Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
)f Mi egyelőre a kalandos utakat, az érdekes ókori romokat, falakat élvezzük. Bolyongunk a város nyugati részében. Rengeteg utcai kereskedőt látunk. Midenféle árujuk van. Minket a hőségben a gyümölcsléárusok érdekelnek. Marha szomjasak vagyunk. De azt mondják a benszülöttek, hogy itt akkor is rengeteget kell inni, ha nem szomjas az ember. A narancsnak és a grape-fruitnak van nálunk a legnagyobb sikere. Otthon ez ritkaság, itt szinte utánad dobják. Három-négy narancsot vagy grapefruitot nyomnak ki előtted egy pohárba egy kézinyomóval, és a sűrű, vitamindús lé viszonylag olcsó. Jó volna egypár ilyen árust hazavinni a portékájával. Hatalmas szenzáció lenne! Pitát is ettünk. Ez lisztből készült lepény. A falafel pedig olyan kelt tészta, ami belül üreges. Ebbe az üregbe különféle salátákat, húsgombócokat és szójababból készült gömböeskéket tesznek. Ezt humusznak hívják. Főleg arabok készítik és árulják kis kifőzdékben. A népek temploma az Olajfák hegye tövében a Getsemáne-kert mellett A völgyet és az Olajfák hegyének oldalát zsidó sírok borítják. A hagyomány szerint a Messiás eljövetelekor a feltámadt halottak elsőként érhetnek be a felépült Szenttemplomba, mert a legközelebb fekszenek hozzá. Ezért már évezredek óta a világ minden részéből, a szétszórtságból érkeztek ide zsidók, ha közeledni érezték halálukat, hogy itt a templom közelében szerezzenek sírt, ahol nyugodni fognak. ...Itt minden nap van valami rendkívüli. Csodaország. Piciny - mondják -, de rengeteg a látvány. Ma a holttengeri tekercseket néztük meg. Lélegzetelállító, hogy több mint 2 évezredes pergamentekercsek - akkor ezek voltak a könyvek - kerültek elő a Holt-tenger melletti barlangokból. Az esszénusok - ez egy szekta volt, közösségben éltek és szent dolgokkal foglalkoztak — írták itt le életüket, küzdelmeiket. Magukat persze a Fény gyermekeinek tartották és harcaikat beszélik el a Sötétség fiaival. A tekercsek igen könnyen megsérülhetnek, ezért különleges múzeumban őrzik őket. A nap sugaraiban fürdő hófehér, csillogó kupolaszerű épület ókori agyagkorsóhoz hasonlatos. így mondta nekünk az idegenvezetőnk, aki magyar származású, de iszonyú nagy tudással rendelkezhet. A bejáratnál magas, fekete bazaltfal éles ellentéte a fehéren csillogó kupolának. A világosság és sötétség szimbólumai, amit az esszénus tanítás állít szembe egymással. Az „agyagkorsó” közepén Tóra-tekercs fa tartóját — amit héberül Éc chájimnak, az „élet fájá”-nak neveznek - utánzó tároló áll, benne a két méter hosszú tekercs. Lenyűgöző. Ezsajás próféta könyvének szövegét tartalmazza. Én folyékonyan olvasok héberül, de nem tudnám kisilabizálni a szöveget, olyan gyorsan írhatták le. Csak néha ismerek fel egy-egy betűt. A háború nyomai itt is fellelhetők. Úgy látszik, ott mindig volt valami balhé. A folyosó tárlójában a római uralom ellen fellázadt Bar Kochbának, hadvezéreinek és katonáinak írásai találhatók. Egy csomó válólevél, amit héberül „Get”-nek neveznek, ugyancsak itt található. Állítólag nem azért írták őket, mert ilyen sok rossz házasság volt akkor, hanem a csatába induló harcosok állították ki előre őket, hogy ha elesnének a háborúban, akkor az özvegyeik ne maradjanak egyedül, hanem férjhez mehessenek. A nagy csetepatékban, felfordulásban ugyanis sokan eltűntek. De a zsidó vallás szerint az asszonyok nem mehettek férjhez mindaddig, amíg tanúk nem jöttek és vallották, hogy látták meghalni a férfit. Erre nem nagyon akadtak tanúk, hisz a csatákban rengetegen elvesztek. A halottak nagy részét nem is tudták azonosítani. Van egy héber mondás, ami így hangzik: „Ha elfelejtlek Jeruzsálem, felejtsem el a jobbomat.” A rengeteg látvány és érdekes élmény után, hiszem, hogy mi gyerekek sem felejthetjük el a Szent várost, az „Arany Jeruzsálemet” - ahogy a híres dal nevezi. Pedig rengeteg nevezetességet hagytunk ki időhiány miatt. Ugyanis tovább kellett utaznunk más helyekre, más városokba is, amik szintén rengeteg látnivalóval csábítottak bennünket. De hát erről majd más alkalommal lesz szó... Összeállította: D. FELDER KATALIN HARANG 49
