jó reggelt bölcs kovács! Miért nem adtál szállást? Mért nem adtál Szűzanyánknak Éjszakára szállást?” Ha én tuttam volna, Hogy te vagy Mária, Aranyból is, ezüstből is, Szállást adtam volna. (Én pediglen hideg földre Lefeküdtem volna.) Süjjeggyen el házad, Süjjeggyen el barmod. Csak a te szép vak leányod Holtig legyen boldog!” A betlehemesek dalai közül a Csordapásztorok kezdetű talán a legismertebb, már 17. századi írásos feljegyzésekben is szerepel. Ezt szinte minden vidéken éneklik. Az is meglehetősen általános mozzanat, hogy a pásztorok örömükben táncot járnak- Erdélyben, a székelyek verbunkost vagy csürdöngölőt - a kis Jézus jászla előtt. A tánchoz furulyán fújják a talp alá valót. A játék azzal ér véget, hogy a kifordított subájú pásztorok elmondják jókívánságaikat, s a ház népe süteménnyel pálinkával megvendégeli a köszöntőket. HARANG 69
