Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
A Talmud könyvei Dr. Molnár Ernő Talmud-fordításának reprint kiadásával kapcsolatos gondolatok Misztikus homály fedte és fedi be nálunk a Talmud könyveit. Az ismeretlenségnek ez a sűrű köde, amely az idők folyamán egyre csak terjedt, mert századunkban a technika mindenhatósága háttérbe szorította a szellem-tudományokat, még magát a zsidóságot is eltávolította a talmudi fóliánsoktól. Egyre jobban összezsugorodott azoknak a száma, akik ezek fölé a fóliánsok fölé hajoltak és elmélyedtek igen szűk szavú, de annál mélyebb bölcsességet eláruló szövegeiben. Ahogy asszimilálódott a zsidóság és gyermekeik a középiskolákba, majd a főiskolákba bejutottak, úgy távolodtak el a hagyományos irodalom tanulmányozásától. Nem csupán a különböző modem filozófiai, politikai irányzatok és a nyomukban fellépő hitetlenség, a régi eszményektől való elfordulás eredményezte a talmudi tanulmányok elhanyagolását. Ugyanolyan jelentős szerepe volt ebben annak is, hogy a világi tanulmányokban való elmélyedés elegendő időt sem hagyott a Talmud tanulmányozására. Az utóbbi pedig teljes koncentrációt és odaadást igényel. így nem csoda, hogy századunk második felére Közép- és Kelet-Európábán - ami valamikor a Talmud-tanulás fő területe volt - már a zsidóság számára is misztikus tudomány lett a Talmud. Hiánya nemcsak a vallásosakat és hagyományhűeket érinti, hanem kihat az egész egyetemes emberi kultúrára is. Nagy jelentősége van ezért annak, hogy újból megjelentették a Talmud könyvei című kiadványt. A mű részleteket ismertet az eredeti talmudi szövegekből, dr. Molnár Ernő válogatása és fordítása alapján. A szerző a budapesti Rabbiképző Intézetben végezte tanulmányait, és 1915-ben avatták rabbivá. Tanulmányai befejeztével is a fővárosban maradt vallástanárként. Szerkesztette a Remény című zsidó ifjúsági lapot, amely nagy népszerűségnek örvendett a középiskolák alsó osztályait végző tanulók körében. A szerzőnek több tanulmánya jelent meg. A Talmud könyvei című munkáját 1921-23 között publikálta. A kiadványnak igencsak megnöveli az értékét és jelentőségét, hogy a zsidó tudományos élet ma már klasszikusainak számító rabbik rövid bevezető tanulmányokat írtak hozzá. Olyan férfiak, mint dr. Blau Lajos, dr. Hevesi Simon, dr. Venetianer Lajos. dr. Weisz Miksa, dr. Kálmán Ödön, dr. Kiss Arnold, dr. Edenstein Bertalan, dr. Fischer Gyula, dr. Kun Lajos, dr. Goldberger Izidor, dr. Pfeiffer Izsák és nem utolsósorban maga a szerző dr. Molnár Ernő vezetnek be bennünket és ismertetik meg velünk azokat a lényeges tudnivalókat, amelyek nélkülözhetetlenek a talmudi szövegek megértéséhez, és értékeléséhez. A lényeget közlő értekezések ezek, amelyeket csak olyanok tudnak írni, akik nagyon elmélyedtek szakterületükben, és átfogó tudásuk van a kiterjedt és bonyolult anyagról. Abból kell kiindulnunk, amikor magát az ókori szöveget tanulmányozzuk, hogy a „babilóniai írástudók a Biblia szent könyvei mellett más művet, mint a Talmudot nem ismertek. Ezért arra törekedtek. hogy minden benne legyen ebben a műben, amit a rabbinak, a hitszónoknak, a bírónak és tanítónak tudnia kell... De azt is belevették, ami az embert becsületes, jámbor, bölcs emberré teszi... benne a zsidó nép legjobbjai beszélnek,...” „... a Talmud velejében nem más, mint a Biblia magyarázata...” - írja Blau Lajos, a Rabbiképző Intézet egykori rektora. A Talmud őrizte meg a zsidóságot, mert mai vallási életünk az ókori szöveget tartalmazó fóliánsok tanításai, magyarázatai alapján rögződött „és mert a zsidóságnak sok volt az ellensége” - mutat rá Molnár Ernő - „minden korban akadtak, akik a Talmudon keresztül akarták annak alkotóját”, a zsidóságot támadni. Ezek a támadók, „az idegenszerű sajátosságokat” pécézték ki, kiragadtak egyes mondatokat az összefüggésükből, vagy egyes legendákat sajátos, ókori miliőjükből, egyes szentenciákat eredeti talajukból, hogy „a zsidóságot a furcsaság színeiben mutassák be. A Talmud csak igaz elmélyedéssel közelíthető meg” és már a szemelvényes közlés maga, különösen fordításban alig alkalmas a Talmud szellemének, tiszta erkölcsi felfogásának és mély poézisének visszatükrözésére. Mégis éppen rosszhiszemű „fordítás”-okkal szemben szükségesnek vélem, hogy az eredeti források után készült Talmudszemelvények kerüljenek a magyar olvasóközönség, zsidók és nem zsidók elé - írja Molnár Ernő. A fordítás természetesen sok problémát vet fel. Ám ez alkalommal nemcsak az általános, minden fordítói munkában jelen lévő nehézségekkel kellett szembenéznie a mű elindítójának, hanem számos olyan nehézséggel is, amely csak kizárólag ennél a munkánál merül fel. Itt egy-egy szó mögött múltak láncolata, történetek erdeje rejtőzik. A folyton élő és örökké változó jelentést felmutató betű megértése nem magától érthetődé. Már csak ezért sem lehet a Talmudot, mintegy tankönyvet, vagy leírást olvasni. Ebben el kell mélyedni, bele kell élnie magát a tanulónak. Lehetetlen lefordítani, csak fordítani... - írja Kiss Amold a Talmud és fordításai című értekezésében. „S micsoda torzzá válik az ilyen fordítói munka” - teszi hozzá —, „ha tudatlanság, rosszindulat, szándékos ferdítés, irányzatos gonosz lelkűiét veszi kezébe a tollat! Az oroszlánt macskává kicsinyíti, egyetlen tudatlan, vagy szándékos ecsetvonással szörnyet fest a fenségesből.” 25
