Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
Móra Ferenc: KISFORRÓ ZSUZSÁNNA A templom kertben, a kőrispadon A csókái pap haragszik nagyon. Kilencre jár a hajnalicska-óra, Készülni kéne prédikációra, De nincsen hozzá kedve semmi sem. Hogy is lehetne, édes istenem, - Az Úr igéje nem kell senkinek már, Mindig nyitott házába senki nem jár, A Máriácskát nem vidítja senki, Az édes Jézus szent nevét se zengi S a Krisztusatyfiság Könyvibe Nem ejt bűnbánó könnyet senki se. A nagyszakállú szentek a falon Azért is néznek oly szilajon S az angyalocskák lenvirágszeme Szomorúsággal azért van tele, S az istenszem is a mennyezeten Azért sugárzik olyan hidegen. Ki jár templomba? Kisforró Zsuzsánna, Az meg jobb volna, hogyha sose járna, Egy-két sóhajt a vénség megereszt, S még ff kész sincsen a prefációval, Mikor az már kész minden égi jóval, S a sok szép szentbeszédet szüntelen Átalussza a vén szégyentelen És csendül a harang, giling-galang, És szárnyal a hang, mint szelíd galamb. Másodszor csendít hasztalan Gregor, S a pap szívének szent haragja forr, A csipkebokrok rengő sátorán át Ahogy meglátja Kisforró Zsuzsannát. Felfogóckodva a harmatos gyepen A nénike a rét felé megyen. Két libácskával a hóna alatt Sokat lép, mégis keveset halad. Szánnivalóan gúnyában, erőben, Elszáradt kóró a napos mezőben. No most jókor jössz - mordul fel a pap, S eltökélve a Bibliára csap, De megszégyenli hirtelen magát... *** S ff menekül meg a szidás elül... Hanem ha nem, ha szem elé kerül, Hátakkor... akkor megemlegeti, Ahogy ff odamondogat neki. A rózsák összesúgtak, a loncok integettek, A méhek döngicséltek, a gerlicék nevettek, És Kisforró Zsuzsánna soksarkú furcsa árnya 54 HARANG
