Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
Mi egyéb nektek a karácsony, mint az az idő, amikor számlákat kell fizetni pénz nélkül; amikor egy évvel öregebbek vagytok, de egy órával sem gazdagabbak; amikor meg kell csinálni a mérleget, és a könyveitekben minden tétel azt mutatja, hogy kerek 12 hónapot töltöttetek el minden haszon nélkül?” - kérdezi Scrooge a Karácsonyi Énekben. (Dickens) Tényleg: mi EGYÉB? Kinek mit jelent például ez a mostani karácsony? „Nekem nagyon szomorú az idei karácsony” mondja a 67 éves, kétszeresen megözvegyült, nyugdíj mellett adminisztrátori munkát vállaló Cs. Tamásné. „December 7-én lenne a második férjem 70 éves... Mindig arról ábrándoztunk, hogy öreg korunkban milyen szép karácsonyaink lesznek majd együtt... S ő már 17 éve halott. Ami lelket önt belém, az az, hogy velem lesz a fiam és a menyem. Előtte kimegyünk a temetőbe azokhoz, akik azelőtt Szenteste körülülték az asztalt: összesen tízen voltunk, s hárman maradtunk... A karácsony hangulata azonban feledtetni tudja a sok bánatot. Ez az év sok fordulatot hozott - reménykedik az ember, hogy egyre szebbek és gazdagabbak lesznek a karácsonyok. Mert ha szeretet és békesség van az emberek között, minden bánatot sokkal jobban el lehet viselni.” B. Judit, 30 éves, független közgazdásznő: „A karácsony megünneplésének szokását gyermekkoromban tanultam, nálam ez a faállítást és az ajándékozást jelenti, semmi többet. Nem vagyok vallásos, bár voltam pl. elsőáldozó. Számomra mindig nagy fontossággal bírtak az olyan fogalmak, mint a liberalizmus, a demokrácia, a véleményszabadság stb. Szeretnék jogállamban élni, ha már ide születtem, s nem mondjuk Angliába vagy Amerikába. Ezen a téren - örvendetes módon - gyökeres változások következtek be az idén. Nekem ez a karácsony a többpártrendszert és a köztársaságot hozta.” Megkérdeztem egy 87 éves nagymamát, F. Mihálynét is, aki kitűnő fizikai és szellemi egészségnek örvend, s habár egyedül él, mindennapjait különféle elfoglaltságai teljesen kitöltik. „Hogy mit jelent ez a karácsony? Jézus megszületésének örömét. Unokáimmal együtt várjuk a Jézuskát, a karácsony megünneplését, az ajándékokat. Emellett azokra a szegény erdélyiekre gondolok mindig. Milyen rossz sorsuk van! Vajon mikor fog a helyzetük megváltozni?” Az Erdélyből évekkel ezelőtt áttelepült, 51 éves körzeti orvost, G. Attilát (elvált, négy gyermek apja) kérdezem: „Hogy készül 1989 karácsonyára?” „Sehogy! Nekem mindegy, hogy karácsony van. vagy újév, csak egy csomó gondot és pénzkidobást jelent, s törhetem magam, hogy a pénzt megkeressem, előteremtsem az ajándékokra. Fáradt vagyok és túlterhelt. Röviden: az egész csak egy TEHER számomra." Még ennyit sem érez az 56 éves nyomdavezető, G. Ferenc: „Számomra az ünnepek devalválódtak. Nekem »ünneptudatzavarom« van. A környezetem tud örülni, ünnepelni (pl. 19 éves nevelt lányom már most izgatott, s várja a karácsonyt), de én hosszú évek óta nem érzek SEMMIT. Nem vagyok vallásos. Csonka családban nőttem fel, vidéken. Apámat 45-ben lelőtték az oroszok egy Lenti melletti faluban, mikor papírok nélkül, civilben menekült hazafele. Anyám túl sokat dolgozott ahhoz, hogy még kedve legyen ünnepelni. Fát mindig állítottunk, de ezzel el is intéztük az egészet. Aztán később, mikor a feleségem a francia követségen dolgozott, kicsit túl sokat ünnepeltünk: pezsgő- és konyakfelhőben éltünk - megcsömörlöttem. Ha az ember minden nap tejszínhabot eszik, megutálja a tejszínhabot. Én realista vagyok. Nem tudok álmodozni. A dolgokat úgy nézem, ahogy vannak. De azért én is tudok örülni. Pl. egy napfelkeltének...” A buszmegállóban leszólít két kiskatona. Nekem szegezik a kérdést, miután megmondtam. hány óra: mi a véleményem (úgy általában) róluk, kiskatonákról? „Sajnálom őket, hiszen megfosztják őket a szabadságuktól” - válaszoltam, s visszadobtam a labdát: „Mit jelent a karácsony nektek?” „Az idén? Semmit. Akkor is bent leszünk a laktanyában. Vagy szilveszterkor engednek ki, vagy karácsonykor. Szerencsére nem mi döntünk. Engem különben nagyon kellemetlenül érint ez az egész augusztusi bevonulás, mert elesem egy csomó pénztől.” „Mi a foglalkozásod?” „Sírkőkészítő vagyok.” Mint kiderült, a haverja is a sírköves szakmában van. Át is veszi a szót: .Apám is sírköves volt. Én azért lettem az, mert mindig is vonzott a halál...” (Kicsit furcsa hallani ezt egy 19 éves srác szájából.) „Mert ugye a halottra nem lehet rosszat mondani; az ember, ha életében nem is szerették, hadd kapja meg legalább halála után a szeretetet és megbecsülést a családjától. Milyen szép dolog egy sírkő felállítása... Néha szeretnék meghalni. Utálom magamat...” Ekkor beállt a buszom, s fel kellett szállnom. Újabb megmentésre váró lélek mellett mentem el... „Mit jelent Önnek 1989 karácsonya?" 57 éves, leszázalékolt alkoholista férfi az SZTK- rendelőben: „Hát mit? Karácsonyt...” „És az mit jelent?” „Hát, csönd van, meg nyugalom, meg minden.” „És az mit jelent?”..Hát, azt mondják, hogy ez a szeretet ünnepe." „És miért az?" „Nem tudom...” „Hát, azt mondják, hogy ez a szeretet ünnepe.” „És miért az?” „Nem tudom...” „Nem tudom...” „Hát nem azért, mert Jézus megszületett?” „ Áéé, nem hiszem... Ez valami mese, vagy legenda, vagy ilyesmi.” „Szóval ez minden, ami eszébe jut?” „Igen, hát mit kellene mondanom?” „Semmit. Köszönöm szépen." Közelebbről ismerek egy másik alkoholistát. 56 éves, s egy vállalatnál dolgozik elméleti matematikusként, szerződését félévenként hosszabbítják meg szánalomból. Géza a tönkrement zseni tökéletes esete. Szülei meghaltak, felesége elhagyta, sok éve olyan egyedül él, mint az ujjam. Az egyszerűség kedvéért szappan helyett hintőport használ, nem mos. nem takarít, nem szellőztet, nem viszi le a szemetet, nem mosogat, s immár a bejárati ajtót sem zárja. Olyan nehéz késő este megtalálni azt a fránya zárat, már többször kellett lakatost hívni, hogy a beletörött kulcsot eltávolítsa. December 23-án Géza felhívja a hivatalból kevés rokonát és ismerősét, kellemes ünnepeket kíván udvariasan, aztán 24-én. miután törzshelyén, az osztályon aluli talponállóban kellőképpen beállította magát, hazamegy és üldögél egy szardíniakonzerv mellett magába roskadva. Ő nem éli meg. hogy a karácsony a szeretet ünnepe, s nem ujjong, hogy megszületett a Megváltó. Apátiába süllyedve kétségbeesetten várja, hogy a családi ünnepek legkínosabbika végre elmúljon. Három napig kell várnia. Vajon eljut egyszer az Örömhír a Gézákhoz is? Nem lehetetlen! Két éve, mikor lakást cseréltünk vele, meghívtam Gézát egy kis „előkarácsonyozásra” (dec. 22-én). Feldíszítettem a fát, készítettem finom vacsorát, angyalként csöngettem a szobában, s feltettem a Csendes éjt... Mikor Géza bejött, és megtalálta a kizárólag az ő személyének szóló ajándékokat, az arca felragyogott, s úgy ugrált örömében, mint egy gyerek. Férjem közben kínjában leette a szaloncukrokat a fáról. Géza bevallotta, hogy 15 éve nem volt karácsonyfája, s most én visszahoztam a gyerekkorát. Az én örömöm talán még az övénél is nagyobb volt... „Humbug” hát a karácsony? Mindössze a kereskedelmi reklámszövegek hatására szokásból megtartott eszem-iszom? Vagy emlékeink, magányosságunk, szerencsétlenségünk kellemetlen felidézője? Hadd válaszoljon helyettem utolsó „interjúalanyom”, Scrooge unokaöccse: ....valahányszor csak eljött a karácsony, mindig úgy gondoltam rá..., mint a jó napokra: mint jótékony, nyájas, boldog, kellemes napokra, mint az egyedüli napokra az esztendő hosszú során, amikor minden ember mintha csak közös elhatározással nyíltan kitárná bezárt szívét, és úgy gondolna a nála kisebbekre, mint akik igazán utitársai a sír felé, és nem másfajta lények, akik másfele utaznak. És azért, bátyám, ámbár a karácsony soha egy porszemnyi aranyat vagy ezüstöt nem tett a zsebembe, azt hiszem, hogy javamra vált. és javamra is fog válni mindig; és azt mondom rá, hogy áldja meg az Isten!” DEÁK KRISZTINA Víg karácsonyt mindenkinek! 34 HARANG
