XXXV.8.b / 13. MSZMP III. Kerületi Bizottsága. 1957.01.03-1957.06.20. Eseményvázlat az óbudai kommunisták fegyveres ellenállásáról
iS A délelőtti órákban is egyesével és csoportosan jöttek elvtársak, akik kivétel nélkül a párt tanácsét kérték arranézve, hogy mit tegyenek, de jelentékeny többségük helyes ösztönnel fegyvért kért és követelt. A központi utasitás változatlan maradt." Csak a legszükségesebb létszám tartózkodjon a pártházban - mindenkit küldjenek haza." Néhány elvtérsat kiküldtünk a Flórián térre, hogy tanulmányozza a hangulatot és főleg, hogy hozzon híreket.ők azután beszámoltak arról, hogy a tömeghangulat egyre jóbbrattolódik és a tömegen belül a hangadók szélsőséges huligán és kifejezetten reakciósnak mondható elemek. A varosból is riasztó hirek érkeztek. Ezek szerint a hirek szerint az u.n.felkelők középületeket foglaltak el, egész éjjel ostrom alatt tartotték a rédiót és több laktanébya is bejutottak, ahonnan nagyobb mennyiségű fegyverhez is jutottak. A pártbizottság székházéban tartózkodó elvtérsak között egyre gyakrabban • merült fel az a kivénség, hogy ilyen helyzetben mi sem maradhatunk fegyvertelenül, mert azt a néhány pisztolyt és légpuskét,ami a birtokunkban volt egy felfegyverzett csőcselékkel szemben nem nevezhettük komoly fegyverzetnek. Pelvettük a kapcsolatot a Damjanich laktan-byan tartózkodó Á.V.H.-s sorkatonákkal, ill. parancsnokaikkal, valamint a Buaai Nagy Antal laktanyában tartózkodó alakulatokkal és a rendőrséggel is. Ekkor tudtuk meg, hogy az éjszaka folyamén gépkocsikon a Budai Nagy Antal laktanyába érkezett a Tatai páncélos tiszti iskola 400 hallgatója tisztjeivel. Ezek szerint a Budai Nagy Antal laktanyában a Dózsa tiszti iskolával együtt két komoly katonai alakulat állomásozott. ügy a Damjanich laktanya, mint a Buaai Nagy Antal laktanya tisztikarával megegyeztünk abban, hogy állandó kapcsolatot tartunk és biztosit% juk kerületünkben a rendet. ígéretet kaptunk arra is, hogy még a nap folyamin ellátnak bennünket a legszükségesebb fegyverekkel és lőszerrel. Közben ugyanakkor, amikor a rádió a fegyveres felkelés leveréséről beszélt, a városból egyre erősödő lövölaozés/é, sőt ágyútüz hangzott. Ekkor a pártbizottság úgy döntött, hogy függetlenül a rádió és a pártközpont indokolatlanul optimista hangjától, mi minden esetre megszervezzük a kerület védelmét. Úgy éreztük, mint később kiderült helyes ösztönnel, hogy ezzel senkinek sem árthatunk. A Pártbizottság utasit^sára a pértház védelmét is renaszeresebbé tettük azáltal, hogy az egész épületet védelmi körzetekre osztottuk. Fegyverünk ugyan még kevés volt, de biztosak voltunk abban, amiben nem is csalódtunk, hogy legkésőbb a sötétség beálltával mér el tudjuk látni magunkat a szükséges fegyverzettel. A telefon minden helyiségben szinte állandóan csengett. Az üzemek, hivatalok és egyéb intézmények kommunistái kértek utasitést» vagy tanácsot, de sajnos ilyenekkel magunk sem rendelkeztünk. Mindenesetre várakozási álláspontra nivtuk fel a kerület kommunistái figyelmét és arra, hogy legyenek éberek minden provokációval szemben. Megszerveztük az egész kerülettel a rendszeres kapcsolatot és összeköttetést, aminek következtében rendszeres telefonkapcsolat alakult ki minden üzemmel és jelentősebb intézménnyel. A 0J J
