Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XV. (1950-ig Rákospalotai, Pestújhelyi) Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.156.a/3)
1950-11-03
r n, VALAOHINÉ; Szabadi elv társ kíméletlen a hibákkal szemben, ami minden bolseviicra jellemző. Munkánknak hiányossága, hogy mi elnézők vagyunk a hibákkal szemben, s itt tanulhatunk Szabadi elvtárstól. Azonban a kritika hangjának kérdése az ami már felmerült Szabadi elvtárs ellen. Néha nagyon éles ez a hang. Szabadi elvtárs részéről az jött ki, hogy ninos ilyen vagy olyan ang, a kritikát bÍrjuk vagy nem bírjuk. Látja is a hibákat, de nem szól, várja hogy megcsináljuk-e vagy sem. Most egy éve volt, amikor Szabadi elvtárs beteg volt, agy minisztertanácsi határozatot kellett volna a pártbizottságnak megtárgyalni. Sebesi elvtárs kint járt Szabadi elvtárs lakásán. Mi ezt a határozatot elfelejtettük kitárgyalni, s Szabadi elvtárs azt mondotta, hogy érez■ tem én ezt, csak kiváncsi voltam megcsináljátok-e. Vagy amikor most a tanácsválasztás munkájánál a VI-os körzetben véletlenül össze tömörültek a P.B. tagok. Láttam Szabadi elvtárson, hogy nem tetszik neki a dolog, de nem szólt. Utólag azonban felhozta, mint hibát. Barnáné pld. azt mondotta, talán nem is menne el Varsóba, de Szabadi elvtárs néha úgy bánik vele, hogy az nem is emberhez méltó. Ha megkérdezzük Arányinét az ugyanezt mondja, Én kaptam egyszer egy kritikát Friss elvtársnőtől, a cirálat után éreztem, hogy ez egy segíteni akarás. Szabadi eÍvtárs kritikája összetöri az embert. Minden munkában vannak kezdeti nehézségek, de merem állítani ezek a hibák csökkennének, ha Szabadi elvtárs egyszer politikailag, elvi szempontból elmagyarázni hogyan kell a kérdéseket megoldani. E^y pártbizottsági tagot mások előtt ledorongolni goromba szavakkal ez túlzás. Ha meg is volt a véleményünk a másik rossz munkájáról ezt elmondottuk egy harmadik pártbizottsági tagnak, , ezt is fel kell számolni. Át kell vennünk Szabadi elvtársnak azt a jó szokását, hogy kiő'~s méletlenek leszünk a mások hibáival szemben. BABUCS: Közvetlen tapasztalatot igy nem tudok mondani, mert nem olyan régen vagyok itt, de nem is kaptam még kritikát a pártbizottság részéről. Pedig hibát biztosan követtem el és nem tudom Szabadi elvtárs hogyan nézte ezt, mert nekem nem szólt. Inkább arról tudok beszélni, hogy amikor ide kerültem láttam hogy mi volt az adminisztrátorokkal kapcsolatban, ^gyik is sirt, a másik is sirt. Amikor kérdeztem mi a bej, az volt a válasz Szabadi elvtárs most igy tolt le, most úgy tolt le. Meg volt határozva mikor lehet levelet aláíratni, máskor nem mertek bemenni, egymást unszolgatták hogy ki is vigye be a levelet. A múltkor amikor elbeszélgettünk az adminisztrátorokkal és rámutattunk Szabadi elvtárs hibáira, merem állítani hogy azóta nincs az adminisztrátoroknál az a félénkség és biztos vagyok benne, hogy ez teljesen meg is fog szűnni. SZABADI: A nem megfelelő magatartás felvetődött akkor, amikor Gál visszajött a pártiskoláról. Ekkor behivattam az elvtársakat és beszélgettem velük, az jött ki hogy ők nem félnek tőlem. 9
