Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
A zsidóságnak ezt a főleg Babilóniában keletkező tengernyi irodalmát - mert a palesztinai szöveg, amit Jeruzsálemi Talmudnak neveznek, csak egyharmada a másiknak - rengetegen és rengetegszer támadták. Egyházi átkokkal, bullákkal, elkobzási rendeletekkel akadályozták fennmaradását. Többször máglyára vetették, így Rómában 1533-ban és csak a XVI. század második felében hatszor égették el. De úgy is igyekeztek befeketíteni ezt a művet, hogy kiragadtak belőle egyes részeket és így elferdítve valódi értelmétől gúny, vagy megvetés tárgyává igyekeztek tenni. Azt állították, hogy gyűlöletre nevel és erkölcstelenséget hirdet. Az újabb korban megjelentek jó fordítások is a Talmudról.* Ezekből láthatták a tanulmányozói, hogy Óceánhoz hasonlatos a kiterjedése, és ahogy a roppant víz fenekén is akad salak és értéktelen kavics, úgy itt is vannak kevésbé értékes részek. Ha valaki ezért rágalmat szór a zsidó tanokra, az ugyanúgy rágalmat szór „abba a kristálytiszta forrásba is, amelyből hatalmas, világbíró felekezetek, egyházak széles folyama szakadt. Annak a folyamnak a színe se lehet más, mint a kútfő, amelyből eredt” - írta Kiss Arnold. A Talmud elsődlegesen a tórái törvények magyarázatával foglalkozik. Ezzel kapcsolatban szabályokat állítottak fel, amelyek általános elvet szögeznek le. Tizenhárom ilyen általános szabályt rögzített az i. sz.-i II. században élt rabbi Jismaél, ami szilárd alapot biztosított a szentírási szövegek megértéséhez, a vallási szabályok és törvények megszerkesztéséhez. Szőrszálhasogató finomságú logikával vezették le a bibliai versek mondanivalójának lényegét a talmudi bölcsek és hozták meg döntéseiket. Nem általános szentenciákkal, bölcseleti, vagy költői elmélkedésekkel találkozunk magukban a tóra-szövegekben, ♦Komoly, tudományos szempontból végzett Talmud-fordítás sorába tartozik: Riccius Pál Berachot fordítása latin nyelven, amelyet 1619- ben adtak ki Augsburgban, Rabbi Josef ben Izsák arab nyelvre fordította le a Misnát a X. században, de többek mellett ki kell emelnünk Lazarus Goldschmidtnek az 1897. évben megkezdett babilóniai Talmud-fordítását, amelyet a 20-as évek elejére teljesen be is fejezett. amelyek a zsidó vallás lényegét alkotják, hanem pontosan megfogalmazott parancsokkal és tilalmakkal. Nem mondja azt például, hogy légy becsületes, légy igazságos, légy emberszerető, mert hiszen ezeket a fogalmakat a maguk módja és kénye szerint magyarázhatják emberek és korok, hanem konkrét utasításokkal állapítja meg: mit kell, mit nem szabad tenni, hogy a halandó becsületes, igazságos, emberszerető és tiszta erkölcsű legyen. Elég ezzel kapcsolatban utalni a Tíz Igére (Mózes II. 20., 215.) a „Törvények” (Mispotim) fejezetére (Mózes II. 21., 22. és 23. szakaszára). A szóbeli Tan pedig kiegészíti a szentírási rendelkezéseket, hogy a gyakorlati életben felmerülő esetekre törvényeket alkosson. így a zsidó vallás szabályrendszerének létrejöttét figyelemmel kísérhetjük a talmudi mesterek vitáiban, logikai érveik felsorakoztatásában. A születés pillanatában szemlélhetjük a tórái rendelkezések közé emelkedő „kerítést”, ahogy azokat az óvóintézkedéseket nevezik, a Misnának a tanaitái, mesterei, összeállítói, amelyeket azért hoztak, hogy magát a „szináji törvényeket”, a „mózesi parancsokat” megóvják az áthágástól. Egyik tipikus esete ennek 26 HARANG Tamaska Gyula felvételei
