Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
Három gondozott kislányt neveltem. Mennyből az angyal, a Kiskarácsony, nagykarácsony, néhány zsoltár és népdal. A háziak is műsorral készülnek. Utána én szólok hozzájuk, majd körbeüljük a karácsonyfát, ők énekelnek és imát mondanak. Kórusban. Az ünnepre kiöltöznek, megtisztítják a lelkűket is. A tisztelendő úr meggyóntatja őket. A nővérek, az otthon dolgozói készítik a karácsonyi csomagokat. Akinek nem telik rá, annak becsempésznek egy kis külön örömöt: könyvet, sálat, otthoni kalácsot, néhány csomag cigarettát. Száznegyven ajándékcsomag készül. De nem a mennyezetig érő fenyő alá kerül a központi ünnepség színhelyén. Minden szobába állítunk egyet. Ott találják az ajándékokat, amikor nyugovóra térnek. A miénket és amivel egymást lepték meg. így meghittebb. A karácsonyfa-díszítés - a szobában és a szobán kívül - közös munka. Régi karácsonyok emlékeként megőrzött díszeket vesznek elő. Becsempészték abba a csomagba, amit a legszükségesebből állítottak össze, amikor bejöttek. Miként fényképeket és néhány dísztárgyat is hoztak, amelyek a saját otthont idézik az egy-két négyzetméternyi területen és a hozzátartozó falon. Amerre csak járok, asszonyok kötnek, hímeznek, férfiak színes műanyag vezetékkel üvegeket fonnak körül. Készül az ajándék. Az egyik szobában fejkendős asszony papírba burkolt, színes szalaggal átköt és fenyőággal díszít — egy negyed kiló kávét. Kinek? — A védencemnek, ő már régen itt él, bár még fiatal. Agyhoz van kötve. Ha nem éri baleset, most van családja, felesége, gyereke. Beszélgetni szoktam vele, ha nem megyek, üzen értem. Amit nekem hoznak, azt megosztom vele. Engem nem dobtak el. Hozzám megrakva jönnek. Most is annyi hurkát kaptam, hogy nemcsak a védencemnek jutott belőle. Nálunk van szeretetszolgálat. A főorvos úr kért meg bennünket, Gaál Zoltán felvétele nem a helyszínen készült. törődjünk azokkal, akiket magukra hagynak. Azt a boldogtalant senki sem látogatja, pedig élnek a szülei. Én szoktam írni nekik, beszámolok a fiuk állapotáról. De nem válaszolnak. Kérem ne úja le a nevem, mert a férjem megtudja és utánam jön. Durva ember. A gyerekei is megtagadták. Előle menekültem ide. Itt megtaláltam a békémet. (Amerre járok a szeretetszolgálatra bukkanok. Vagy azon kívül is segítenek egymásnak? Emitt egy asszony kiosztja a büfében vásárolt csokoládékat. Amott egy férfi itat feketekávéval egy tolószékben ülő, béna leányt. Megsúgják, a férfi a barátja, súlyos cukorbeteg.) Nagy Lajosné mentálhigiénés nővér: Én is húsz éve dolgozom az otthonban. Ilyenkor boldogok vagyunk. Várjuk az ünnepeket és reméljük sok lesz a látogató. Rengeteg a munka. Nemcsak a száznegyven csomagot készítjük el, hanem mi vásároljuk meg azokat az ajándékokat is, amit egymásnak és a hozzátartozóknak szántak. Mesekönyvet, babát, csokoládét az unokáknak. Vannak különleges rendelések is. Mi, nővérek pedig addig megyünk üzletből áruházba, amíg teljesítjük azokat. Van saját családunk is, de nem szoktam szabadságra menni az ünnepek alatt. Nekem két karácsony estém van. Egy korai, itt a házban, majd egy késői odahaza. Dupla öröm. Jó családom van. Két gyermeket neveltünk föl és az első unokát várjuk. Szécsi Menyhért naiv festő:- Száz éves vagyok. Két világháborút megjártam. Két fiam elesett a másodikban. Bizony sok szomorú napot megéltem. Meghalt a második feleségem is, pedig fiatalka volt, amikor hozzám jött, én meg már öreg. Tizenhat dédunokám van. Szeretnek nagyon, de ide nem jönnek. Én látogatom meg őket. Látta a képeimet? Az igazgató szobájában, meg Kecskeméten a múzeumban? Karácsonykor is dolgozom. Imádkozom és festek. Stockholmból is van megrendelésem. Készülő képem címe: Világbéke. Galambok repdesnek az Eiffeltorony körül. Párizsban is jártam, és még sok helyen széles e világon. De nem az Eiffel-torony hiányzik, csak az ekeszarv és a pacsirtaszó. A képet akkor mutatom meg, amikor kész. Akkor írhat HARANG 51
