Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
If üli? ??§A arácsony előtt többnyire olyan emberekről szeretnék írni, akik nemcsak az ünnepnapokon élnek szépen, akikben nemcsak ilyenkor buzog föl a szeretet egymás iránt. Szabóék ilyenek. Tanyás faluban laknak, közelebb Szegedhez, mint Kecskeméthez. Néhány utcából, a téesz központi telepeiből, boltokból, kis templomból áll a település. Sok az új ház itt is, mint az országban másfelé. A Szabóéké se régi, de a szerényebb fajtából való manzárd, mélygarázs, erkély nélkül.- Bemutatná a családját? - kérdem a 65 éves nagyapát, ő nyújtott ugyanis kezet elsőnek, ő kínál hellyel, pálinkával.- De hát a sajátunkat éljük! - mondja megütközve.- Azért csak kell alkalmazkodni...- Alkalmazkodni mindenütt kell - mondja. - Elmentem látogatóba a nővéremhez, aki Félegyházára költözött. Az ötödik emeleten laktak. Rámszól az első percben, ne olyan keményen lépjek a padlóra, este: ne nevessek akkorát, a lépcsőházban: családi ügyekről egy szót se... Ez nem alkalmazkodás? Ráadásul idegenekhez. Akkor a saját szüléimhez miért ne alkalmazkodjak? Az életmód, a pénz beosztása? ők ezekbe közvetlenül nem szólnak bele. Csak megbeszéljük, vitatkozunk, egyikőnk igyekszik meggyőzni a másikat. Hát nem jobb ez, mintha egymagunkban tipródunk?- Amiről nem kérdezett - vág a félje Minden este. Csak kell vacsorázni. Csak lefekszik mindenki a saját ágyába!- Mikor ülnek együtt az asztalhoz? A nagyapa nevet.- Mink sose állva eszünk...- Értem én, mit akar kérdezni - mondja a nagymama. - Olyan nincs, hogy ne vátjuk meg egymást.- Na de ki munkából, ki iskolából, ki máshonnan jön haza, éhesen.- Akkor az eszik pár falatot. És tűr. Aki egy órát nem tud éhezni, azzal akármit lehet csinálni, az elárulja anyját, apját, a hazáját. Az uram kezdettől fogva megkövetelte, hogy szombat, vasárnap otthon legyenek a gyerekek, és a templomon kívül csak a legfontosabb ügyek miatt lehettek távol. Vasárnap ebéd után persze elmentek a Amit pénzzel- Ezen a homokos földön küszködünk évszázadok óta. Már a nagyapám is itt élt, az ő házát bontottuk el. Kis birtokunk volt 45 előtt, meg 45 után a tagosításig, gazdálkodtunk a hét aranykoronás földön. Aztán jött a téesz. Mindent csináltunk a nyugdíjig, az asszony is onnan jött el mint kapás. Három gyerekünkből a Palival lakunk együtt. Pali fiam huszonkét évesen nősült, három családja van, Peti tizenhat éves, Julika tizenkettő, Kiserzsi kilenc. A fiam gépszerelő, a menyem boltban dolgozik.- A fia hol kezdte a házaséletet?- Velünk lakik az esküvő óta.- Akart-e külön költözni és ha igen, mi akadálya volt ennek?- Ezt tőle kérdezze. Különben a másik fiammal valósággal harcoltak azért, hogy melyikük maradjon a szülői háznál. Pali direkt azért hozta előbbre az esküvőt, ő maradhasson velünk. Kicsi volt az az öreg ház, nem lett volna elég három családnak.- Gondoltak-e arra, hogy külön költözzenek, a saját életüket éljék? - kérdem ezek után Páltól. szavába a feleség - az ember hagyja magára a szüleit idős korukra? Azt, aki felnevelte? Hogy néz az ki! Azért jutott ide ez az ország, mert sokan megrészegültek, futottak a városi összkomfortba, otthagyva munkát, becsületet, szülét. A pénz lett sokak istene.- A pénzre, sajnos, szükség van. Gondolom, maguk is tesznek érte, hogy legyen.- De én úgy érzem, nem adtuk el magunkat - mondja Pál. - Én a két kezem munkájából élek. Nem mentem el pártiskolára, amikor elhúzták előttem a mézesmadzagot. Azt mondtam az elnöknek: a géphez értek, azt tudom vezetni, szerelni. Azt ideológiától jobban megy majd a kombájnom? Nem. Akkor itthon maradok. Egyetlen bűnös fillér nem tapad a kezemhez. Lehet, hogy ez máma nem érdem, de én nyugodtan fekszem le esténként. És nincs az ágyam mellett kisbalta, se szolgálati pisztoly a fejem alatt. *- Mikor van együtt a család? - kérdem a nagymamát. fiúk meccsre, a lány a barátnőjéhez. Az uram így tanulta az édes szüleitől, azok is a szüleiktől.- Csakhogy ez a tekintélyelv már a múlté - mondom.- Ott, ahol hagyták, hogy a múlté legyen.- Mégis azt mondom: a fiúknak, a lányoknak szükségük van a saját társaságukra, korosztályukra.- Nem tiltjuk el őket senkitől - válaszol Pál, az apa. - Nem tagadom, Péter idegesen bekapja az ebédet és máris rohan. Én is elrohantam ennyi idős koromban. Majd ha családot alapít, lehiggad. És ő is úgy fogja nevelni a saját gyerekeit, ahogy tőlem látta. Van egy nővérem, az Ilus...- Az a legjobb példa - bólogat a nagymama. - Hogy az lánykorában mennyire gyűlölt itt élni! Mondtam neki, lányom, szedd össze a tojásokat az ólból. Hát az majd elhányta magát, amikor a szakajtók behozta. Hogy a tojás meleg és büdcfc. Honnan jött az ki! Mondom neki, Ilus, a fene a beled, hát a gyúrt tészta, a kalács nem büdös? Azt falod jóízűn? Minden állattal így volt, a disznóval különösen. Férj-30 HARANG
