Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
Bohókán ingva-lengve ráhullt a Bibliára. A főár pedig, a főúr szegény Mindegyre összébb görnyed rejtekén. Bóbiskol, mint öreg varjúmadár, Utoljára álmot tetetne már, De a jó napot, adta boszorkánya, Csak ráköszönti Kisforró Zsuzsánna. A csókái pap szíve elszorul, Kedves fejét felüti komorul S bár inkább elszaladni volna kedve, Szemét az ártatlan libákra vetve Megszólal, s hangja szigorú nagyon: Tudja-e, hogy ma vasárnap vagyon, És tudja-e a parancsolatot, Hogy: megszenteljed a vasárnapot? Anyának tetszik szörnyen a dolog. Boldog együgyűséggel mosolyog. Hogy a pap úr így szóba állt vele, Holott nincsen rá semmi érdeme. A szót különben érti is, nem is És azt feleli rá, hogy: igenis, Csak a két libát leviszi a tóra, De visszajön a prédikációra.- Az kell nekem csak - dörmögi a pap S haragja, érzi, újra lángra kap. Jó, jó - azt mondja -, isten hírivei, Csak menjen kend, ahova menni kell. A jó Isten se veszi rossz névén, Ha egyszer nem lesz a misén jelen, Hisz mulasztani máskor nem szokott, Tudom, hogy szereti a templomot. ■EmIBf Mr És szemrehányás nélkül integet: Aludni is láttam már kelmedet! És szól Zsuzsánna, előrehajolva:- Lelkem-galambom, hogyne látott volna- És suttogóra veszi itt a szót - Ahogy leteszem a szent olvasót, S öreg szemem egy kicsit lefogom - Olyan sép az, hogy ki se mondhatom! Csitri kislánynak látom magamat, Hansúrozunk a feszület alatt S hogy elszundítok a reves pádon, Elém lebeg egy súgár hajadon, Pirúl az arca, a szeme ragyog - Oh Istenem, hogy ez is én vagyok! Fátyolban állok az oltár élőt, Szorítom, tépem a jegykeszkenőt, Addig szorítom, addig huzigálom, Szemfödelet sző belőle az álom, S kilenc halottamon teríti szét, Mindnyájunkért itt mondtak gyászmisét Itt mindnyájukat visszaálmodom, Velük vagyok minden vasárnapon... És csendül a harang, giling, galang. És szárnyal a hang, mint szelíd galamb. A harmadikat csendíti Gregor, Libáiért a szüle lehajol, Sietek velük - azt mondja - a tóra, Hogy visszaéljek prédikációra. - S a pimpimpáré-csillagok fölött, Melyekbe a gyepszél felöltözött. Ahogy eldöcög Kisforró Zsuzsánna, A pap tűnődve nézdegél utána. Aztán - hát tehetett-e egyebet? - A padba egy kisvánkost tetetett. HARANG 55
