XXXV.8.b / 13. MSZMP III. Kerületi Bizottsága. 1957.01.03-1957.06.20. Eseményvázlat az óbudai kommunisták fegyveres ellenállásáról

ír

körülzárd felkelőket a szovjet csapatok visszaverték,Molnár elvt.jelezte, hogy útban van hazafelé.A Sztálin hidnál biztositottuk a visszaérkező gépkocsit és biztosak voltunk abban is, hogy Molnár elvt.olyan hirekkel érkezik vissza a K.V. üléséről, amelyek minden tekintetben felvilágosítanak bennünket. Épen ezért nagy csalódás ért bennünket akkor, és először titkolódzásnak vettük, hogy Molnár elvt.nem nyilatkozott.Mint később kiderül nem is tudott volna mondani semmi biztatni az MDP. K.V.-nek errárl az utolsó üléséről,amely az egység teljes megbomlását tükrözte. Az azonban már egyikünk előtt sem volt kétséges, hogy ebben a harcban a hatalom kérdéséről van szó és, hogy ezen belül veszélybe került maga a munkáshatalom.

Molnár elvtárs szükebb körbe összehívott bennünket és azt a reményét fejezte ki, hogy a szovjet csapatok úgysem engedik megdönteni a népi demokratikus rendszert Magyarországon. Egységesen az volt a véleményünk, hogy a harchoz nekünk is volna erőnk és miért nem hagynak bennünket beleavatkozni?

Felvetődött az elvtársak között az a kérdés is, hogy amióta a fegyveres események megkezdődtek, mi mindig visszavonulóban vagyunk és minden tekin- •tetben csak utóéag, későn intézkedünk.Közben, amikor a lövöldözés a város “felől egyre erősödött, a rádió arról számolt be, hogy a felkelőket már

leverték és csak néhány kisebb csoport harcol még.Fel is szólította a kormány ezeket a csoportokat óráról-órára újabb határidőkkel, hogy tegyék le a fegyvert és mindig újabb és újabb kegyelmeket osztogatott.

A többi kerületi pártházzal való kapcsolat utján tudomásunkra jutott a délután folyamán, hogy már több helyen támadják a pártházakat és lövik a középületeket.

Ebben a légkörben a pártbizottság úgy döntött, hogy összehívja a pártházban lévő időközben 5o főre szaporodott fegyveres csoportot.Molnár elvtárs egy minden oldalról elzárt folyóson szólt az elvtársakhoz.Elmondotta,hogy mindenki csak a saját felelősségére maradhat bent az épületben. Eelhivta ál fiatalok, valamint a nők és családosok figyelmét arra,hogy, aki akar az

t azonnal menjen haza, mert a pártházban való tartózkodás életveszéllyel jár. Felszólította az elvtársakat arra, hogy,aki haza akar menni, vagy el akar távozni, az előtt nyitva áll a kapu és a jelenlegi helyzetben nem sérti meg a pártot az, aki hazamegy családjához. Az elvtársak szótlanul hallgatták végig a tájékoztatót és amikor egy óra múlva ellenőriztem a létszámot, akkor két fővel többen voltunk.

Az elvtársak hangulata a kritikus helyzet ellenére bizakodónak volt mondható. A biztonsági érzetet fokozta, hogy egy újabb fegyver szállítmány után most már úgy fel voltunk szerelve, hogy könnyű fegyverek ellen védekezve, akár,egy napig is tarthattuk volna a házat. Miután a tankosokkal közben igen jó kapcsolatot teremtettünk, nem is gondoltunk arra, hogy egyetlen ágyúval rommá lőhetnének bennünket. A vélemény köztünk álatIában az volt, mikor hallottuk, hogy pártházakat ostromolnak, hogy mi utasitás hiányában nem bántunk senkit, azonban aki minket megtámad, az magára vessen.

Miután az eseményektől felcsigázott idegzettel aludni senki sem akart és minden védelmi részlegnél állandó beszélgetés folyt, parancsot adtunk arra, hogy a sötétedés beálltával aludni kell felváltva és az ügyeletet teljesítőknek erre tekintettel kell lenni. Ettől kezdve a pártház helyiségeiben a földön heverésző, oe a fegyvert akkor is fogó elvtársakat lehetett látni, akik azonban minden zajra és minden szóra felfigyeltek. A szolgálatot úgy osztottuk be, hogy emeletenként volt 1-1 részlegvezető, aki 8-lo tüzelőállásnak volt a parancsnoka,amelyek minőén irányban feuezték,a pártházat.- 9 A 'b ppMOJbSCft UEVStT&í