XXXV.13.b / 7. MSZMP VIII. Kerületi Bizottsága. 1956.10.23-1957.08.13. Feljegyzések az "ellenforradalom" alatt történt eseményekről

/

széthullott. A fiatalok közül azok, akik az ellenforradalom alatt a legélesebb fasiszta hangot ütötték meg, öten, disszidáltak - ezek voltak a tulajdonképpeni vezetőik,ebben az elhajlásban - az itthon maradtak e§y ideig még résztvettek a reakciós sustorgásban, azután munkához látták, s ma a munkájukat jól végzik, politikailag pedig passzívak. Sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy legtöbben közülük tüntetőén passzívak, van aki minden társadalmi munkát visszautasit, ez nemrég el is ment tőlünk - a többiek apró szakszervezeti feladatokat becsülettel ellátnak, de nagyobb megmozdulásokban - május 1., pártnap stb. nem vesznek részt. Azóta viszont uj fiataljaink vannak és ezek jó magját képezhetik egy olyan ifjúsági csoportnak, amelyben majd húzódozó fiataljainkat is át tudjuk nevelni.

Azt is le kell szögezni, hogy a könyvtár megnyitását a kommunistákon kivül sok dolgozó követelte már akkor, amikor a többi könyvtárak még szintén nem nyíltak meg. Különösen felbuzdult a helyi sovinizmus /ami ez esetben pozitív vonás/, akkor, amikor a Szabó Ervin Könyvtár már mielőttünk elkezdte a kölcsönzést. Ekkor már valameny- nyi könyvtári dolgozó, még Szabó Dezső közvetlen talpnyalói is arról beszéltek, hogy Janszky jobb lett volna vezetőnek, mert Szabó Dez-s^ nem indit meg semmit. '-w

Persze objektiven, a munkához való viszony kérdésében le kell szögezni, hogy egy könyvtárban ennek sincsen politikai jelentősége. Bármilyen gazdasági rendszer van, a könyvtár mindig közületi intézmény volt, a könyvtáros mindig a helyén volt és végezte munkáját.

Azok, akik eleinte lassítottak, csak formálisan dolgoztak, azok nyilván élénkebben igyekeztek volna munkájukkal egy reakciós, vagy középutas /ahogy ők azt elképzelték!/ kormányt támogatni, de végső soron a sok zavaros pletyka és elmélet közepette egy konkrétumot láttak, a könyvtárt, amely kulturkincs, amit szerettek, munkájukat, a— melyet végső soron szintén szeretnek és hivatásuknak éreznek. Ezt bizonyltja, hogy éppen a munkán keresztül lehetett őket lassan-las- san észretériteni és bizábukat megnyerni.

A hivatalvezető kérdés megoldása tehát nemcsak azért volt helyes, mert a dolgozók személyi sérelmeit oldotta fel, hanem azért is, meá| a választott hivatalvezető tudott az embereknek munkát és a munkába érdekességet, lendületet, perspektívát adni. S azzal, hogy ezt a pártszervezetre támaszkodva, azzal egyetértésben tette, azzal elősegítette azt, hogy a munkán keresztül a pártszervezetet is becsüljék.

Még nem állíthatjuk azt, hogy a dolgozók - különösen az értelmiségiek - egyes csoportjait teljes mértékben meggyőztük, hogy esafc már nem bújnak össze és nem folytatnak elég káros ellenpropagandát, de kétségtelen, hogy az intézményben a fegyelmet és a párt vezető szerepét terror nélkül ma már biztosítani tudjuk. Valószínű, hogy egyeseket nem is fogunk teljesen átnevelhetni. Ezek majd előveszik régi módszereiket, hazug szemforgatással igyekeznek hozzánk dörgölődzni, miközben a hátuk mögött totrábbra is ellenünk agitálnak. De ezt a tevékenységüket korlátozni tudjuk s idővel elszigeteljük őket. Lesznek olyanok, akik majd idővel belátják a mi igazunkat. Nehéz munka all még előttünk, de reméljük, hogy sikeresen el fogjuk végezni.

Hibának tartjuk, hogy a személyzeti kérdések rendezésére osak ilyen késve kerül sor. Ennek következményeképpen a minisztériumból ráció— malizálásra került munkaerők a területre kerülve általában nem jelentettek erositést a könyvtárnak. Legalábbis az OMK-ban a 4 idehelyezett dolgozó közül csak egyetlenegy felel meg jól a maga munka22 ■

___________a.; _________, , vjj- 14 -