Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XV. (1950-ig Rákospalotai, Pestújhelyi) Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.156.a/4)
1950-12-16
r - , n . 't BÉLÁI Szabadi elvtárs beszélt a DISZ vezetőség választás munkáin 1. Nálunk 94^-ban szerveztük meg az iifiket. Ha a lázas ágokat f elszámol juk olyan eredményeícet érünk el amire nem is számítunk. Én azt javaslom, hogy a kongresszusra a versenyt tegyük meg a többi kerületek felé. KORNIS: Én itt többször felvetettem, hogy a Ill-as körzetben a munka visszaesett. Tagadhatatlan, hogy a két nagy munka elvégzése után a munka alaposan visszaesett. Én örömmel veszem a kongresszusi munkát, mert ezek a konkrét feladatok amelyeket most megkaptunk nagyon megkönnyíti nekünk azt, hogy átszervezzük a körzetnek a munkáját.Mi az átszervezést úgy oldottuk, meg hogy minden egyes vezetőségi taghoz osztottunk 3-4-5 aktívát és ezek szervezik át a tagságot. FEKETE Nálunk is rossz volt a népnevelő munka, de nőst a legutóbbi vasárnap elhatároztuk azt, hogy 3 vezetőségi tag 1 '■/ & he nem jövő népnevelőket lelátogatja. A tegnapi párt — X bizalmi értekezleten 3 pártbizalmi felajánlotta, hogy j a hét folyamán mindegyik más napon behívja a tagságot és elbeszélget velük a pártmunka fontosságáról. Válaszadás A felvetődött kérdések arra mutatnak rá, hogy mik a hiányosságok mik gátolják az elvtársak munkáját. A ix-es körzetből a szervező titkár elvtársno fel jött hozzám és azt mondta, hogy ő lemond, én azt feleltem neki, hogy a taggyűlésig nem mondhat le. Réti elvtárs nem 1 szabad a kisiparosokat úgy lebecsülni, a békéért folyü harc egyik alapfeltétele a tömegek felé való kapcsolat r'kiszélesítése. Kornis.elvtárs elmondta, hogy csinálják meg az átszervezést. Ez igy van elméletben, mert ha gyakorlatban igy lenne akkor a taggyűlésen, illetve pártnapokon nem 70 főnek, hanem legalább 2oo-25o főnek kellene jelBn lenni. 2 ./ napirend GfcL: A káderekkel való foglalkozásnak a követelménye, hogy tervszerűen, időben minden területre biztosítani kádereket. Ez pedig helyes kiválasztással és ellenőrzés utján történik. A hiba abbah van, hogy a kádermunkát reszort feladatnak tekintjük. Meg kell szívlelnünk Sztálin elvtárs azon tanítását, hogy minden a káderektől függ. A feladatok végrehajtása is. Nem az a jó vezető aki«M>k a .yeg-e-té-e-e alatt mindent megosináliaaie*, hanem az a jó vezető aki mellett nevelődnek és fejlődnek a káderek. Jó egynéhány körzetünkre el lehet azt mondani, hogy a titkár elhelyezése után, majd hogy összeesett az egész */• Í ; , Y i . . . .
