Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
a tilalomnak, amely megtiltja szombaton a tűz gyújtását. Ez még tórái rendelkezés. De a Talmud mesterei már a tűzgyújtás eszközeinek kézbevételét is eltiltják, nehogy véletlenül áthágja magát a mózesi törvényt is. Molnár Ernő talmudi szövegválogatása és fordítása fogalmat ad a hatalmas anyag egy részének jellegéről. Főleg az elbeszélő részek, az ún. Ággádák kapnak itt jelentős szerepet. Megismerhetjük az etikai, erkölcsi alapokat, amelyre ezek a zsidó bölcsek világukat építették. Ugyancsak bepillanthatunk mély hitük gyökereibe, amely képessé tette őket, hogy még életveszély árán is, életük kockáztatásával vállalják a vallási törvények betartását, a Tóra (az írott és a szóbeli tan) tanításának folytatását, átadását a következő nemzedékek számára. De megismerhetjük e szemelvényekből az akkori életmódot, szokásokat, körülményeket. Kirajzolódnak előttünk a babilóniai és szentföldi életnek hétköznapjai, ünnepei. Láthatjuk a családi élet alakulását, a nők helyzetét, a gyerekek nevelését. Ugyancsak kirajzolódnak előttünk a közösségi élet szabálya, vitái, a gazdasági élet alakulása, a gazdag és szegény viszonya, a szociális helyzet, amelynek nehézségeit igyekeznek kiküszöbölni, az erkölcsi, etikai parancsokat mindig szem előtt tartani, ami sokat segített a társadalom elesettjein. • Ugyanakkor az ún. chálachikus (a vallási döntésekkel kapcsolatos) viták, amelyek a vallási törvények kialakulásához vezetnek, nem kapják meg ebben a könyvben a súlyukat megillető helyet. Ezeket a vitákat főleg a Gemárában találhatjuk. A Talmud maga is szerkezetileg általánosan két nagy részre osztható: 1) a Misnára és a 2) Gemárára. A Misna a szóbeli tan kiegészítésével foglalja rendszerbe a szentírási törvényeket A Gemára viszont (a szó maga befejezést jelent) a Misna törvényeit magyarázza, illetve kérdéseket vet fel ezekkel kapcsolatban, majd rendszerint megválaszolja őket. Az ellentétesnek látszó rendelkezéseket összeveti és magyarázatokat keres rájuk. Mindig nyitottan, vitában, sokszor kérdve kifejtve jut el a döntésig, a kétes helyzetek tisztázásáig. Az igazi talmudi gondolkozást tulajdonképpen a Gamárá tükrözi. Terjedelemben is ez alkotja a túlnyomó részét a fóliánsok vastagbetűs szövegének. (A kisbetűs részek kétoldalt a középkori magyarázatok.) Nem ártott volna egy-két éleselméjű vitának, törvénylevezetési eljárásnak a bemutatása. Az is igaz, hogy ezt igen nehéz érthetően bemutatni, közel hozni az olvasóhoz, aki most ismerkedik először ezzel a teljesen egyéni típusú tanulmánnyal. De azért nem leheteüen feladat ez, ahogy a német és angol fordításoknál találunk is rá példát. Nyilván Molnár Ernő, a fordító úgy ítélte meg a cháláchikus viták közlésének kérdését, hogy az esetleg elveszi a kedvét számos embernek a könyv olvasásától. Tehát még mindig jobb, ha széles rétegekhez jut el a Talmud szemelvényeinek magyar fordítása, mintha csak egy kis csoport mélyed el az amoríták (a Gemára mestereinek gyűjtőneve) mélyenszántó, nagy szellemi koncentrációt igénylő, fárasztó vitáiban. Persze lehet, hogy nem így van és a szőrszálhasogató vitáknak és érveknek is lenne elegendő olvasóközönsége. Ezért nem ártana, ha a kiadók valamelyike egy olyan Talmud-fordítás megjelentetésével is kísérletezne, amelyben a cháláchikus eszmefuttatások ugyancsak megfelelő súlyt kapnának. Reméljük erre is sor kerül egyszer... DOMÁN ISTVÁN 27
