Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
S aki egyszer igazán segített rászorulón, az tudja mi is a boldogság. Egy kép villan fel eló'ttem; mikor a faluban vagy 30 lépésre „bácsi M.” mögött lépkedtem - hogy fel ne tűnjön, hogy együvé tartozunk - és egy fiúcska megismert. (Neki szentképet s cukorkát adtam múlt alkalommal.) Hozzám futott, s tekintetével átnyalábolt. A domboldalakon, melyeket bejártunk, a kollektív előtt szépen művelt szőlő volt; ma a terület a közös gazdálkodás gyatra eredményét hirdeti. Barangolásunk során összetalálkoztunk a „páznyikval” is, aki a helyi „milícián” bizalmi embere. A jelenlegi milicistáról nagyon rossz véleménnyel vannak a faluban, mert túlságosan szigorú s brutálisan verekedő. Semmiségekért súlyosan megvert már jó néhány embert. „Bácsi M.-ék nyámságában” (rokonságában) is egy katonalegényt összevissza vert, mert nem volt a legénynél az irata. A verést azonban vissza is szokás adni. „Bácsi M.” is azt mondta az egyik sértettnek; „Ha megbocsájtod neki (a milicistának) ezt a parasztságot, nem vagy magyar ember!” Amint megfigyeltem, a „paraszt” szóhasználata a Szeret menti magyarság körében sohasem vonatkozott foglalkozásra, hanem egy elítélendő magatartásformára. „Parasztul beszél" - szólták meg az egyik embert, vagy „elparasztult a világpanaszolták. Saját gyermekkori élményem is az, hogy a földműves nép jószántából nem alkalmazza magára a „paraszt” szót; mai világunkban is mindenki által ismert az elmarasztaló jelentése. Erre különösen ügyelni kell annak, aki ősibb közösséget keres fel. Hazafelé ösvényeken mentünk. Vacsorázáskor toppantunk be apósához. C. J. Gyárban dolgozik, de kötelezik, hogy 10 napot kaszáljon a kollektívben. A kaszálás egysége 50 lejt ér. (A kapálásé 25 lej.) A vő jól megtermett, erős fizikumú, a 12-14 órás munkával teljesíti a másfél egységet is. Egy így napi 75 lej. (Míg nálunk a napszám 500,- Ft.) A „páznyikval” való találkozás miatt este 10 óra körül, új szálláshelyre „mutálódtam” S. M.-hez, a falu túlsó felébe. Másnap a 8-as „kurszával” hagytam el a falut. K.-n keresztül N.-re mentem, C.ékhez. Mikor házukhoz érkeztem - nem lévén senki sem otthon - letelepedtem a kapu előtt. Néhány perc múltával három tarisznyás asszony, kapákkal vállukon - a mezőről hazafelé tartva - befordult az „ulicába”. Köszöntésüket „Isten álgya!” most sem tudtam megelőzni. A felém tartó mosolygós asszonynak így köszöntem: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ebből tudhatta, hogy kinek a barátja lehetek „Ardeálból jövet”. Igazi kilétemet csak fia hazaérkezésekor fedtem fel. Vendégszeretetük akkora volt, melyet csak a Szeret menti magyarság között tapasztalhat egy magyar. Éjfél körül kerültünk ágyba. Másnap a nagymisén voltunk. Sokat fényképeztem a faluban, a temetőben, a templomnál. A szívem majd megszakadt, hogy idegennek téve magam - aki nem érti sem a román, sem a magyar nyelvet - sok-sok barátkozni akaró embert kellett hárítsak magamtól a biztonság miatt. Két asszony énekelt magyarul gyönyörű Mária-éneket (somlyói búcsús éneket). Szívből szerették „eszket” az énekeket, csak hát 70 felé jár mind a kettő, s velük együtt kihal - a hatóságilag üldözött — magyar ének is. Titkon magyarul is énekelnek a templomban! Nem hallottam, hogy lenne még egy falu Moldvában, ahol ezt megteszik. Természetesen csak egy mag (pár ember) tudja az éneket, a többiek csak úgy bele-belekapcsolódnak, részenként. Délután Újfaluból (Balcescuból) vendégek is érkeztek C.-hez: két házaspár. A fiatalabb ember széles karimájú kalapot hordott, s beszéde, viselkedése nagyon „csángós” volt. Jólesett ízes beszédüket hallgatnom, még ha „oláh” (ők ezt természetes módon így mondják ma is) szavakkal tűzdelt is, de itt is kiütközött a csángó magyarság rendkívüli tudatlanságban tartása - magyarságügyben. Gyakran olyan nevekről, mint Varga, Hajdú, Farkas, nem tudják, hogy magyar nevek! E vidéken az esti misére is szokás vasárnap elmenni, még annak is, aki délelőtt már hallgatott misét. Onnét hazatérve még egy jót „tanácsoltunk”, s „minden szűveinkből” kívántuk, hogy segéljen meg „münköt a Zisten”, hogy „még gyűljünk össze még mász idén”. Egy nap együttlét után úgy váltunk el, mint akik mindig együtt éltek ... KÓSA GERGELY HARANG 15
