XXXV.8.b / 13. MSZMP III. Kerületi Bizottsága. 1957.01.03-1957.06.20. Eseményvázlat az óbudai kommunisták fegyveres ellenállásáról
\(o M ^ W Két könyökkel furakodtam közelebb hozzá és rákiáltottam: ” látta maga egyáltalán azt, hogy valaki megsebesült?” Először meghökkent, majd újra magéra táléit és rikácsolva kiabélta: ” igenis láttam! sajét szememmel léttam, hogy a Nemzeti szinhéz előcsarnoka és a Rókus korhéz előtere mér tele van sebesültekkel és hullákkal!” A minket körülvevő tömeg elszörnyedten felmoraj lőtt. Újra felkiéltottam: emberek én nem hiszek énnek a nőnek, gyerünk nézzük meg, igaz-e az,amit mond.Az emberek helyeseltek,"igaza van,gyerünk nézzük meg”. Mér elindultam, amikor még mindig hallottam a nő rikácsolását: ” azt mondja nem hiszij - Én sajét szememmel láttam, hogy egy Ávos hasbalött egy 12 éves gyereket." 'A tömeg érdeklődése most újra az úttesten száguldozó teherautók irányéba fordult, amelyekről egyre vadabb jelszavakat kiáltoztak és formálisan uszitották a tömeget a stúdió irányéba. t lgy jutottam el a Nemzeti szinházig,közben még számtalan alkalmi szónokkal találkoztam, akik vadabbnál vadabb hirekkel igyekeztek a tömeghangu- 'latot tovább szitani.Valahogy már akkor az volt az érzésem, hogy ezek az emberek szervezett agitátorok voltak, akik azzal voltak megbizva,hogy minden eszközzel szitsák a tömeghisztériát. A Nemzeti szinhéznél első dolgom az volt, hogy megnézzem az előcsarnokot és a Rókus kórház előterét.Mondanom sem kell, hogy egyetlen sebesültet sem találtam és akkor villant fel bennem először a szervezett provokáció gondolata. Figyelni kezdtem a Körűt és a Rákóci ut kereszteződésénél hömpölygő tömeg hangulatét. Egyre több olyan jellegzetes alakot fedeztem fel, a legjobban égélók között, akikről messziről kiabált, hogy semmi közük a műnkéshatalomhoz és akkor akarják látni a szocialista társadalmat,amikor a hátuk közepét. % A stúdió irányából egyszerre egyes puskalövéseket, vagy pisztolylövéseket hallottam. A tömeg egyrésze idegesen és félénken érdeklődött, más része kíváncsian a lövések irányába tolakodott. Egy újabb"agitátor” kezdett kiáltozni:"lövik a magyarokat az Ávosok!” Megdöbbentő volt egy honvéd tiszt állásfoglalása, aki azt a kijelentést tette,"persze, hogy lőnek! Nem adják ingyen a hatalmat, pedig most itt az alkalom!” Milyen hatalomról beszél maga szerencsétlen, mondottam,hiszen ez a hatalom varrta a vállapot a maga vállára is.! Közben nemzetiszinü lobogóval újabb 5 teherautó suhanó érkezett a Keleti p.u. felől, akik kórusban kiáltoztak:"Gyerünk a stúdióhoz -" "Aki magyar velünk tart!” A Kőrút felől két teherautó puskával felszerelt rendőregyenruhás egyseg érkezett a kereszteződéshez. Megdöbbenve láttam, hogy a rendörök,ahelyett hogy oszálatMk a tömeget, hagyták felugrani maguk közé a fiatalokat és kitűzött nemzetiszinü zászlóval a tömegtől körülvéve elindultak a stúdió felé. , , Ez már elé^ voltl Értesíteni kell az elvtársakat gondoltam és futólépésben elindultam azzal,a szándékkal, hogy még hazamegyek és utána kimegyek a Pártbizottsághoz. A Nyugati p.u.körül végre kaptam villamost, amellyel útnak indultam a Moszkva tér irányába. A villamos mellett Buda irányából katonai alakulatok vonultak harckocsikkal és autókkal. A tömegből és a villamosból is kiáltoztak rájuk, hogy \ 8 '
