XXXV.15.c.1957 / 79. Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézet MSZMP Bizottsága. 1957.06.20. Forradami eseményekről feljegyzés, taggyűlési jegyzőkönyv

-N

Egyetért Tóth elvtársnak aszal az állításával, hogy ha az ellenforradalom kezdetén a kommunisták; együtt maradtak volna, jobb lett volna a helyzet. Azonban nem azt kifogásolja a párt és a felsőbb vezetés, hogy okt. 23.-án nem látott tisztán Tóth elvtárs, hanem azt, hogy I,II,III,IV. hónapokban ,/áem látott tisztán, illetve nem tudotté elég szilárd lenni. Hibás volt a A. kerület is, hogy aoban az időben nem tudott minden üzembe egy elvtársat kiküldeni, mert 7o üzeme van a kerületnek, titkári értekezlet azonban majd mindennap volt és az itteni pártszervezetnek lett volna a feladata az egységet megtartani.

Felveti, hogy még mindig az ellenforradalmi, pártellenes munkástanács működik, nem tudja, hogy ez a munkás tanács ilyen formák között alkalmas-e arra, hogy képviselje az Intézet érdekeit. Egyetért a zal, hogy nem lenne helyes uj munkástanácsot választani, a központi pártértekezlet úgy is foglalkozik ezzel a kérdéssel.

A pártonkivüliek taggyűlésre vonatkozó meghivási javaslatra közli, hogy a jövő héten lesz szabad pártnap, ahol érte- ^ sülni fognak a dolgozók.

Sajnálja, hogy a napirendi pont nem foglalkozott úgy, hogy Tóth elvtársnak a kérdését beszéljük meg, hogy ehhez szól= tak volna hozzá az elvtársak. Reméli, hogy egyetértenek az elvtársak a felsőbb szerv döntésével, és segítséget adnak, hogy hibját kiküszöbölhesse.

Juhász Lajos: Ham ért egyet Szabó elvtárssal abban a meghatározásában, hogy csak azt lehet kommunistának tekinted aki okt. 23.-án azonnal felismerte, hogy itt ellenforradalom van. Hivatkozik még az okt. 29.-i Szabad Nép vezércikkre is, amely elitéli azokat, akik a lejátszódott eseményeket "sommásan ellenforradalomnak" nevezték. Hogyan láthatott volna az egyszerű, párttag, vagy alsóbb funkcionárius tisztán, amikor maga Kádár elvtárs is őszéntén elmondta az országgyűlésen tartott záró beszédében^ hogy ő is bízott Nagy Imrében, s azt hitte róla, hogy minden hibája ellenére úrrá tud lenni a helyzeten, s kommunista marad.

Azonkívül, ami az egyszerű párttagok, vagy kisebb funkció- náriusok felelősségét illeti, állítja, hogy azok, ha a vezetés höfyén maradt volna, megtették volna a kötelességüket.

De mert széthullott a Központi Vezetőség, egymással teljesen ellentétes cikkek és nyilatkozatok láttak napvilágot, érthető, hogy'a párttagság körében is zavartság támadt. De ha már 'a felelősségről beszélünk megkérdezi, hogy hol volt ugyanakkor néphadseregünk és elsősorban annak tisztikara és egyéb állami szerveink, akiket évek óta neveltünk és képeztünk ki, és biztosítottuk sz ámulata felelősségteljes munkájukkal arányban álló gondtalan életmódot. Ezért cserébe egyszer kellett volna sarkukra állni, s ha kell - ahogyan oly sokszor hangoztatták - életük árán is megvédeni népi- ■ demokráciánkat, s akkor ők - tisztelet a kevés kivételnek - szintén eléggé elvesztették a fejüket, sőt egynémelyikük még át is állt az ellenséghez, s rendszerünk ellen fordult. Reméli, hogy az újonnan megszervezendő néphadseregünk és tisz tikara, és államrendőrségünk, ha mégegyszer szükség lesz rájuk hivatásuk magaslatán fognak állni és bártabban állnak helyt, mint azt októberben tapasztaltuk.

.

ú . . ' n- 7 -