Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1989-12-20 / 3-4. szám

O nnePe*í előtt megszólal a lelkiismeret és eszünkbe

juttatja vajon mit éreznek azok, akik az otthontól V / távol, vagy a családból

V S kiszakadva töltik a kará, csonyt. Látni véljük őket. Kis szobájukban maguk elé merednek, majd felállnak, hogy a vázából kinyúló fenyőágon meggyújtsák az egyetlen gyertyát. Nincs mit várniuk az ünneptől.

Ott, ahol nincsen család, nem lehet szép a karácsony. Sivár az ünnep egy szociális otthonban. Nem mindenütt. Az

ünnep előtt jártam Hevesen. A végleges karácsonyi, újévi étlap már elkészült. Az emiatt létrejött társadalmi bizottság módosított az eredeti terven. Fülöp Istvánná élelmezésvezető szerint: „Szeretnek az egészséges életmód ellen dönteni.” Megjegyzendő: az étlap első változata sem volt diétás, hanem a magyar hagyományokat követő, beleszámítva az ilyenkor szokásos disznóölést is. Abban Fülöpnének igaza van, hogy túlteng a levesekben a csiga- meg a metélttészta. Újévkor is kiszorította a korhelylevest. A bizottság indoklása: „mi már nem korhelykedünk”.

A szenteste zenéje már magnószalagon van. Szegő Imre főorvos vágta össze, aki a kezdet kezdetétől (húsz esztendeje) vezeti az otthont. Magnótekercsek őrizték meg a tavalyi karácsonyi estét is. Belehallgatok. Megrendítő, amikor a templomi kórushoz az otthon lakói csatlakoznak. Öregasszonyok fiatalon, csengő hangon éneklik: „Dicsőség néked”, és a férfiak hozzádrummognak.

Szegő főorvos:- Tavaly lemondtam Hándelről és Bachról. Nem szeretik. Maradt a

50 HARANG