XXXV.9.b / 11. MSZMP IV. Kerületi Bizottsága. 1957.02.11-1957.11.18. Az "ellenforradalom" eseményei az újpesti üzemekben
-4- ijsasiAaüó ,.,j 27- éré Fróna elvtárs a KÖZÉRT—bői és egyéb helyekről szedett . össze annyi pénzt, hogy á. 4oo Frt- kontot tudtunk adni. ^Megjelentek ezen a napon üzemünkben Kósa Pálnak az összekötőji is, akik mindenben beleütötték az órrukat. Az egyik Molnár villanyszerelő volt. A másikat névszerint nem ismerem. A vállalat kocsijával szaladgáltak össze-vissza. Érdekes volt, hogy Szalai Erzsébetet ezideig mindig megtudtuk győzni helyes elgondolásainkról, hanem is tetszett neki, de végrehajtotta. Wgy nézki a helyzet, hogy ettől a naptól kezdve ő lett a szócső, Ezen a napon sikerült még pénzt szerezni, és még 2oo Frt. ákontot adtunk a dolgozóknak. 28- án az összekötők kijöttek és a munkástanácsot nem találták megfelelőnek. Ezért november 1-re munkástanács választást jelentettek be, amit rádión keresztül bemondtak. Már mi éreztük, hogy itt baj lesz, a kommunistákkal. Hallottuk Pestről a híreket, mi is fogtuk Amerika hangját, Szabad Európát, Budapestet. Éppen ezért fegyvertelenül, szervezetlenül ellenállást kifejteni nem tudtunk. Pedig egész idő alatt közöttünk volt Ladisz et. is a IV.kér. Pártbizottságról. Itt volt a párttitkár. A vállalat részéről. Az igazgató is. Eddig a napig akármilyen értekezletet vagy tárgyalást folytattunk, ezen jelen volt a pártbizottság, a DISZ bizottság, a szakszervezet, a vállalat vezetőség és a munkástanács, mindenkinek volt bele szólása a dolgok menetében. 29- én újra megjelentek az összekötők. Ez már a pártvezetőség részére nem jót hozott. Kifogásolták, hogy mit keres a vállalatnál a pártV titkár és a többi vezető személyek. Mi persze aménnyire lehetett kihúztuk magunkat, és próbáltuk megmagyarázni, hogy szükségünk van rájuk, mert nélkülök nem tudjuk intézni az üzem és a vállalat ügyeit. Ezen a napon még egységes volt a munkástanács. Különösebb dolgot nem tapasztaltunk. Sokan még azt sem tudták, hogy hányadán állnak az egész helyzettel. 30- áa Tekinttel arra, hogy 29-én mi nem voltunk hajlandók a vezetőtőinket elküldeni Molnár villanyszerelő azzal állitott be, mostAár teljes hanggal kikelve, úgy látszik érezve, hogy eljött az ő idejük úgy jött be az üzem területére, hogy még ezek mindig itt vannak. Az a ribanc is menjen haza semmi szükség nincs rá. Ezrt értette a Rsdványinéra. Ekkor elkellett távozni az üzemből. A Gácsnak, a Radványinénak, és a Gőgicznének. Gyorsan megbeszéltük, hogy most mit lehetet tenni, félve attól, hogy ránk szabadítják Újpest csőcselékét engedtünk követeléseiknek és az elvtársakat Xj$-gk-val haza szállítottuk lakásukra. Még az nap este kizavarták a vállalattól Balázs József rendészt, Reznák Ilonát, Rudast, Erdélyi Tibort, és Virág elvtársnőt. Így mostmár kommunisták kevesen maradtunk a gyárban. Az őrségben részben olyan egyének, mint Lakatos Károly aki pénzért mindent vállalt, Balogh Ede, Tamás és egy csomó olyan ember, aki se hideg, se meleg, akiknek mindegy lett volna, hogy mi kerül a népidemokráciánk helyére. Október 31-én a havidíjasok fizetését megtudtuk szerezni, és azért hogy tájékododjunk mert éjjel nappal az üzem területén tatozkodtunk. Bementünk gépkocsival a városban Sor elvtársa övei bevittük a Gács elvtársnak, Várnai elvtársnak, és a Radványi elvtársnőnek a fizetését. Elvtársak tájékoztattak némileg a helyzetről. Arról amit ők tudtak.