Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
%iticses Magyarország Bár az ereklyék tiszteletét a reformáció 450 évvel ezelőtt megszüntette, az itt bemutásra kerülő tárgyak mégis ereklyéknek tekinthetők. Olyan híres emberek tulajdonába voltak, akik valamilyen kapcsolatban álltak a 450 éves debreceni Református Kollégiummal. A Magyar Nemzeti Múzeum ereklyetárának mintájára jött létre az 1700-as évek végén a kollégiumi múzeumban az a gyűjtemény, amelyről Írni kívánunk. A gyűjtemény legrégibb darabja Hatvani hívóm professzor aranyozott ezüstpohara. Hatvani István (1718-1786) életéről és munkásságáról 1931-ben 218 lap terjedelmű könyv jelent meg. A volt debreceni diák a németországi és a holland egyetemeken tanult tovább. Orvosdoktori címet a bázeli univerzitáson szerzett. 1749-ben hazatérve a Kollégiumban a fizika-matematika profeszszora lett, majd évtizedeken keresztül ingyen gyógyította az iskola diákjait. Többszáz receptje maradt fenn a kollégiumi levéltárban. Hatvani működéséhez Debrecenben legendák fűződtek. Azt terjesztették róla, hogy az ördögökkel cimborái, a fizikai kísérleteit ezeknek a segítségével végezte. Magyar „Faust”-nak is nevezték, mint aki eladta a lelkét az ördögnek. A neves profeszszor alakja így került be Jókai Mór egyik novellájába. Persze Hatvani Istvánnak nem volt kapcsolata a túlvilági szellemekkel, nem volt halottidéző vagy szemfényvesztő. Korának híres és közkedvelt tudósa volt, és a Kollégium iránti ragaszkodását mutatja, hogy 1748-ban nem fogadta el sem a marburgi, sem pedig a leideni egyetemen a neki felkínált tanári katedrát: hazajött, hogy itthon szolgálja egyházál és a tudományt. Egyébként Hatvani István Bázelben teológiai doktori címet is szerzett, de ő beszélt először Debrecenben a „leideni palack”-ról a diákok előtt, ő végzett először elektromos kísérleteket a diákok számára, ezért kapta az „ördöngös Hatvani” gúnynevet. Hatvani István pohara is a Kollégium iránti szeretetéről tanúskodik. A fiatal professzor 1749. július 30-án kötött házasságot Csatári István debreceni szenátor leányával, Máriával. A pohár vésett felirata arra utal. hogy ez a lakodalmi pohár volt, és az ifjú pár az esküvő után a poharat a Kollégiumnak ajándékozta. A poharat a rajta levő mesterjegy szerint 1744-ben Marjalaki Mihály debreceni ötvös készítette, vagyis Csatári Mária hozományához tartozott és innen került a Kollégium birtokába. Kossuth Lajos a Zemplén megyei Monokon született 1802. szeptember 19-én. Szülőházát múzeummá alakították át, amelyben sok Kossuth-ereklye látható, de szerte az országban, így a kollégiumi múzeumban is található két Kossuth-relikvia: egy levéltárca, és egy pipa csutorája, azaz szopókája. Kossuth Lajos nem volt debreceni diák, de 1849. január 9-től május 21 -éig megszakítás nélkül a városban tartózkodott, ugyanis a képviselőház a Kollégium Oratóriumában - imatermében - tartotta üléseit. Ezért olvasható a katedrán ez a felirat: „Ez Istennek szentelt szószékről szólta a nemzetmentés igéit Kossuth Lajos.” A bemutatott levéltárca debreceni különlegesség. A biedermeier stílus, a „táblabíró világ” hatására terjedt el Debrecenben az 1840-es évek elején a díszkötéseknek az a speciális formája, hogy a városi nyomdában készült református énekeskönyvek, római katolikus imakönyvek kötéstábláját színes, virágos gyöngyhímzéssel látták el. Az átlyuggatott kartonpapírt debreceni lány vagy asszony hímezte ki, és ezt a lapot illesztette elő- és hátlapjára a könyvkötő. A színes gyöngyhímzés rákerült a női pénztárcákra, férfi szivar- és levéltárcákra is. Az ereklyéink között levő tárca selyembélésébe ezt a szöveget írták: „Kossuth Lajos neje által hímzett tárcza. Ajándékul kapta a haza igazi atyjától Aszódi Tóth Mihály, a múzeumnak hagyá Simonyi Tóth...” a további szöveg olvashatatlan, de az biztos, hogy a tárca gyöngyhímzését Kossuth felesége készítette 1849. január 9. - május 21. között Debrecenben. A másik Kossuth-ereklye messziről, Isztambulból került a Kollégium múzeumába. Hitelességét bizonyítja a hozzá csatolt papírlap ezzel a szöveggel: „KEDVES Fiam! Amikor Kossuth Lajos Törökországba menekült, egy pasa, kinél Konstantinápolyban szálláson volt. ajándékozta neki e néked ajándékozott türkizes csibukszárat. Kossuth Lajos halála után fia, Ferenc örökölvén, mikor Debrecenben járt, magával hozta, és Simonffy Imre polgármesternél lévén szálláson, emlékül Simonffynak ajándékozta. És most legyen a te tulajdonod, őrizd meg mint drága ereklyét. Szerető apád. Debrecen, 1920. szeptember. Könyves Tóth Kálmán.” A szóban forgó 121 cm hosszú „csibuk” nem pipát, hanem csak annak szopókáját jelenti, és hogy valóban török pasa ajándékozta Kossuth Lajosnak az eredetileg szárral ellátott pipát, bizonyítja, hogy ennek a szopókája borostyánból, a további része elefántcsontból, ezüstből készült. Az ezüst részt drágakövekkel, türkizzel díszítették. A csibuk nem véletlenül került Könyves Tóth Kálmán debreceni református lelkipásztor tulajdonába. Könyves Tóth Kálmán apja, Mihály, szintén debreceni lelkipásztor „Kossuth papja” volt. A szabadságharc idején tartott lelkesítő beszédei miatt 1849-ben várfogságra ítélték. 1856-ban kegyelmet kapott ugyan, de csak 1871-ben térhetett vissza Debrecenbe, foglalhatta el a lelkészi állását. Könyves Tóth Kálmán 1924-ben halt meg, és a valóban „drága ereklyét” családja ajándékozta a Kollégium múzeumának. Pipaszár és pipa összetartozik, de amint láttuk a Kossuthrelikviák közül csak a szopókáról, a csutoráról beszélhetünk, HARANG 35
