Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
hez ment, beköltöztek a városba az urával. Négy évig laktak bent. Akkor eladták a lakást, kerestek a közelben egy eladó tanyát, azóta kint laknak. Három gyereke van, disznót, kacsát, tyúkot nevel. *- Hogy lehet ma munkára nevelni a fiatalokat?- Micsoda kérdés! - csattan fel Pál. - Ne is haragudjon, ha az ismerősöm lenne, másképp mondanám. Rá kell fogni a gyereket és kész. Együtt kell velük csinálni.- Van erre mód egyáltalán?- Egy példát mondok magának. Mink a téeszben már régóta folytatunk részesművelést. A téesz kiad, mondjuk, ezer négyzetméter földet, krumpmennyit kell utána mosni. Én minden dorgálás után letettem a menyem elé egy doboz mosóport. Hát ez mi? A mosáshoz, hogy ne morogj annyit... Leszokott a morgásról, de a mosóport még elkérte egy darabig... *- Ki neveli a gyerekeket és kire hallgatnak? — Ez nálunk nincs felosztva — mondja az apa. — Csak mást mond az anyja, mást a nagyanyja, esetleg ellentétes dolgokat -jegyzem meg.- Ellentétes nevelést nem kaphatnak, mert köztünk sincs ellentétes felfogás. Olyat, ami kiegészíti a másikat, olyat igen. anyám régi barátnéja volt, meglátogatjuk. Ő még földes szobában lakik. Julika, Erzsiké behúzódnak a frissen felsározott szobába és megilletődve ülnek a dikón.- És miért mutatja meg nekik?- Hogy megtudják, milyen nehezen éltek itt régen az emberek. Nem véletlenül hívták az egyik dűlőt Átokházának. Amikor hazajövünk, látom rajtuk, jobban megbecsülik a parkettás szobájukat, a fürdőszobát.- Azért ma se él mindenki jó körülmények közt - teszek egy megjegyzést.- Ezt nem is mondom, csak másképp nehéz. Hogy aztán jövőre hogy s mint lesz nekünk is, ki tudja? - néz távolba az apa.- Félnek a jövőtől?- A munkától nem félünk. Ha annem lehet... linak. Azt felszántva, boronáivá átadja nekünk. Márciusban, ahogy a föld fagya enged, egy-két nap alatt el kell vetni a korai burgonyát. Előcsíráztatott, minden darabot óvatosan kell belehelyezni a kapavágásba. Én kiemelem a földet, a gyerek lehajol és belehelyezi. Ugyanígy közös a szedés, a válogatás. Májusban órák alatt kell felszedni, hogy jó árat kapjunk érte. De így van a többi primőrrel is. Családi összefogás szükséges hozzá. Aki salátát fóliáz, annak ott kell a sok kéz, aki paradicsomot, annak ott.- Nem mondom, hogy nincs olyan, anjit a gyerek csak huzavonával csinál - egészíti ki az anya. — De segítek rajta, párszor megcsinálom helyette. Ha aztán fáj a derekam, a fiam csak kiviszi a moslékot a disznóknak, mert nem olyan lelketlen, hogy hagyja őket éhen. A nagyapjuk mosolyog.- Pedig az anyjuk majd’ elrontotta őket. Petit nagyon kímélte kicsi korában, de a lányokat is. Csak tanuljanak, az a dolguk. Aztán Peti hazajött az iskolából, folyton szerelt, a bicaját szétszedte, zárat javított, a keze, ruhája olajos lett. Anyja haragudott, — Például beszélnek-e nekik a múltról, a szegénységről, a háborúról? — Mindenről beszélek, különösen a kislányokkal, mert ők már csak a tévéből ismernék meg a múltat - mondja a nagymama. - És amit ott mutatnak, az csak borzalom. A háborúról az apjuk se tud sokat, mert kicsi volt. Arról is beszélek, hogy éltem én kislánykoromban. Télen felváltva jártunk iskolába, mert nem volt cipőnk mindünknek. Aratás után a tarlón szedegettük a törött kalászt, a szemet a tyúkoknak. A kukoricatorzsát kivertük a földből, azzal tüzeltünk télen. Kijöhet megnézni, a nyári konyhában még áll a sparhelt. Karácsonyra a legfinomabb kőttest abban sütöm. A sparheltba csutkával, izikkel, gallyal tüzeltünk. A nagyapa közbevág. — Kérdezze meg Márta tanító nénit, hova viszi el az osztályát minden évben, hogy a régi életet bemutassa? Hozzánk. A faluban már mindenki gázzal főz. — Azért a tanyákon még biztosan van ilyen. — Oda is elviszem a lányokat — mondja a nagymama. - Nemcsak Ilusékhoz. Van egy öreg néni, édesnak lesz értelme továbbra is, akkor minket a politika nem érdekel. De én csak egyféleképp tudok megbirkózni a nehézségekkel. Ha a család összefog. Mert össze kell fognunk. Abban is, hogy a fűtött szobából kimenve becsukom magam után az ajtót. Hogy nem ügyetlenül hozom be a tojást a tyúkólból. Hogy vigyázok arra, amim van. Ha erre sokan rájönnek, a kátyúból is jobban kimászunk.- Mindent értek, őszintén, világosan beszéltek. Miért kérték hát az elején, hogy ne szerepeljen a falu neve és ne is fotózzunk?- Éppen azért, hogy őszinték lehessünk.- Szerintem semmi titkosat nem mondtak!- Máma mindent kikezdenek. Azt is, ami szép, ami jó. Nálunk soha nincs veszekedés, gyűlölködés. Ha itt élne, megértené, a jót el lehet rontani. Itt máma nem arra irigyek, hogy a másiknak Volvója, BMW-je van. A szeretetre, a megbecsülésre. Mert abból van kevesebb. És azt pénzen nem lehet megvásárolni. SIKLÓS LÁSZLÓ HARANG 31
