XXXV.8.b / 13. MSZMP III. Kerületi Bizottsága. 1957.01.03-1957.06.20. Eseményvázlat az óbudai kommunisták fegyveres ellenállásáról
L! ' n- 7 Amikor a rádió híreivel ellentétesen a város felől egyre riasztóbb hírek érkeztek a délutáni órákban és a lövöldözés is erőaödött, akkor már tisztában voltunk azzal, hogy nem egy egyszerű diákcsinyről van szó, hanem igen komolyan szervezett akcióról. Az ucca hangulata is egyre romlott, ill. egyre bizonytalanabbá vált,bár mi a tömeg közé vegyülve igyekeztünk a helyzetet enyhíteni. Ebben légkörben jutott tudomásunkra, hogy a kerületünkben lévő fiatalkorú bűnözök büntetőintézetéből az ott elzárt fiatalok legleszántabb csoportjai az eseményeket hallva életveszélyesen megfenyegették nevelőiket, akik kénytelenek voltak elmenekülni. Ezek után a kiszabadult fiatalkorú bűnözök italhoz jutottak és jelenleg a hangadók már fegyverek után érdeklődnek. Ekkor jutott eszünkbe, hogy az intézet közvetlen közelében van a MÖHOSz raktára is, amiről a kiszabadult fiatalkorú bűnözök nyilván tudnak. Tekintettel arra, hogy a MÖHOSz raktárban jelentős mennyiségű céllövő • íkiapuska, hadipuska és lőszer volt, biztosak voltunk abban, hogy a sötétség beálltával a kiszabadultak azt megkísérlik kirabolni. Megszerveztünk tehát egy négy tagú csoportot, akik géppisztollyal felszerelve egy zárt sütőipari kocsin a sötétség beálltával a raktárát feltörték és az ott tároló fegyvereket és lőszert részben behozták a párt- házba, részben a Damjanich laktanyában helyezték biztonságba. Ugyanakkor az esti órákban kaptunk fegyvereket és lőszert a laktanyákból is és igy a pártházban tartózkodó létszám fegyverzete már kielégítőnek volt mondható.Ebben a hangulatban persze már nem voltunk képesek elküldeni a " felsőbb utasítás " ellenére sem a fegyverért jelentkező elv- társakat. A létszám ennek következtében, mire beesteledett, mintegy 33-34 fo volt. Az elvtársak lázasan tárgyalták az eseményeket a pártház minden szobájában. Hallgattuk a rádiót, azonban annak hírei annyira ellentétesek voltak % a valósággal, hogy csak további bizonytalanságot és határoaztlanságot keltett. Minden esetre most már elértük azt,a kerületben megszervezett széleskörű telefon és hírszerző kapcsolatainkon keresztül, hogy úgyszólván minden jelentős eseményről,vagy mozdulatról tudtunk. Még aznap este megtudtuk, hogy a kiszabadult fiatalkorú bűnözök valóban értesültek a MÖHOSz fegyverraktárról és néhány órával ottjártunk ut^n már gyanús alakok settenkedtek a helyiség körül, azonban ezeket ebben az esetben csalódás érte, mert a raktár^ kivéve néhány gyakorló kézigránátot teljesen üres volt. A helyzetet elemezve az eivtársak véleménye általában az volt,hogy a területi fegyveres erők alkalmazkodnak a mi kezdeményezéseinkhez és,hogy elég erősek vagyunk ahhoz is,hogy a felkelők elleni harcba bevessenek bennünket. Ilyenirányú kérdéseinkre azonban akár a pártközponttól, akár a ^ ^ belügyi, vagy honvédelmi szervekhez fordultunk, végig negatív, vagy kitérő választ kaptunk.Az elvtársak pedig egyre türelmetlenebbül sürgették "miért vesztegetjük az időt?- mire várunk?". A K.V. újra csak arra figyelmeztetett minket, hogy a pártház védelmének biztosításán kívül semmiféle akciót ne hajtsunk végre. Közben állandóan csengettek a,kapun és jelentkeztek a türelmetlenkedő, aggódó eivtársak, akik csalódottan és sértődötten távoztak el, mert ilyen nagy számban a pártházban mégsem engedhettük be őket,viszont nem tudtunk nekik határozott választ adni kérdéseikre. AA 1
