XXXV.8.b / 13. MSZMP III. Kerületi Bizottsága. 1957.01.03-1957.06.20. Eseményvázlat az óbudai kommunisták fegyveres ellenállásáról
u “Nehogy lőjjetek ránk!" Néhány suhanó az úttest szélén felhalmozott köveket és sindarabokat dobolta a harckocsik elé. Azok azonban keresztül gázoltak az akadályokon és tovább vonultak. Hazafelé végig azt tapasztaltam, hogy a tömegből mind többen hitelt adnak a rémmeséknek és egyre jobban belelovalják magukat az indulatokba. A vonuló katonaság láthatóan zavarodott volt. Mire hazaértem 11 óra elmúlt és gyors vacsora után felhivtam a Pártbizottságot, hogy amint kiérek jelentést adok a látottakról. Mikor beértem a Pártbizottságra, ott már többen akadtak, akik a városból jöttek vissza és egymás után számoltak be élményeikről. \ Akkor már hallottuk, hogy a rádiónál harc folyik. áAkik arra jártak elmondották, hogy a karhatalom könnyfakasztó gránátokat használt a stúdió védelmében. A Damjanich laktanyából kaptunk néhány géppisztolyt és pisztolyt,valamint volt néhány céllővő kispuskánk is és mindannyian meg voltunk győ• ződve arról, hogy holna reggelig úgyis rend lesz. Minden esetre gondolkoztunk azon, hogy hogyan lehetne legalább azt a 24 embert felfegyverezni, akik akkor a pártbizottság székházában tartózkodtak. Úgy döntöttünk, hogyha szükséges, behozzuk a MÖHOSz raktárban lévő fegyvereket és lőszereket is. Felhivtuk a Pártközpontot és a Belügyminisztériumot. Mindkét,irányban megnyugtattak bennünket és hangsúlyozták, hogy rövidesen rend xlesz a fővárosban. Óbudán csendben és nyugalomban telt el a 24-re virradó éjszaka, a lakó- |_ság szempontjából. Csak nekünk huszonéégyünknek volt rossz előérzetünk, és nem voltunk meggyőződve arról, hogy a rendet olyan könryen helyre lehet állitani, mint ahogy azt a Pártközpontból tájékoztató elvtársak mondották. % Elhatároztuk, hogy abban az esetben, ha rend reggelig nem áll helyre és a tüntetések és az események tovább fokozódnak, akkor megszervezzük a fegyveres pártőrséget. Kiépitjük a kapcsolatokat az üzemekkel és a kerületben lévő fegyveres alakulatokkal és minden körülmények között biztosítjuk Óbudán a rendet és a nyugalmat. Felmentünk a háztetőre, ahonnan tisztán lehetett hallani a város felől a géppuska és géppisztoly tüzelést. Ez egyáltalán nem volt megnyugtató. Ügy látszik igy gondolták ezt a kerület kommunistái is általában,mert alig hajnalodott, csoportosan kezdtek szállingózni a pártházba. Az elvtársk fegyvert és utasítást kértek. Szégyeltük azt mondani,hogy fegyverünk nekünk sincsen elég és olyan utasitás sincs, amely világosan meghatározná, a feladatokat. Újra felhívtuk a K.V.-t és megkérdeztük az ügyeletet, mit csináljunk, mert elvtársak jönnek fegyverért és instrukciókért. A K.V.-nél ülő elvtárs újra csak azt válaszolta, amire semmiképen nem számítottunk ‘‘küldjék az elvtársakat haza, vagy mondják meg nekik,menjenek a tömeg közé agitálni." Súlyos aggodalommal töltöttek el bennünket a határozatlanságnak es bizonytalanságnak ezek a kézzel fogható jelei* A rádió bemondója óráról órára meghosszabbította a felkelők fegyverletételi felszólítását.- 5 3