Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1951 (HU BFL XXXV.176.a/3)
1951-03-10
w - 1 - 8 Meghívottak: Caáki elvátrs, HPS,Landler,Chinoin,Orion párttitkára. Kováos elvtárs: Kedves Elvtársak! Pártunk Országos Kongresjzusán Rákosi és Gero elvtársak történelmi jelentőségű referátumukban hosszú időre megszabták a pártszervezetek és ezen belül az egész dolgozó nép előtt álló feladatokat és igy a mi kerületünkre vonatkozó tennivalókat is a kongresszusi határozatok végrehajtására. A nemzetközi helyzet feszültsége, az amerikai monopol kapitalisták által vezetett imperialista tábor egyre fokozódó háborús politikája, az előkészületekről a nyilt agresszióra való áttérésük meg- I követeli, hogy a magyar dolgozó nép szoros egységbe forrva Pártunk vezetésével még szilárdabban helyt álljon a béke következetes élharcosa, a Nagy Szovjetunió áLtal vezetett béke táborban. A világ ur'alomratörő háborús gyújtogató amerikai imperialisták és csatlósaik fokozódó iramú készülődései a III.világháború kirobbantására szükségszerűen azt parancsolják számunkra, hogy meggyorsítsuk szocialista átalakításunk iramát, országunk, népgazdaságunk megerősítését. A kongresszusi határozat megállapítja, hogy a Párt és, az ország előtt álló döntő straétigiai feladat a mezőgazdaság szocialista átszervezése, melyei megteremtjük az/ egységes szocialista alapokon nyugvó népgazdaságot. Rákosi elvtárs kongresszusi referátumában rámutatott, hogy szocialista fejlődésünk meggyorsításának legnagyobb fékje mezőgazdaságunk helyzete annak ellenére, hogy mezőgazdaságunk lényegében elérte az utolsó béke év termelését, sőt egy sor területen túl is haladta, mert pl. a tavalyi búza és tozstermésünk átlaga 9.2 $-al volt nagyobb mint a háború előtti tiz békeévben, állatállományunk is a szarvasmarháknál és a disznóknál túlhaladta a béke évek létszámát. Ezek a tényfok azt bizonyítják, hogy dolgozó parasztságunk az adott helyzetben megtette a kötelességéibe szocialista fejlődésünk mostani ütemében ez már nem elég, mert a követelmények sokkal gyorsabban nőnek, mint a mezőgazdaság termelése. A szocialista tervszerű gazdálkodás nagymértékben növelte iparunk fejlődését, a meglévő üzemek állandó bővítése, uj üzemek létesítése oda vezetett, hogy megszűnt a munkanélküliség és három és fél év alatt a munkások es tisztvifi selők száma hatszázezerrel nőt, amit kerületünkben is lemérhetünk, mert a dolgozók átlagos órabére egy év alatt 14.6 $-al emelkedett, ugyanakkor üzemeinkben a foglalkoztatottak száma 23*5 $~al megnövekedőt!', a munkabéralap emelkedése és a megnövekedett munkáslétszám jövedelme az elmúlt évben mintegy három milliárd I forintot tesz ki, aminek jelentékeny részét fokozott élelmiszer I vásárlására és más a mezőgazdaságból származó árura fordították. De nemcsak az ipari munkásság él jobban, hanem megnőtt a falu igénye is. A horthy-reakció idején állandó nyomorban sínylődő dolgozó parasztság népi demokráciánkban jómódú lett és sokkal többet fogyaszt a mezőgazdaság termelvényeiből, mint a felszabadulás előtt. Ezek miatt sokkal több mezőgazdasági termékre van szükség, mint azelőtt, de ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy mezőgazdaságunk kivitele fontos része külkereskedelmünknek, mert ennek ellenében ipari nyersanyagokat kapunk és az ebből készült ipar cikkek iránt is fokozott érdeklődés van a falun azért, mert a falusi lakosság jövedelme is nagymértékben emelkedett és igyekszik minden igényét kielégíteni. Ezek a tények azt mutatják, hogy a mezőgazdasag mai állapotában a millió kisbirtokon folyó gazdálkodás nem tud lépést tartani t 3 r ’ ' - --------- --------- - - -> I______________________ _______________________._____________
